Skip to content

Mária Rádió Jegyzetek – Család, haza, dinasztia

2016/03/25

Hűség mindhalálig?

Hűség mindhalálig?

Nemzeti ünnepünk alkalmából a köztévé évről évre bemutatja Jókai „A kőszívű ember fiai” című regényének filmes változatát. Amúgy a regény évtizedek óta kötelező olvasmány, amúgy pedig letölthető online. Bizonyára legtöbb hallgatónk látta többször is. Engem ezúttal a nyitó jelenet, a haldokló Baradlay Kázmér végrendelete ragadott meg. A nagybirtokos, akit a Wikipédia úgy jellemez, hogy „konzervatív eszméket valló, a családjától ellentmondást nem tűrő zsarnok” a legtöbb leírásban úgy szerepel, mint császárpárti.

Vérbeli labancok

Vérbeli labancok

Úgy tűnik, a „labanc” jelzőként és főnévként egyaránt kiment a divatból. Illyés Gyula még nem kis iróniával írta valahol, hogy Magyarországon, aki kicsit is józan, az már labancnak számít. Eközben a Wikipédia szerint  A labanc szó a magyar nemzeti érzésűek szemében a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság szinonimája.” Manapság a feltétlen császárhűség megfelelője egy páneurópai és/vagy atlanti, a piros-fehér-zöld köldöknézésen túlmutató álláspont lehetne, mint amilyet Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópa Unió elnöke képviselt. Ráadásul ő a legutolsó császár és király unokája volt. Az 1965-ben forgatott Várkonyi Zoltán által rendezett film klasszikusnak számít, egyszerre családregény és kosztümfilm, romantikus és háborús film – egy mai gyártásvezető jócskán javítana a forgatókönyvön, hogy egyértelművé tegye a műfajt. Ami szintén gondot okozhat, az, hogy mind Jókai, mind Várkonyi nemes oldaláról szeretné bemutatni a szabadságharcot. Ezért a háború borzalmaitól megkíméli a nézőt, mint ahogy az iskolai oktatásban is kerülik a háború , különösen pedig a polgárháború szót. Ennek a sajátos forradalmi/nemzeti romantikának jegyében áldozatokról csak akkor hallunk, amikor az erdélyi magyarok ellen elkövezett pogromokról van szó. Amúgy nehéz megtudni, hány halottja volt az egész háborúnak. Az osztrák források érdekes módon magyar függetlenségi háborúról beszélnek, amely a kiegyezéssel zárult le, mely kiegyezés a Wikipédia német változata szerint egy kevés autonómiát hozott a legyőzötteknek. Szóval szeretnék 48-ról úgy hallani, hogy sem a forradalmi retorika, sem a nacionalista túltengés – amit szomszédjaink változataiban hamarabb észreveszünk, mint a magunkéban, – nem torzítaná a történeti megemlékezést.

A család mindenek felett?

A család mindenek felett?

De hadd térjek vissza a haldokló utolsó kívánságához! Baradlay biztosítani akarta a következő 800 évre családja virágzását és ezt csak nemzetek fölötti keretben, a metternichi Európában tudta elképzelni. Ennek megfelelően egyengette karrierjüket. Vérbeli pátriárka volt, a halottas ágyon szinte biblikus végrendeletet hagyott. Ebben azonban sem Isten, sem haza nem szerepelt, holott pont ezek fogják meghatározni mind a család, mind a nemzet jövőjét. A nemzet – a függetlenségi harc bukása dacára – végül (egy újabb háború árán!) eljut az önállóságra. A családi kötelék azonban erősebbnek bizonyul, mint a korszellem vagy a haladás ideológiája. És ezen az egy ponton Baradlay Kázmér, – akinek császárhűsége inkább dinasztikus stratégia, mintsem valódi ideológiai elkötelezettség – hűsége a családhoz paradox módon nyer igazolást: Jenő fia feláldozza magát a testvéreiért. Nem a császárért! Nem is a szabadságért! Tette krisztusi. Újra kéne olvasni Jókait. Újra kéne olvasni a történelmet!

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 89 (2016.03.17) AZ ÖRÖKSÉG

 

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s