Tovább a tartalomra

HÚSVÉTVASÁRNAP – „B” ÉV

2021/04/01

“Elvitték az Urat”

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették! Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20, 1-9

Mottó: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették!

Helyszínelők

Mária Magdolna híradása kettős tévedést rejt magába. A mondat, hogy „Elvitték az Urat a sírból,” idegen – és ismeretlen tettest feltételez, míg a vallomás, „nem tudom hova tették” egyfelől megerősíti a „tettesek” ismeretlen voltát, de ezt a közlést megtetőzi az új rendeltetési hely ismeretlenségének állításával. A tény az lenne, hogy az „Úr eltűnt”. „Nincs a sírban”. Az, hogy ismeretlen tettesek vitték el ismereten helyre, feltételezés, spekuláció, nem tény. Jeruzsálem aznap tele lett ilyen rémhírekkel. Mindez mutatja, hogy a tanítványok, Jézus követői, először semmivel sem voltak tájékozottabbak, mint az átlagemberek. Péter és János azonban nem elégedtek meg a kósza hírrel, maguk is meg akartak győződni a tényről. Mint a mai helyszínelők, keresték a tettesekre utaló nyomokat. Hisz Mária Magdolnának volt egy minden vizsgálódást megelőző kettős hipotézise. A nyomozás értékelhető nyomokra vezetett, a kendőhöz és a gyorslepelhez. S lám, az azonos látlelet egymástól eltérő érékelésre vezetett. Mit gondolt Péter? – azt az evangélista nem árulja el. Az előzetes információk dacára, amelyet az „áldozat” maga adott, megjósolva a véget, amolyan végrendelet gyanánt, ami minden jó krimi kelléke, egyikük, János hitt, azaz a jelekből megértette mi is történt. Mi tette őt értővé és helyes értelmezővé? A szeretet. Ezért is nem nevezi meg magát ez a szemtanú, hanem úgy mutatkozik be, mint „akit Jézus szeretett.” A valódi tanú a szeretet volt.

2021. ÁPRILIS 04. HÚSVÉTVASÁRNAP – „B” ÉV Jn 20,1-9

No comments yet

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s