Tovább a tartalomra

Évközi 32. vasárnap “B” év (2018)

2018/10/30

Nem látjuk őket

Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna?

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” Mt 25, 31-46

Láthatók!

Mottó: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna? Feltűnt nekünk, hogy mind a kiválasztottak, mind a kárhozottak, ugyanaz kérdezik Jézustól?

Az nem igazán meglepő, hogy azok, akik elfordulnak testvérüktől, mihelyst az bajban van, nem akarnak emlékezni részvétlenségükre, irgalmatlanságukra. Főleg, hogy immár nem csak sejtik, hanem világossá vált számukra, hogy a nemtörődömségükért most fizetni fognak. Alkudozni próbálnak, de már késő.

Miért lepődnek meg akkor a jószívűek? Azok, akik életükben könyörületet mutattak embertársaik iránt? Nos, a társadalomban uralkodó adok-kapok szemlélet, amit a közvélemény minden korban jóvá hagyott, azon alapszik, hogy „jótét helyébe jót várj”. A politikusok például számításból osztogatják kegyeiket és jótéteményeiket, hogy aztán rájuk szavazzanak. Még diktátorok is igyekeznek az utókor emlékezetében úgy élni, mint aki sok jót tett Ha más nem, szülőfalujával. Ezeket a jótéteményeket számon tartják, krónikásaik emlékeztetnek rá, és a „jótevők” számítanak avval, hogy jóságuk kamatostul megtérül. A mindenkori koldusok, a foglyok, a rabok és más szerencsétlenek, a lúzerek, azonban emberi számítás szerint soha nem jutnak olyan helyzetbe, hogy viszonozzák szívességünket. Ők az örök vesztesek. És lám, Jézus most azokat nyilvánítja győztesnek, akik hozzá hasonlóan a lúzerek oldalára álltak. Segítettek, amikor a segítség kellett, nem akkor, amikor valami kiszámítható haszna volt. Így már érthető a számítgatók csalódása – végső soron önmagukban. Mi pedig mondjuk köszönetet szószólóinkért a mennyek országában: a bajba jutottaknak, akiket megsegítettünk. Számítás nélkül.

 

2018. NOVEMBER 11. ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP – „B” ÉV

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s