Skip to content

Pünkösd vasárnapja A év (2017)

2017/05/25

Félelmükben zárva tartották az ajtót

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. Jn 20, 19-23

 

Mottó: félelmükben zárva tartották az ajtót:

Hiába zárkózol be...

Európa retteg, újra retteg. A nálunk jóval hatalmasabb Amerika is falak mögé bújna. A gazdagok félnek a szegényektől. A helybeliek félnek az idegenektől. Lassan majd mindenki fél mindenkitől. Bezárkózunk. Az talán segít? A történelem tanúsága szerint nem. Az idegenek végül csak bejöttek, a szegények elvettek ezt-azt a gazdagoktól, néha meg mindent, és ők lettek a szegények. A bezárkózás hamis biztonságérzetet ad, nem biztonságot.

A húsvét történet ebből a szempontból is tanulságos. A tanítványok félelemből együtt maradnak, de félelemből be is zárkóznak. Ugye, sejtjük, mi történt volna, ha ez a helyzet fennmarad? No persze, nem maradt volna fenn. A tanítványok szétszéledtek volna, és mi erről a törtnetről soha nem hallottunk volna. De nekik azért kellett szétszéledniük, mert küldetésük volt. A küldetés pedig az hogy elvigyék az örömhírt mindazoknak, akik így vagy úgy mindaddig elzárkóztak az Igazság elől, és bezárkóztak a maguk kis világába. Jézus azonban oda is belép. Zárt ajtókon át. És megmutatja sebeit, holott azért is zárkózunk be és el, hogy ne tudjunk mások sebeiről. De immár nekünk is küldetésünk van. Ez a küldetés a megbocsátás küldetése: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Nyissuk hát ki a kapukat, nyissuk hát ki szívünket.

  1. JÚNIUS 04. PÜNKÖSDVASÁRNAP – „A” ÉV
Advertisements
One Comment leave one →
  1. Hódsági Éva permalink
    2017/05/25 18:11

    Bezárkózunk. Mert kénytelenek vagyunk. Kis országként hogyan fogadhatnánk be szakképzetlen embertömegeket? Hogyan tudná a nem túl gazdag kis országunk ellátni az idegeneket? Mert ők azok, – más vallású és más kultúrájú emberek! Ja, igen – előbb vagy utóbb a víz és élelmiszerhiány miatt úgyis elindul a népvándorlás… Nagyon remélem, hogy utóbb! S talán azon a helyen kellene megsegíteni ezeket az országokat,ahonnan az idegenek jönnek, ahol a probléma fennáll! Ahol háborúkkal tönkre tették ezeket az országokat, ellehetetlenítették az ott élő emberek életét. ott kell sürgősen békét teremteni, és újjáépíteni a hazájukat! Ott segíteni őket, a saját hazájukban, amíg még nem késő… Oda koncentrálni az anyagi erőket, Élelmiszert ivóvizet juttatni oda hozzájuk! Ha olyan fejlett már ez az emberiség, ezt is meg tudná oldani, csak akarni kellene és elkezdeni végre! Nem bután kinyitni a kaput, mert könnyen megeshet, hogy a sokkal erősebb hittel rendelkező más vallású és kultúrájú emberek lesznek majd többségben és nemigen fognak hallgatni a keresztény hittérítőkre, akinek küldetése van…

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s