Skip to content

Évközi 13. vasárnap C év (2016)

2016/06/28

Követlek, akárhova mégy.

MOST!

MOST!

Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!? De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.  Aztán elmentek egy másik faluba.

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek, akárhova mégy.” Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9, 51-62

 

Érdemes hátratekinteni?

Érdemes hátratekinteni?

Követlek, akárhova mégy. lám, milyen könnyű fogadkozni s milyen nehéz ígéreteinknek eleget tenni! Hisz, ha őszinték vagyunk sokan, ha nem is mindnyájan szívesen elnapoljuk vállalt kötelezettségeinket, ha alkalom nyílik rá.  S ha nem adódik alkalom, megteremtjük magunk azt. A vezetői szemináriumokon az időgazdálkodás az egyik, ha nem a legnépszerűbb résztéma. Rengeteg időt elpepecselünk ezzel-azzal, miközben halogatjuk a valóban fontos döntéseket. „Előbb” – így lesz kulcsszó, akárcsak az „aztán”, a „majd”… Amit így előbb intézünk, az nagyon is sokszor lényegtelen, máskor meg lehet akár fontos is, de nem biztos, hogy ránk tartozik. A szövegben említett temetés és búcsúzás ilyen virtuális kifogások.

Magamra ismertem bennünk. Én húsz évig halogattam a döntést a hivatásom ügyében. Ennyi év telt el az 1968-as chartres-i zarándoklat, azaz meghívásom, és 1988, a tényleges belépésem a rendbe között. Nem bírálok hát senkit. De legalább ne pislantsunk hátra, ha egyszer belevágtunk.

2016.  június 26.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2016/06/28 20:59

    Én nem tartom halogatásnak, lényegtelennek azt, ha valaki egy ilyen azonnali követés előtt állapotbeli kötelességét teljesiti, azaz elbúcsúzik , magarázatot ad a családjától/nak vagy eltemetteti halottját. Itt persze nem a konkrétum a lényeg, hanem az elvi döntés.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s