Tovább a tartalomra

ÚJÉV (2019)

2018/12/31

A Jézus nevet adták neki

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok ezután hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. Lk 2,16-21

Jézus kollégiuma

Mottó: A Jézus nevet adták neki. Ezért lett ez a Mária ünnep egyúttal Jézus Társaságának ünnepe. Szent Ignác a maga korában keményen harcolt ezért a névért, a bíborosok úgy érveltek, hogy hisz minden keresztény Jézus társaságába tartozik. Való igaz. Nagy kihívás volt, hogy a jezsuiták elköteleztek magukat, hogy mindenben megfelelnek a kötelezettségnek, mely e névvel jár. Számtalan legenda és tréfa fűződik e névadáshoz, és szívesen elviseljük. A legbájosabb történet szerint, amikor a Kisded kinyitotta szemét, jobbra egy ökröt, balra egy szamarat látott, és felsóhajtott: Íme, Jézus Társasága! Igaz, e legendás lények akkor lettek „társakká”, amikor a Szent Szülőkön kívül még senki sem vállalta fel. Azaz előbb a nép, az egyszerűemberek, majd a bölcsek. Hozzájuk is csatlakoztunk, amikor Jézus társai lettünk.

Amikor teológiát tanultam Rómában, a Jézus nevét viselő jezsuita kollégiumban laktam öt évig. A beköltözés alkalmából elbeszélgetett az újonc a rektorral, és én elmondtam neki, mennyivel többet jelent számomra, hogy a kollégium nem valamelyik jezsuita szent, mondjuk a rendalapító, nevét viseli, hanem Jézusét. Meglepődött, és azt mondta, erre még nem gondolt. Én pedig azóta is mindig újból gondolok rá. Úgy is fogalmazhatnák, hogy rész-vényesei vagyunk e társaságnak, és tőkénk e név.

  1. JANUÁR 01. SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (ÚJÉV) „C” ÉV

 

Reklámok

Feast of the Holy Family 2018

2018/12/30

The Temple

Each year Jesus’ parents went to Jerusalem for the feast of Passover, and when he was twelve years old, they went up according to festival custom. After they had completed its days, as they were returning, the boy Jesus remained behind in Jerusalem, but his parents did not know it. Thinking that he was in the caravan, they journeyed for a day and looked for him among their relatives and acquaintances, but not finding him, they returned to Jerusalem to look for him. After three days they found him in the temple, sitting in the midst of the teachers, listening to them and asking them questions, and all who heard him were astounded at his understanding and his answers. When his parents saw him, they were astonished, and his mother said to him, “Son, why have you done this to us? Your father and I have been looking for you with great anxiety.” And he said to them, “Why were you looking for me? Did you not know that I must be in my Father’s house?” But they did not understand what he said to them. He went down with them and came to Nazareth, and was obedient to them; and his mother kept all these things in her heart. And Jesus advanced in wisdom and

age and favor before God and man. Lk 2:41-52

 

Jesus in the Temple

They returned to Jerusalem. – At a first glance the Scripture informs us uniquely about the fact that the parents of Jesus turned back to Jerusalem, because they did not find him in the caravan. The story however is rich in highly interesting details! See: Maria and Joseph travelled only a day on their way to home when they realized that Jesus is absent. Thus it would seem logical to spend just another day to turn back. However Luke informs us, that they found Jesus after three days. Why were they looking after him in vain for two days? And where did they look after him? In their quarters as it would seem feasible? Where do parents in despair look for a lost child? Would you ask the police? However in Jesus’ time there was no police in Israel. Why they did not look for him in the temple immediately?  – most likely because they did not leave him in the temple, But they trusted their child. After all at the age of twelve he came of age. Therefore he was also able to enter into discussions with the elders.

Now most amazingly or not Jesus does not seem  to miss his parents. Where did he spend the night? Who invited him to dinner? The more we speculate about all this, the clearer it becomes that the relations between parents and children used to be very different at the time of Jesus and nowadays. Furthermore the relations in the Holy Family must have been even more extraordinary. This become even more obvious as Jesus asked his parents: Why were you looking for me?

