Tovább a tartalomra

MR 122 Vendégek szerelmi hatszöge

2018/01/02

A film

A  film eredeti címe „The Party” és szilveszter előestéjén sokan ilyen hangulatban is ülhettek be a napokban a budapesti művész mozikba, ahol bemutatták ezt az angol filmszatírát. Aki csak felhőtlenül akart mulatni, az kedvére mulathatott, ha kellő érzékkel rendelkezik a sajátosan brit humor irányába, aki pedig mélyen szántó gondolatokat keresne az új esztendőre, kellő ihletet kaphat. Mert még ha valaki osztozna is a szereplők megjátszott cinizmusában, akkor sem kerülheti el, hogy a rendezővel, Sally Poterrel együtt megkérdőjelezze a trendi brit szemléletet, ahogy az a szereplők tragikomikus önfeltárulkozásából elénk tárul. A néző pár percen belül sejteni kezdi, hogy nem csak a filmben, de a mai brit valóságban is igaz, hogy semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, akinek mutatja magát.

Közös magány

Mert bár az összeszokott baráti társaság tagjai elvileg ismerik egymás hitvallásszerűen vállalt haladó, polgári és persze posztmodern szemléletét, és illedelmesen el is fogadják, a feltétlen támogatás összeomlik, amikor ki-ki a másik legbensőbb énjét, felszín alatt rejtőző egóját megkérdőjelezi. April, a magabiztos barátnő, aki cinikusan osztja az észt, egy ideig mindenről kideríti, hogy mégis minden jó, úgy, ahogy van, de a történet vége felé már a felsőbbrendűség mezébe öltöztetett kommentárjai is elbizonytalanodnak. Az ünnepelt, Janet, akinek a party eredetileg szól, már nem tud örülni annak, hogy évtizedes szívós munkája árán elérte, hogy miniszter lett: elvileg ezt ünnepli a társaság. Igaz, csak árnyékormányban miniszter, de ez Nagy-Britanniában felér egy valós miniszterséggel. A frissen sült kegyelmes asszony hamarosan kikerül a társasjátéknak is beillő „ki mit ünnepel”-versengés középpontjából. Előbb férje, Bill, az ateista professzor, aki állítólag feláldozta saját életét, hogy felesége karrierjét lehetővé tegye, bejelenti, hogy végső stádiumban rákos. Majd az ugyancsak professzor Martha közli a nem is olyan meglepett hallgatósággal, hogy barátnője, a civilben szakács Jinny hármas ikreket vár. Szóval ő rangon alul szeretkezik, nem a felsőbb középosztályból gyűjtötte be az aráját. de mint a genderelmélet úttörője ezt megengedheti magának. Csak a magányosan érkező bankárt, akit mint „kizsákmányolót és társadalmi élősdit” a sznob baloldali akadémikus közösség érezhetően kirekeszt, nem tud semmiféle pozitív bejelentést tenni, hanem előbb hazudozik, hogy felesége késni fog, majd bánatában kokainozni kezd a mosdóban, majd egy pisztolyt hol elővesz, hol rejteget. A döntésképtelen kései kapitalizmus jelképe? A poén még hátravan. A pisztolyt hol elrejtik, hol előkerül, és miközben a néző lélegzetvisszafojtva lesi, ki kit fog itt ellőni, kiderül, hogy mindenkinek volna rá oka, ebből az önjelölt elitből bárkit bosszúból lelőnie. Vagy mondjam azt, kilőnie?

Femme fatale

Nos, Billről, a haldokló tanárról kiderül, hogy tanítványa, az a bizonyos későbbre ígérkező bankárfeleség, évek óta szeretője, és őérte készül elhagyni immár miniszternő asszonyát. Amúgy korábban viszonya volt a leszbikus professzor kolléganővel is, mielőtt az „jó” útra tért volna a felfordult világ új normái szerint. És hogy teljes legyen a fejünkben a káosz, a zárójelenet sejtetni engedi, hogy a végig hiányzó és későbbre ígért bankárfeleség Marianne, nem csak tanárát csábította el aktuálisan, hanem korábban annak feleségét, a frissen sült minisztert is. Hát így állunk. Amúgy brit humor, hogy a mindenkit elcsábító femme fatale neve Marianne: ő Franciaország megtestesítője. Elvileg ő az, aki a zárójelenetben ránk szegezi pisztolyát, miközben láthatatlan marad. Ő a szerelmi hatszög kritikus figurája. A „semmi sem kötelező, minden szabad” libertinus és libertariánus ideológia a szereplő minden lépésében, minden szavában ott rejtőzik, de nyíltan nem lép ki a színre. A pisztolyt azonban ránk szegezi. Mikor dördül el?

Mária Rádió – JEGYZETEK 122 (2018.01.04.) MAGÁNYOS VENDÉGEK

Reklámok
3 hozzászólás leave one →
  1. 2018/01/02 20:46

    Kedves Ulrich atya,

    köszönet a filmelemzésért – hát, mit mondjak, érdekes… Gratulálok a Szabadjegyzés karácsonyi adásához, nagyon értékes gondolatok hangzottak el – annak legalább optimista kicsengése volt – szét is küldtem, hallgassák sokan. Áldott további ünnepeket és új évet kívánok: Gyurasics Ágnes (Révfülöp, 2016. március)

    ________________________________

  2. Mérő Mátyás permalink
    2018/01/02 23:02

    Gyomorforgató. Nagyon köszönöm a filmismertetést, mert legalább biztosan nem fogom megnézni. Sajnos azonban ez vesz minket körül, a nagy-nagy szabadság.
    Helyette inkább ajánlok egy kedves krisnás színdarabot, ami nem csak krisnásoknak ismerős helyzetet dolgoz fel: hogyan küzdünk meg az elménkkel, ami furton-furt rossz dolgokra próbál bennünket rávenni.

    Íme a jútyúk link: https://youtu.be/hIFrcrw2qFA

    Boldog Újévet minden olvasónak!
    Mátyás

  3. Csalótzky Annamária permalink
    2018/01/03 14:56

    Azért ne legyünk olyan rigorozusak, mert a humor, a blődli, a hatalmas káosz mögött gyakran vannak bizony meggondolandó igazságok és valós élethelyzetek- jelenetek., és ilyen formában mondják el az elmondhatatlant.Ennek ellenére nem tervezem megnézni ezt a zűrzavart, mivel nem vagyok olyan zseni, hogy átlássam a káoszt., még igy olvasva is memóriagyakorlatnak tűnik a viszonyok magyarázata, amihez az atyának csak gratulálni tudok !

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s