Tovább a tartalomra

Az egy-ügyűek

2016/12/21

hamvas-bela-egyugyu-mr-104A szónok jelentőségteljesen körülnézett, majd így szólalt meg: „Boldogok az együgyűek”. Kis szünet után folytatta: „mert övék a mennyek országa”. Majd megkérdezte, hallgatói közül ki együgyű? Bátortalanul két-három kéz emelkedett fel. Az előadó folytatta: az együgyű és a „lelki szegény” egy és ugyanazt jelenti. Ezt mondja Grétsy László is, az Anyanyelvi őrjáratban[1] Ez utóbbi kifejezést használja a hivatalos bibliafordítás is, így megszoktuk, és derék plébánosok magyarázgatják a híveknek, hogy a lélekben szegény tulajdonképpen szegény, és semmiképp sem csekély szellemi képességű ember. Pedig a Magyar Szólástár szerint ez az együgyű egyik jelentése. A másik: szerint az együgyű olyan ember, aki minden földi értéknél többre becsüli az üdvösséget, illetve aki önmagában nem találva semmi erkölcsi értéket, egyedül Isten kegyelmére bízza magát. Most bizonyára elbizonytalanodnak. A vallás amúgy is előszeretettel használ furcsa, nem hétköznapi kifejezéseket. Grétsy László szerint az elmebeteg nem boldog. Ezért azt javasolja, hogy ha már a bibliai szállóigéből is részben kiszorult a “lelki szegény” formula, ne használjuk, ne erőltessük mi se. Ezzel még lélekben sem leszünk szegényebbek! De mit kezdjünk az együgyűvel? Karinthy Frigyes az örök kópé rendhagyó, amolyan karinthys lexikont alapozott a szóra. Mégis, azt javaslom, maradjunk az etimológiai gyökereknél. Aki egy-ügyű, annak egy ügye van. Ennyi. Nem több. Nem azért egy-ügyű, mert nem telik többre, hanem mert az egy mindennél fontosabb.

Megosztott figyelem

Megosztott figyelem

A legtöbbünknek persze sok ügye van. Ügyei. A modern vezetőt például akkor becsülik igazán nagyra, ha képes többféle operációt egyszerre futtatni. Első főnököm mondogatta, akkor leszek jó menedzser, ha ötfélét tudok egyszerre csinálni. Mivel jó menedzser akartam lenni, megtanultam ezt, és rászoktam. Időnként eszembe jutott viszont egyetemi tanárom egyik – szerintem legnagyobb – mondása, hogy „a legfontosabb probléma fontosabb, mint a több összes együttvéve.” Az évek múltán egyre erősebb lett a meggyőződésem, hogy neki van igaza, nem későbbi főnökömnek. Igen, lehet több feladatot egyszerre végezni, de valamelyik megsínyli. Többnyire valamennyi. Igazán jól csak egy dolgot lehet csinálni egyszerre. Ha átlagon felül akarunk teljesíteni, meg kell találnunk az az egyet. The One Thing.

EGY-SÉG

EGY-SÉG

Nos, Gary Keller és Jay Papasan bestsellerének is ez a címe, és ez a tárgya. Ez egyetlen nagy mondanivalója. Az volt a tapasztalatuk, hogy valahányszor istenigazából sikeresek voltak, egy dologra összpontosítottak. Gyakorlatilag minden döntés előtt ezért feltették maguknak a következő perdöntő kulcskérdést: „Mi az az EGY dolog, amit megtehetsz a héten, úgy hogy, ha megteszed, minden más könnyebb lesz vagy felesleges”? Nos, nekem is ez a tapasztalatom, hogy valahányszor szétszóródtam, mert sok izgalmas kihívás jelent meg egyszerre, a figyelmemmel együtt az eredmények is felemásak voltak, nagy szóródást mutattak. A kérdés ez: Ha egyszer mindenkinek a napja azonos számú órából tevődik össze, akkor vajon miért hoznak ki egyesek sokkal, de sokkal többet ugyanannyi időben és időből? Erre csak egy valós válasz van: mert összpontosítottak a lényegre!

Keller és Papasan az „EGY” gondolatát tovább fejlesztették. Legyen egyetlen terméked, legyen egyetlen szolgáltatásod. Régen ezt úgy mondták, suszter maradj a kaptafánál. Legyen továbbá életedben egyetlen meghatározó személy. Végül legyen egyetlen szenvedélyed. Nos, Jézus ilyen értelemben nem csak egy-ügyű volt, hanem mindent egyetlen személlyel, az Atyával egyeztetett. Benne és vele döntött. És egyetlen szenvedélye volt. Isten országa. Mostanra rádöbbentem, ha az én életemben az egyetlen személy maga Jézus, akkor az egy „termék” és egy szenvedély is adott. És senki sem lesz versenyképes, aki nem a hármas Egy után igazítja életét.

[1] http://www.szabadfold.hu/cikk?10718

 

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 104 (2016.12.22.) EGY-ÜGYŰEK

6 hozzászólás leave one →
  1. 2016/12/21 21:34

    Köszönöm az emlékeztetőt. Valóban: Isten nem adja olcsón Magát, ha Őt akarjuk, mindent félre kell tennünk. Csúnyábban, de még egyértelműbben fogalmazva: fanatikusnak kell lennünk, nem bárki ellen, hanem Őérte, azaz mindent alá kell rendelnünk annak a célnak, hogy visszamennyünk Hozzá. Aztán hogy az Ő birodalmát ki hogyan hívja, Mennyország vagy lelki világ, az már csak terminológia kérdése.

  2. Csalótzky Annamária permalink
    2016/12/22 01:22

    Nem is rossz gondolat két ny-nyel írni a “visszamennyünk hozzá”- t. Végülis ideális esetben erről van szó.

  3. Háry László permalink
    2016/12/26 11:10

    Jézus egyik jelzője is az ógörög “kresztosz” – együgyű- volt…

  4. kissulrich permalink*
    2017/01/13 20:24

    Izgalmas! Mi a forrásod?

    • Háry László permalink
      2017/01/14 08:21

      A pontos forrást-restellem- megnevezni nem tudom! Egy Jézusról szóló-szerintem korrekt- munka említette. Az Egyházatyák munkájában-esetleg- a nálam hivatottabb (és méltóbb) szakember esetleg ráakadhat…!

      • kissulrich permalink*
        2017/01/14 09:48

        NO, MAJD KERESEK 🙂

        2017. január 14. 8:21 Ulrich Blog írta, :

        >

Hozzászólás a(z) Matyas Mero bejegyzéshez Kilépés a válaszból