Tovább a tartalomra

Évközi 31. vasárnap “B” év (2018)

2018/10/29

Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt

KÉRDEZŐK

Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat — többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.’ Ezután senki sem merte őt többé kérdezni. Mk 12, 28b-34

 

DICSÉRET

Mottó: Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt – Jézus ennek az írástudónak is jól megfelelt, így az elégedett volt, és megdicsérte a válaszért Jézust. Jézus pedig ezt újabb dicsérettel viszonozta. Mi akkor a sava-borsa a történetnek? Márk nyilvánvalóan nem egy alapfokú katekézisnek osztott dicséretet, hisz Jézus válaszát, amit aztán az írástudó megdicsér, bármely kortárs, akár egy gyerek is, ha elvégezte a bar micvát, el tudta mondani, mégpedig szóról szóra azonos szövegel. A rejtély hamarabb megoldódik, ha szemügyre vesszük, kik is vitatkoznak itt! Jézus a szadduceusokkal vitatkozott, azoknak a feltámadásról vallott tévhitét, konkrétabban annak tagadását cáfolta meg, Az írástudó tehát saját és osztálya véleményét látta igazolva, és ettől volt módfelett elégedett. Jézus az ő ideológiai ellenfelét leckéztette meg. Az írástudó vérszemet kapott, abban bízva, hogy Jézus eszköze lesz egy újabb csapásnak az ellenfélre. Ami meglepő, hogy ehhez a főparancsot választotta, hisz erről nem volt vita Izraelben: mindenki ezt vallotta. Ez volt a nemzeti közmegegyezés, a minimális konszenzus. Talán csak azt akarta, hogy a tömeg és a vitázó ellenfelek előtt bizonyítsa, hogy közte és Jézus között nem áll fenn ellentét, mint, ahogy fennállt egyfelől a farizeusok, a Heródes-pártiak és a szadduceusok és másfelől Jézus között. Erre utal a hízelgő dicséret Jézus válaszára. Jól van Mester. Helyesen mondod. Hisz ugyanazt mondod, mint én… Ebbe persze becsempészett egy többletet, amit Jézus nem mondott: a templomi áldozatok leértékelését. Egy null az írástudók javára, szemben a főpapokkal. Az írástudó politikusként viselkedett. Jézusban azonban emberére akadt. Ő is megdicsérte, mondván, Nincs messze az Isten országától”. Tapintatos, de félreérthetetlen utalás az: dicsérője közel van (mint ahogy a gazdag ifjú is) Isten országához, de valami még hiányzik belőle. Az ellenség szeretete.

 

2018. NOVEMBER 04. ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP – „B” ÉV

Reklámok
One Comment leave one →
  1. Mérő Mátyás permalink
    2018/10/29 20:15

    Megint egy nagyon szép bejegyzés, amivel teljesen azonosulhatunk. A tiszta Istenszeretet az, amire mi krisnások is gyúrunk.
    Köszönjük szépen.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s