Why are we looking for Him? And where do we look? Let’s ponder about this in our hearts just as Mary did. Let us reflect on this from the perspective of the parents and from the perspective of the child.

A wonderful lesson in self-awareness!

Feast of the Holy Family of Jesus, Mary and Joseph – 30th of December 2018

Vízkereszt 2019

2018/12/30

Újszülött király

Hol van a zsidók újszülött királya?

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak. A júdeai Betlehemben, mert ezt írja próféta: Te. Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.  Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte! Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

Hódolat és féltékenység

Mottó: Hol van a zsidók újszülött királya?  – A napkeleti bölcsek ezt kérdezték, és Heródes is. Persze másképp fogalmaztak: a bölcsek újszülött királyt kerestek, a zsarnok egy gyermeket. Motivációjuk is különbözött. Míg Heródes vetélytársat szimatolt, és a bölcsek egy új korszak kezdetét látták felragyogni, a nép megváltásra, az ősi ígéret beteljesedésére várt. Most, íme, két prófécia találkozott, és lám, mindkettő egyazon személyre vonatkozott. Az írástudók nemcsak születésének helyét tudták, hanem azt is, hogy milyen szerepet tölt majd be, de nem tudták, hogy mikorra várják az eseményt. A leendő pásztorkirály épphogy megszületett, ám ez mostanra derült ki az érintettek számára. Az írástudók, a helyi bölcsek, épp az időpontot nem ismerték, erről messzi bölcsek tájékoztatták őket. A tér és idő összehajlottak. A csillagban találkoztak, de a csillagnak le kellett jönnie a földre. Konkrét helyre, konkrét időpontban. A zsarnok mindebből nem szabadulást olvasott ki, hanem veszélyt. És eléggé gyáván és képmutatóan a független, szabad mágusokat alattvalóknak nézte. Önteltségében magától értetődően kémként akarta alkalmazni őket. Tévedett. Soha nem láthatta meg a gyermeket, igaz, ez nem is volt valóban célja. Kiadta a munkát szolgáknak, nem tehette ki magát annak, hogy valóban hódoljon előtte.

Ma is vannak, akik Heródesként elszalasztják a találkozást. Hol az időpont nem alkalmas, hol a hely, hol a körülmények. S vannak, akik kifogásokkal mentegetőznek. Pedig ha megérkeztünk a helyre, be is kell mennünk a házba.

 

2019. JANUÁR 06. URUNK MEGJELENÉSE (VÍZKERESZT) – „C” ÉV

4th Sunday of Advent (2018)

2018/12/13

The Joy of the Fetus

Mary set out and traveled to the hill country in haste to a town of Judah, where she entered the house of Zechariah and greeted Elizabeth. When Elizabeth heard Mary’s greeting, the infant leaped in her womb, and Elizabeth, filled with the Holy Spirit, cried out in a loud voice and said, “Blessed are you among women, and blessed is the fruit of your womb. And how does this happen to me that the mother of my Lord should come to me? For at the moment the sound of your greeting reached my ears, the infant in my womb leaped for joy. Blessed are you who believed that what was

spoken to you by the Lord would be fulfilled.” Lk 1:39-45

 

Rejoyce!

the infant in my womb leaped for joy the last three weeks we meditated on the question what we should do in order to prepare the coming of our Lord? Our guide has been John the Baptist. And behold, now as we savor the good news and our worries are being replaced by limitless joy, it is again the Baptist who greats us. The fetus which cannot speak yet and which is still hidden, starts speaking, it rejoices. For him it’s already Christmas. And behold the two to be born prepare themselves together to come into the world trusting the love of their mothers. Well, we also will be happy if we jubilate with John and the women. Let’s not worry anymore what should be done but let’s celebrate in a self-forgetful manner, just as kids and expectant mothers do.

