Skip to content

Évközi 9. vasárnap C év (2016) Határokon túl

2016/05/25

Meg lehet érdemelni?

Meg lehet érdemelni?

Megérdemli, hogy teljesítsd kérését

Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérlelték őt: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. Szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: «Gyere ide!» – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: «Tedd meg!» – akkor megteszi.” Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesen találták. Lk 7,1-10

 

Megérdemli, hogy teljesítsd kérését – vajon ezzel az érvel magukat, vagy Jézust akarták meggyőzni a vének? Nyilvánvaló, hogy a felebarát fogalmát saját népükre korlátozták, és a százados szemükben csak annyiban érdemelt figyelmet, amennyiben aktív szimpatizáns volt. A kölcsönösség elve alapján tűnt segítségre méltónak: jót tett velünk, hát, mi is jót tehetünk vele. A százados azonban nem tartja érdemesnek magát, még arra sem, hogy Jézus elé járuljon kérésével. Az indította cselekvésre, hogy kedvelte szolgáját. Szerette. Akkoriban szolgákkal törődni sem volt magától értetődő, és bizony a mai napig nem az. Kellett egy többlet emberségből a századosban, hogy kérjen, és hogy megalázza magát.

Engedelmesség

Engedelmesség

Hisz az is igazán izgalmas ebben a történetben, hogy mindkét szereplő, a százados is, Jézus is, átlép kulturális korlátokat, előítéleteket. A katona eközben katonaként érvel, nem teológusként próbálja meggyőzni a Mestert. Jézus eközben a hitét dicséri. Ez teológiai érv. Jézus elfogadja, hogy ki-ki saját gondolati keretében, saját kultúrájában közelítse meg őt. Azaz hajlandó az idegen felé egy döntő lépést tenni. A vének még nem értek meg erre, de érdekelt jóindulatuk elég arra, hogy az idegen szószólói legyenek. Jézus ezt is elfogadja. A mi mai keresztény kultúránkban ez konkrétan azt jelenti, hogy bárki, tehát egy más vallású- felekezetű is, imádkozhat értünk.

Amúgy arra is érdemes felfigyelni, hogy a százados ki sem mozdul a házából, végig a beteggel marad. S bízik nem csak Jézusban, hanem a küldöttekben is. A bizalom a hit sziklaszilárd alapja.

A határokon túl, így nálunk Marosvásárhelyen is, csütörtökön, május 26-án ünnepeljük Úrnapját Lásd ott.

Advertisements
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s