Skip to content

MOMO, avagy időt vegyenek!

2017/05/10

 

Hallgatni tud

Ismeritek Momot? Nem a regényt, nem a filmet, hanem az igazit? Azt az alig tíz éves – de lehet, hogy idősebb – leánykát, aki olyan jól meg tud hallgatni minket? Ha szerencséd van, a vonaton (vagy sietősen repülsz?) találkozhatsz te is Hora Mesterrel, aki elmeséli a történetet. Úgy ahogy a filmben történt az utassal. Ugye, mind utasok vagyunk? Hora Mester, az idő ura, – akit a kétszeres Oscar-díjas John Huston alakít – egy csellel elcseréli jövőbe látó szemüvegét a gyanútlan útitárssal. Ki nem szeretne a jövőbe látni? De a filmbeli utas megrémül. Mitől? Hisz amit lát, nem más, mint egy modern város utcaképe. Mi ebben a rémisztő? Huston, azaz Hora Mester, az utasnak, és vele nekünk, felajánl egy történetet a jövőből. Ez a sietős jövő – valójában a mi jelenünk – csak akkor válik rémisztővé, ha előbb ellátogatunk saját múltunkba, amikor még volt időnk. Idillikus, talán igaz se volt. De szeretni való. És minél jobban megkedveljük, annál jobban sóvárgunk utána. Pontosan ez a modern ember betegsége: fojtogató időhiány. De hogyan jutottunk ide?

A szürke idő urai

Michael Ende, a nagy elbeszélő, akinek meseregényén alapul a történet, megteszi kalauzunknak Momot. Momo 102 évesnek mondja magát, holott tíznek sem néz ki. Valójában kortalan, mert lelkében örök gyermek. Egy romos amfiteátrumban éldegél, nem tudni, mióta. A romba dőlt színház persze jelkép. Emlékezés olyan időkre, amikor az emberek „szenvedélyes hallgatók és nézők voltak”. Mindannyian. Most már csak Momo a nagy oda-hallgató. Ahogy Ende mondja: „a kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat.”  Továbbá: „Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat.” Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Igen ám, de vannak dolgok, amikhez idő kell. Szerencsére Momo semminek se volt olyan bővében, mint az időnek.

Nem véletlen, hogy ellenlábasai az idő tolvajok lesznek. Íme, a személyleírásuk: „olyan urak voltak, akik pókháló szürkébe öltöztek. Még az arcuk is olyan volt, akár a szürke hamu.” Nem éppen vonzó. Mégis, a történetben a városka lakóit sorra megszédítették. Beszédükkel. Ők nem hallgatni, hanem beszélni tudtak. Egy témájuk volt: az Idő. Magunkra ismerünk? És szorgalmasan jegyzetelnek. Mindent. Ők az információs társadalom előhírnökei. Minden felírnak, mert minden egyformán fontos. Nekik. Nevük amúgy nincs, számuk van: például XYQ/384/b. És számolni is tudnak. Nagyon. Minden másodpercet számon tartanak. Évente harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodpercet. Az hetven évben kétmilliárd-kétszázhétmillió-ötszázhúszezer másodperc. Ez egy vagyon! Soknak tűnik. Mit számít, ha itt-ott elajándékozunk egy pár másodpercet? Vagy akár percet, netán órát? Az időügynökök, a szürke urak, azonban pont az ellenkezőjéről igyekszenek minket meggyőzni. És bármily hihetetlen, megbolondítják az egész várost. Kivéve Momot, aki nem tud számolni, de szerencsénkre, hisz éppen ezért ezek a fura könyvelések az idő főkönyvében nem hatják meg. Az ügynök arról győz meg minket, hogy minden megszokott tevékenységünk felesleges. Felesleges aludni, barátokkal tereferélni, beteg édesanyánkat ellátni, dalárdában énekelni, a madarunkat etetni, szóval mindaz, ami a kisember öröme. Felesleges, sőt pocsékolás. Egy képzeletbeli tőke elherdálása. Sőt, egy bizarr logika szerint a táplálkozás és a munka is időfecsérelés. A sok szám akrobatika eredménye: hogy életünk mérlege egy sor nulla. A semmi. Ha a hallgató kellőképpen megrémült e könyvelés ismeretében, jó, ha felkeresi Momot. A gyermek énjét. Amely még odafigyel, és nem cseréli fel a mesét az idő csak látszólag igaz regényével. Momo lehetne a coachunk is, az időedzőnk. Sőt, bölcsessége révén lelki vezetőnk. Aki megtanít újra élni. Elsőnek találj hát, kedves olvasóm, időt, hogy elolvasd a legszebb mesét: Momo meséjét. Mert igaz. Az utolsó betűig. És ezt az időt nem kell levonnod a képzeletbeli tőkéből. Hozzá kell adnod. Mit beszélek: ez lesz a szorzó, amitől hirtelen sok időd lesz!

MOMO – Mária Rádió – JEGYZETEK 111 (2017.05.11.)

Reklámok
2 hozzászólás leave one →
  1. Csalótzky Annamária permalink
    2017/05/14 20:32

    Köszönöm ! Remek írás ! :)) Ismerem Momot, csak hát attól tartok a szürke urak jönnek és jönnek, mindent elfoglalnak, hiába kapálózunk. Azért valóban el lehet menekülni még !!

  2. Hódsági Éva permalink
    2017/05/25 21:54

    Nálunk a Füredi úti lakótelepen vannak Momók… Mi meghallgatjuk egymást, segítünk is egymásnak, – van közösségünk… Saját kis szomszédságunkban. Mert így akarjuk! Így érezzük magunkat jól! 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: