Skip to content

Fiaim, csak prédikáljatok

2016/05/26

Szent Pál nem volt unalmas

Szent Pál nem volt unalmas

A VASÁRNAPI PRÉDIKÁCIÓ

Ezúttal a vasárnapi prédikációról szeretnék beszélni. Amikor még laikus voltam, 43 éves koromig, sokszor nehezemre esett végighallgatni a pap prédikációját, részint hossza miatt, részint mert sokszor nehezen érthető volt, és nem gondolatébresztő. Amikor eldöntöttem, hogy engedek az Úr hívásának, és magam is pap leszek, elhatároztam: én nem így fogok prédikálni. Könnyebb volt elhatározni, mint végrehajtani.

Első prédikációm az üres sír története volt, Szent János szerint, a 20. fejezetben. Elolvastam tudomisénhány kommentárt, és megtetszett egy teológus fejtegetése a látni ígéről: „észrevette”, „benézett”, „látta a gyolcsot”, „látta és hitt”. A görög eredetiben ezek más-más igék, árnyalati, de mégis sokatmondó jelentéskülönbséggel. Nos, erről beszéltem a híveknek. A mise után mentorom vállon veregetett, majd mosolyogva jelezte, hogy „nem egészen sikerült.” Azaz: Nem egészen sikerült mindenki számára érthetően és érdekesen elmondani azt, amit a szerző tudatni szeretne velünk. Röstelltem. Azóta is igyekszem megfelelni saját normámnak.

Közös(ségi) értelmezés

Közös(ségi) értelmezés

Példaképem a midrás lett, az a műfaj, melyet Jézus maga sikeresen művelt. A midrás ellentétben a szó szerinti interpretációval, a Szentírás szellemébe behatoló exegézist jelöli. A midrás a szöveget minden oldalról megvilágítani kívánja. Minden oldalról, no, ez csak könyvekben lehetséges, nem egy hétperces prédikációban. Ezért csak két szempontot érvényesítek minden alkalommal: kerülöm az eleve utolérhetetlenül tömör szöveg ismétlését, inkább mai szavakkal újra mesélem, , majd megvilágítom a történet társadalmi következményeit. Ez többnyire ki szokott maradni a prédikációkból.

Vegyük például a mai úrnapi evangéliumot, a tömeg etetéséről, Szent Lukács 9. fejezetében. Ez az Úr testének és vérének ünnepén nem véletlenül a legszentebb áldozatról szól. De csak a hívőnek! Ha meg akarom szólítani a bizonytalant és a távol állót is, akkor felhívom figyelmét a másodjelentésre, amely szociális.

Együtt sikerül!

Együtt sikerül!

Mindig választok egy vezérgondolatot, mely végigkíséri a prédikációt. Az első pont, a prédikációm mottója: „Ti adjatok nekik enni”– Ez az utasítás, akkor és ott azt jelentette, hogy Jézus a hallagatóságot, melynek Isten országáról beszélt, nem (passzív) hallgatóságnak, nem publikumnak tekintette, hanem olyan közösségnek, melynek jóban-rosszban ki kell tartania!

Jézus másodszor azt a leckét adta fel a tanítványoknak, hogy a születő közösségben, melynek ők lesznek a vezetői, nem csak a lelkeket, hanem a testet, az egész embert is táplálniuk kell: felelősségük teljes körű lesz.

Harmadszor, az a tanulság és a tanítás, hogy amennyiben szolidárisak vagyunk egymással, akkor nem lesz többé gondunk! A bőség előfeltétele a megosztás. Jézus nem „piaci” megoldást ajánl fel – nem küldi el vásárolni munkatársait – hanem közösségi megoldást. A megosztás helye ezért nem egy közösségi oldal, ahol csak szavakat és ötleteket osztunk meg, hanem a közösség maga. Ezen a hiteles közösségi megoldáson pedig az Úr áldása van. És nem kell érte sehova menni, sem a környékre, sem a szomszédba. A megoldás köztünk és itt van.

 

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 91 (2016.05.26.) ÚRNAPJA

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s