Forth Sunday of Advent 23rd of December 2018

Third Sunday of Advent (2018)

2018/12/11

Baptism with fire

The crowds asked John the Baptist: “What should we do?” He said to them in reply, “Whoever has two cloaks should share with the person who has none. And whoever has food should do likewise.” Even tax collectors came to be baptized and they said to him, “Teacher, what should we do?” He answered them, “Stop collecting more than what is prescribed.” Soldiers also asked him, “And what is it that we should do?” He told them, do not practice extortion, do not falsely accuse anyone, and be satisfied with your wages.” Now the people were filled with expectation, and all were asking in their hearts whether John might be the Christ. John answered them all, saying, “I am baptizing you with water, but one mightier than I is coming. I am not worthy to loosen the thongs of his sandals. He will baptize you with the Holy Spirit and fire. His winnowing fan is in his hand to clear his threshing floor and to gather the wheat into his barn, but the chaff he will burn with unquenchable fire.” Exhorting them in many other ways, he preached good news to the people. Lk 3:10-18

SHARING

“What should we do?” – Last week we have given a clear answer to this instruction: “Prepare the way of the Lord!” Beyond that, “the winding roads shall be made straight, and the rough ways made smooth”. In other words the question “what should we do” really seeks an answer to the question: ”How do we straighten roads?” What does it mean that “hills shall be made low”?  – We do interpret these commands as an order of solidarity given to the people who are expected to fill in the trenches that separate us. It is also a call to the members of the global economy to stop dig new ditches and to stop creating new mountains. It is an invitation to be content with their earnings, meaning to be satisfied with a fair share of the surplus value they create. In still other words the suggestion to the members of the elite refers to what they shouldn’t do rather than to what they should do. Those with political power should stop corruption. This is how the order to abstain from extortion translates into modern day language. And those who are baptized with fire will find it easier to do so….

Third Sunday of Advent – 16th of December 2018

 

Second Sunday of Advent (2018)

2018/12/08

PREPARATION

In the fifteenth year of the reign of Tiberius Caesar, when Pontius Pilate was governor of Judea, and Herod was tetrarch of Galilee, and his brother Philip tetrarch of the region of Ituraea and Trachonitis, and Lysanias was tetrarch of Abilene, during the high priesthood of Annas and Caiaphas, the word of God came to John the son of Zechariah in the desert. John went throughout the whole region of the Jordan, proclaiming a baptism of repentance for the forgiveness of sins, as it is written in the book of the words of the prophet Isaiah: A voice of one crying out in the desert: Prepare the way of the Lord, make straight his paths. Every valley shall be filled and every mountain and hill shall be made low. The winding roads shall be made straight, and the rough ways made smooth, and all flesh shall see the salvation of God.”

Lk 3:1 – 6

In his footsteps

Prepare the way of the Lord – could be the succinct summary of the essence of Advent. Its’ prefiguration would be then John the Baptist who did substantial work to prepare his Master’s way. He is the Father’s envoy before Jesus became the Envoy with majuscule. He is also the predecessor inasmuch as he also started his vocation by preaching repentance. Yet Jesus preached over and above repentance the good news. As we take over his heritage and follow in his footsteps in our Advent we cannot stop where John did but continue rather where Jesus handed over his mission to his disciples. The preparation however cannot be missed. We cannot announce the Kingdom of God as long as we have not repented.

Otherwise the current historical situation is similar to the one prevailing at Jesus’ time. This or that prince believes he is the ruler. Yet let’s just think about it. Would anybody ever hear about Herodes, Philip or Lysanias if they had not happened to “rule” at the time of Jesus? Even the powerful Pontius Pilate would be unknown to us if he were not mentioned in our Credo. The same applies to the high priests. Let’s not bother therefore about all the Herodeses, Philips and Lysaniases in the world, celebrated in the media. They are not medium of the good news but random bystanders and forgettable. We should however care about the roads to be make straight. This is our duty and mission.

Second Sunday of Advent, 08-12-2018

 

2018 Karácsony_ünnepi mise

2018/12/06

Kezdetben volt az Ige

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Befogadás

Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.  Jn 1,1-18 Bővebben…