Tovább a tartalomra

15. Évközi vasárnap “C” év (2019)

2019/06/30

Mai szamaritánus

„az igazi felebarátja annak, aki….”                           

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –-, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívvel, teljes lelkeddel és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan hagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd felültette teherhordó állatáram elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mt gondolsz, e három közül ki volt a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Lk 10,25-37

 

cserbenhagyás

Mottó: „az igazi felebarátja annak, aki”az euró-amerikai, vagy divatos szóval „zsidó-keresztény” kultúrkörben a „felebaráti szeretet” bizony elég gyakran közhely, és nagyon messze áll a szamaritánus örök érvényű tanmeséjétől és annak tanúságaitól. Illik állást foglalni mellette, de nehezen számon kérhető a betartása. Empirikus kísérletek bizonyítják, hogy a mai leviták és törvénytudók éppúgy elfordulnak és tüntetően más irányba néznek, amikor egy felebarát szemmel láthatóan szenved, és némán segítségért kiált. Pedig a törvénytudóhoz hasonlóan valójában pontosan tudják, mi a teendő. Mi lenne. Mindez annak dacára, hogy a segítést a bajba jutottaknak kultúránkban a törvény is előírja, és a cserbenhagyást bünteti. Sokan meg is ideologizálják a közömbösséget. Például az államra hárítják a felelősséget, intézményekre. Azért fizetjük az adót, nemde? A Vörös Kereszt és a Karitász, jobb esetben az egyházak, „dolga” az egész. A legtehetetlenebb felebarátok támogatását még az átkosban is az itt-ott konkrétan megtűrt szerzetesekre hárult, mert senki más nem vállalta. Érdekes, de látványosabb katasztrófák esetében hamarabb megmozdul sok szív a szolidaritás irányába. Ilyenkor az sem akadály, hogy a katasztrófa valahol a világ másik felében következett be. Egy cunami, vagy egy földrengés nem csak a Szeretetszolgálatokat riasztja, hanem az emberi lelkiismeretet is. A szomszéd gondját nehezebb felfedezni. Akkor hét ki is a te felebarátod? Mert az idézet úgy szól: „az igazi felebarátja annak, aki…”

Nem fogalomról, hanem élő hús vér emberekről van szó. „Igazi” felebarát csak az lehet, aki a konkrét embertársat segíti, erejéhez és helyzetéhez igazodva. Egy névtelen adomány nem meríti ki a fogalmat. Nincs névtelen felebarát!

2019. JÚLIUS 14. ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP – „C” ÉV

Reklámok
No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s