ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP „A” ÉV
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre! De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák kimentek az utcákra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat s jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Mikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád? De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre” Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! Mt 22, 1-14
Mottó: De az csak hallgatott
Lagzi
S te barátom, te is hallgatnál? Magam részéről félek, hogy igen. Mi is a helyzet? Megszólítottak, leszólítottak az utcán, hogy jöjjek menyegzőre. Ez nem így szokott történni. A vendégek listáját a menyasszony családja hetekig javítgatta. Ki ne hagyjunk senkit! Hogy kerültem a listájukra? Valahol kellett valamit tennem értük! Vagy várnak valamit tőlem! Jaj, de nem szeretem az ilyen elvárásokat. No, és ha az utcán szólítanak meg, és követelik, azonnal kövessem őket, ugye, abszurd, hogy megkövetelik az alkalomnak megfelelő öltözetet. Tényleg, hol van? Nem épp a tisztítóban?
De barátomnak szólítottak. Micsoda megtiszteltetés! És most hallom, a meghívó maga a király! Nem bújhatok ki a megtiszteltetés alól. Soha ilyen alkalom nem lesz még egy! Mindig készenlétben kéne tartani a menyegzős ruhát!
2023. OKTÓBER 15. ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP „A” ÉV
ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP – „A” ÉV
Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívvel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták. Mt 22, 34-40
Mottó: alattomos szándékkal…
KÉRDEZHETEK?
Bevallom, mindig újból elcsodálkozom, miért mondja Szent Máté a törvénytudóról, hogy alattomos szándékkal kérdezte, hogy mi a legfőbb parancs a törvényben? Hisz a válasz evidens volt, mindenkinek a korabeli Izraelben. Egy kisgyerek is tudta a választ, és ezt a kérdező is tudta. A Mester válasza azonos volt a kérdezőével, hiszen itt nem választásról van szó, hanem evidenciáról. Miért akkor a kérdés? Talán mert időközben Jézusról azt vallották ellenfelei, hogy elhagyta az ortodoxiát és különös dolgokat tanít. Így a kérdés hasonlít azokhoz, amiket manapság kormányhoz hű zsurnaliszták tesznek fel, előre rendelt és kódolt válaszokkal. De annak, aki akár Jézus korában, akár ma, el akar igazodni a kérdések dzsungelében, nagy segítség a tömör válasz. S kérdezheti: ilyen egyszerű?
2023. OKTÓBER 29. – ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP – „A” ÉV
ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP – „A” ÉV
SPQR
Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem? De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt! Aztán megkérdezte tőlük: Kinek a képe és felirata ez? Azok azt felelték: A császáré. Erre ő így szólt hozzájuk: Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené! Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. Mt 22, 15-21
Mottó: A császáré
MIT ÉR?
A szuverén arcképe egy érmén minden civilizációban elterjedt jelkép volt. A középkorban a pénzverés joga különböztette meg a vazallusokat a szuverénektől, és csak ezeknek volt joga pénzt veretni. A rómaiak Jupiter sasát tekintették államuk jelképének, az őt jelképező sas alatt meneteltek, az SPQR nevében és jegyében. Róma népe és szenátusa volt a tulajdonképpeni szuverén. Jézus trükkös válasza így érdemen felül vált az állam és a vallás elválasztásának kódjává főleg, ha meggondoljuk, hogy a modern köztársaságban absztrakt jelképek lépnek s hús és vér uralkodók örökébe. Ez különösen igaz az euróra, melynek bankjegyei és érméi nem valós, hanem virtuális „épületekkel” testesítik meg az államot, és elgondolkodtató, hogy nincsenek ezeken a pénzeken emberek. S persze az Isten képe végképp nem szerepel rajtuk, igaz, az istenhit sem került be az európai alkotmányba. Meg hát Isten láthatatlan. S persze neki nem érmekkel adózunk, még a perselyezés sem neki szól, hanem a közösségnek. A mai farizeusok ennek ne örüljenek, még ha szívesen is adóznak adóparadicsomokban. Többnyire null tarifával.
2023. OKTÓBER 22. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP – „A” ÉV
MAGYAROK NAGYASSZONYA – „A” ÉV
Údvözlégy
A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál.” Lk 1, 26-28
Mottó: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes.
