Tovább a tartalomra

Urunk megkeresztelkedése B év (2018)

2017/12/21

 „Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak.”

Meghajolni a kisebb előtt

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. És mindjárt, amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Mk 1,7-11

 

Mottó: „Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak.”

Méltó vagyok rá?

Mikor kell lehajolnunk? Ha például, egy gyermekkel beszélünk, hogy jobban megértsen minket és mi őt. Ha például, alamizsnát adunk a koldusnak. Önkénytelenül leereszkedünk az ő szintjére, ezzel is közeledünk, jelezzük szolidaritásunkat. Lehajolunk persze, ha az utcán egy pénzdarabot, vagy egy elveszett érmét, medaliont fedezünk fel. megéri lehajolni. De lehajlunk akkor is, ha egy idős, vagy mozgássérült embernek megkötjük a cipőfűzőjét, vagy kisgyermekre feladjuk a cipőt. Mindezek az alázat és szolidaritás, figyelmesség és végső soron a felebaráti szeretet jelei.

ALÁZAT

Jézus korában a vendégek saruját a rabszolgák vették le, amikor beléptek a vendéglátó házába. És íme, a Keresztelő mindezekkel azonosul, sőt még erre a szolgálatra sem érzi magát méltónak. Ami persze azt is jelenti, hogy a szolgálatot magát a legnagyobb megtiszteltetésnek érzi. És most, elmélkedhetünk azon, hogy mi lenne a mi hétköznapjainkban az alázatos szolgálat gesztusa, amellyel azonosulunk, mely által a Keresztelőt és végső soron Krisztust követve méltóbbnak érezhetjük magunkat az ő szolgálatára? Egy gyermek például, kitisztíthatja szülei cipőjét. Egy férj az ágyba viheti a reggelit feleségének. Egy kamasz elmosogathat. Mindenki találja meg és fel az ő saját szolgálatát. Legyen ez része a mi karácsonyunknak, „kereszteljük meg” hétköznapjainkat.

Ui. A Megtestesülés valójában lehajlás volt. Isten hajolt le hozzánk, kicsinyekhez.

2018. JANUÁR 7. URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE „B” év

Reklámok
2 hozzászólás leave one →
  1. Mérő Mátyás permalink
    2017/12/21 13:04

    Sokan méltatlannak tartják a szolgálatot.
    Nem gondolnak arra, hogy valamennyien az Úr szolgái vagyunk, arra teremtett bennünket, hogy szeressük és szeretetből szolgáljuk Őt.
    A feleség szolgálja a férjét, a férj szolgálja a feleségét, és micsoda öröm jön abból, ha ízlik az étel, amit főztünk a párunknak, gyermekünknek!
    A szülő is szolgája a gyermekének, mindaddig, amíg fel nem nő, bár lehet, hogy éppen azzal szolgálja olykor, hogy megfeddi.
    A sok válás is azt mutatja, hogy nem értik az emberek: ha felelősséget vállaltunk valakiért a házasságkötéssel, sőt ha még gyermek is van, nem vagyunk már szabadok, nem csinálhatunk bármit, ami tetszik. Szolgálati szerződést kötöttünk, amit nem lehet felmondani. Csak az idő, a világok elpusztítója bonthatja fel ezt a szerződést.

  2. Háry László permalink
    2017/12/26 08:50

    Meg kell újra tanulnunk lélekben lehajolnunk! A fogyasztás centrikus média évtizedek óta a “motíváció” és az önbizalom nevében nagyrészt kiölte belőlünk. De ne csak őket hibáztassuk! A lelki restség, önzés-gyarlók vagyunk- szintén ez ellen dolgozott! Van mit “vissza tanulnunk!”

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s