Teljes
Csakugyan, különös köszöntés! Nem volt mintája, előképe, hisz nem is volt addig senki, aki rászolgált volna. Az értelmező szótár szerint, „teljes” az, ami „Olyan nagyfokú, nagy terjedelmű, nagymérvű, amilyet csak a szóban forgó dolog természete, ill. a helyzet megenged.” Felülmúlhatatlan. Azaz hiánytalan is, nem csak, hogy nem tudunk nagyobbat elképzelni, de nem is létezik nagyobb, tökéletesebb. S mindezt egy kamaszlánynak mondj az angyal. Egykori hittantanárom mesélte, hogy amikor megkérdezte kis olasz hittanosait, ki a legfőbb lény, habozás nélkül rávágták: „La Madonna!” A lurkók nem akarták elhinni. a plébánosnak, hogy létezik nála nagyobb. Végül a legokosabb rávágta: „San Antonio!”. De ha Isten a legnagyobb, akkor miben teljes Anyja? A kegyelemmel! Ez, amit a helyzet megenged, sőt megkíván.
2023. OKTÓBER 08. MAGYAROK NAGYASSZONYA – „A” ÉV
ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP – „A” ÉV
Nem hallgat ránk!
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem! – de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram! –menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát? Azt felelték: Az első. Erre Jézus így szólt hozzájuk. Bizony mondom nektek: A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki! Mt 21, 28-32
Mottó: Nincs kedvem!
Engedelmesek
Máté semmit se mond arról, hogy a szőlősgazda fiai milyen korúak. Hallgatói azonban magukra ismerhettek: vagy kamaszok voltak, vagy kamaszok szülei. Hisz kamaszok olyan szeszélyesek, hogy bár az imént igent mondtak valamire, most nemet mondanak ugyanarra. És fordítva. Függetlenségükre kényes „felnőttnek” hiszik magukat, majd eszükbe jut, hogy engedelmességgel tartoznak atyjuknak. Vagy épp engedélyt akartak kérni az esti bulira, de ehhez – jut eszükbe – az apa jókedve, engedékenysége hasznos lenne. A történettel Jézus az is mondja közvetve hallgatóinak, hogy még gyerekek, szeszélyesek, és nem megfontolt felnőttek. S lehet, hogy mi is találva érezzük magunkat? Mondjuk tehát, hogy szívesen, és meg is tesszük?
ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP – „A” ÉV
Napi díjasok
Abban az időben Jézus ezt mondta: A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak itt tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A hatodik ás kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óta tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták –, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? Mt 20, 1-16a
Mottó: majd megadom, ami jár nektek
Napszámosok
Az evangéliumok Isten országáról szólnak, népiesen arról, hogyan jutunk be a mennyországba. Teológiai igazságról szól, nem jogi, gazdasági vagy társadalmi logika irányítja a tanítást és így a példabeszédeket. A jogász perelhet, precedensekre hivatkozva. hogy mi az igazságos, méltányos munkabér, akkor is az egy dénáros alapbér lesz a mérvadó. Ez az egy dénár azt jelenti, hogy ez a minimálbér, de egyúttal a belépő is a paradicsomba. Egyszer kell elnyerni, mindegy mennyi munkával, de kell rá jelentkezni. A belépő, a fizetség valójában a gazda ajándéka, akár az utolsó órában is. Nincs előnyöd abból, hogy hajnalban kélsz, sem abból, hogy egész nap robotolsz. Kegyelem, nem juss. Ezt jelzi Jézus a zárószóban, amikor azt mondja: Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? A napidíj nem teljesítménybér, a készségért járó alapbér. Ennyi, nem több, de mindent megkapsz érte, amire valóban vágysz. És jaj, ne irigyeljük senkitől sem, hanem örüljünk neki, hisz mi sem érdemelhetünk többet!
ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP – „A” ÉV
római dénár
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem a testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” Mt 18, 21-35
Mottó: aki el akarta számoltatni szolgáit
Megbocsátás
Olvasom, hogy Nagy Sándor a gaugamétai csata után 4000 talentumot zsákmányolta legyőzött perzsáktól. Olvasom, hogy Julius Caesar legionáriusainak éves zsoldja 225 dénárius volt, tehát 26 évig kellett szolgálnia egy talentumért. Más szóval a nagylelkűen felszabadított szolga iszonyú sok pénzzel tartozott az urának, ami csakis valamiféle tőkebefektetés esetében volt elképzelhető. Eközben társa kevesebb, mint félévi zsolddal volt adósa. Ez lehetett valamiféle mikro hitel, mondjuk a lányának hozománya. Megfizethető. Tehát többről van szó, mint arról, hogy a kettős mércéjű szolga felbosszantotta urát és szolgatársait, a közvéleményt. Nagyon kettős morál ez, de hamis ítélőképesség is. Hisz mindkét esetben azt kérte és ígérgette az adós, hogy „Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked!” Erre esélye se volt annak, aki milliókkal tartozott. Ha tudatosul bennünk, hogy ez a példabeszéd nem pénzről szól, hanem megbocsátásról, a bocsánatkérésről, amivel tartozunk. rádöbbenünk, hogy az Úr milyen elképzelhetetlenül nagyvonalú, és irgalmas. Ideje zárszámadást végeznünk!
ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „A” ÉV
határozószavak
Abban az időben: Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óvva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére! Azután így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Mt 16, 21-27
Mottó: Ha valaki követni akar engem…
Kereszthordozás
Milyen súlya is van egy határozószónak! A „ha” feltételességre utal, és ezzel a mondat teológiája gyökeresen megváltozik. Jézus nem szektavezér, aki feltétel nélküli engedelmességet követel híveitől. Nem azt mondja, hogy „kövess és tagadd meg önmagadat”. ahogy egy guru követelné, hanem figyelmezteti tanítványait, hogy amennyiben követni szeretnék, annak ára van: kereszthordozóvá kell válniuk. Ez hitelességünk előfeltétele. De ha Jézus mellett döntöttünk, akkor ez a kereszthordozás már nem egy opció, esetlegesség, hanem szükségszerű alkotó eleme a követő státuszának. Ezért kulcsfontosságú a másik határozószó, a „mindaz”, hisz azt jelenti, hogy kivétel nélkül érvényes ránk is, mihelyst követni akarjuk, és ezt vállaljuk
ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP – „A” ÉV
2023. SZEPTEMBER 10. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP – „A” ÉV
POSZTMODERN
Abban az időben: Jézus így szólt apostolaihoz: Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mt 18, 15-20
Mottó: vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos
Konszenzus híján
Nemde, furcsán hat a mai posztmodern etika és társadalmi berendezkedés felől nézve, hogy a legfőbb büntetés a kizárás a csoportból. A mai ember büszke autonómiájára, önmaga mércéje, és ezért a jézusi lépcsőzetes eljárást elejétől fogva elutasítja. Neki ne mondja meg senki, mit tegyen és mit nem, mi a helyes és mi nem. Az új felfogás szerint épp az a vétek, ha saját normámat rá akarom kényszeríteni bárkire, akkor is, ha az valamilyen hagyományban gyökeredzik, vagy akkor csak igazán. Az elsőfokú figyelmeztetés még hagyján, főleg ha véleményként mutatom be és nem normaként. De hogy a közössé rendre utasítson, azt már nem! A paradox persze az, hogy a szabad választás nem is olyan szabad, hisz nem lehet tárgya valamilyen parancs és norma. A parancs én vagyok, szól a Napkirály mai örököse. A nagy kérdés, hogy akkor hogyan jön létre a konszenzus, ha tilos a meggyőzés? Pedig lám, Jézus az egyetértést dicséri, magasztalja. A titok az utolsó mondatban rejlik: Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Jézus diszkrét, de hatékony jelenléte teszi termékennyé a találkozást. Sőt mi több, végső soron az egyetértés az Atya ajándéka.
ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „A” ÉV
Identitás
Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékre ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti kinek tartotok engem: Simon Péter válaszolt: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. Mt 16, 13-20
Mottó: Nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked
Péter a Szikla
Jézus identitása, mint ahogy Péteré is, kettős forrásból táplálkozott: egy a vérvonalból, és egy az isteni küldetésből. Ezt hangsúlyozza Jézus akkor is, amikor Simont Jónás fiának nevezi, Ez a gyökere a választott nép tudatának is, ezt fejezik ki az apostolok is, amikor Jézust spontánul a próféták közé sorolják. De Jézus lénye és küldetése mindezen messze túlmutat. Simon Péterré lesz, de megtartja a régi identitását is, ezért mondja Máté, hogy Simon Péter válaszolt. Jézust pedig egyszerre jelöli meg új küldetéseként, mint Krisztust, Megváltót, aki azonban már nem a vérvonal szerint eredezteti szerepét, hanem a kinyilatkoztatás alapján: Jézus több, mint Dávid fia. Jézus az Élő Isten Fia. E váltás azonban a legmélyebben érinti Simont is: Ezért lesz Péter, a Szikla, amely egyszerre jelzi identitását az apostoli közösségen belül, és az emberiség történetében is.
Ulrich Blog 