Skip to content

Húsvét 3. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/27

Én vagyok

Abban az időben az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtettek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kellett tejesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Lk 24, 35-48

 

Szenvedés

Mottó: Én vagyok – A Feltámadás utáni jelenések ismét és ismét megerősítették a még mindig habozó és kétkedő apostoli közösséget, hogy valóban az jelenik meg holtában, akit megsirattak egyszer s mindenkorra, akinek a halálához nem fért kétség. Még azok szemében sem, akik nem voltak ott a kereszt alatt. S hát igen, csak János volt jelen. A többiek elrejtőztek, magukat féltették. Ők a vezetőt, a gyógyítót, a csodatevőt és prédikátort ismerték, a szenvedőt nem igazán. Hisz a getszemáni kertben is elaludtak.

A Feltámadottat azonban nem ismerheti, aki nem ismerte és nem ismeri a szenvedőt. János, aki jelen volt a kereszt alatt, ezért egy darabka gyolcsból is felismerte őt, az emmauszi tanítványok a kenyértörésben, a többiek, mindenek előtt Tamás, sebeit érintve. Amikor újralátják, mindez szinte felejtve. Újra meg kellett mutatnia a szenvedések jelét. Meg is kellett tapintaniuk! Ezek után velük evett, ami nem csak azt cáfolta meg, hogy kísértet volna, hanem a közösség pecsétje is volt. Jézust a szenvedésben és a közösségben tapasztaljuk meg mint Feltámadottat. Ez a húsvét mélyebb üzenete.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-kiss-ulrich-180325/

2018. ÁPRILIS 15. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Reklámok

Húsvétvasárnap “B év” (2018)

2018/03/26

Aki először ért a sírhoz 

ELSŐNEK ÉRKEZNI

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették! Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20, 1-9

 

Mottó: Aki először ért a sírhoz

Győztes

Tulajdonképpen Mária Magdolna ért elsőnek a sírhoz. Itt az állítás jelző: ketten futottak, és egyikük gyorsabb volt. A gyorsaság azonban, bármennyire is fétis a mai korban, eszmény és életcél, önmagában nem érték. Mária Magdolna és Péter, valamint János futása nem azért érték, mert gyorsabbak voltak (ugyan kinél?), hanem mert ez örömük kifejezése. Még ha nem is tudják, milyen nagy örömük lesz, elég nekik az, hogy küldetésünk a sír ürességről megbizonyosodni, majd azt hirdetni. Megérteni még nem fogják. A futás nem segített a megértésben. Bővebben…

Húsvét 2. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/26

Amint engem küldött az Atya

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap), beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki. Láttuk az Urat. De ő így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: Békesség nektek! Tamásnak pedig ezt mondta: Nyújtsd ki az ujjadat, és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezdet, és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás így válaszolt: Én Uram, én Istenem! Jézus ezt mondta neki: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek! Jézus még sok csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20, 19-31

 

Mottó: Amint engem küldött az Atya

Ugye, meglepő állítás? Miben áll az analógia, Krisztus küldetése és a tanítványok – és ezzel a miénk – között? Nos, nem a korábbi tevékenységükre utalt, hanem a most indulóra. A Lélek ajándéka az első párhuzam és hasonlóság. Jézus a keresztségben kapta a küldetést, bár a Lélek addig is vele volt, ám rejtve maradt. Most Jézus leheletével adja tovább az éltető lelket. És megdöbbentő módon a bűnbocsánattal köti össze. Nem az ékesszólás adományával ruházza fel őket, nem is bölcsességgel, hanem az engesztelés ügynökei lesznek. És hatalmat ad hozzá. Nem puszta szavak, nem puszta gesztusok ezek, hanem Jézusnak az az isteni hatalma, amely annyira irritálta ellenfeleit, az írástudókat. Nem tudással ruházta fel őket, hanem a bocsánat hatalmával.

A jó hír pedig az, hogy ezt a hatalmat mi s megkaptuk, mi is gyakorolhatjuk. Ez lesz a sebek gyógyító érintése, nem csak tanúságtétel, hanem valós csoda. Megérint minket túl a zárt ajtókon. Hitet és ezzel életet ad. S persze felelősséget. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. Lehetünk itt szűkmarkúak, fösvények? Ugye, nagylelkűnek kell lennünk. És ezzel beköltözik hozzánk az Úr békéje.

 

2018. ÁPRILIS 08. HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Virágvasárnap B év (2018)

2018/02/24

Hódoltak neki

Ha valaki szólna, hogy mit csináltok

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!Mk 11,1-10

 

Jézus a hajléktalan – elmennél mellette?

Mottó: „Ha valaki szólna, hogy mit csináltok” A legutóbb a zarándoklatokról beszéltünk, arról, hogy miért zarándokolnak az emberek. Nos, a zsidók számára az éves jeruzsálemi zarándoklat volt az év fénypontja. És azon a bizonyos húsvéton, melytől Márk szól a mai virágvasárnapon, a látvány és a közösségi élmény szerelmesei minden elvárást felülmúló módon részesedtek ebben. Egy pár óráig azt hihették, eljött a szabadulás várva várt órája. Nem tudhattál, hogy ennél jóval több történik majd, és az is csak a nyitány lesz a történések történéséhez.

Pedig minden olyan hagyományosan indult, Jézus az ő új családjával együtt akarta megünnepelni a húsvétot. Mi sem természetesebb egy zsidó közösségnek. Az előkészítés szemünkben kicsit különösnek tűnik, de ha belehelyezzük magunkat a történés élethelyzetébe, a Sitz in Leben-be, ahogy a teológusok szeretik mondani, a dolog egyszerű: Jézusnak és tanítványainak nem volt állandó lakhelye, de sok-sok barátja, akinél megszállhatott és időnként meg is szállt. S persze kitüntetés volt őt vendégül látni. Bővebben…

Nagyböjt 5 vasárnapja B év (2018)

2018/02/24

„Uram, látni szeretnénk Jézust”.

Mit-kit, keresnek az úton lévők?

Abban az időben azok közül, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, akik a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust”. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak engem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Jn 12,20-33

 

Közösségi élményt?

Mottó: „Uram, látni szeretnénk Jézust a zarándokok miért mennek zarándoklatra? – kérdezhetnénk. A minden évben Csíksomlyóba igyekvők felemelő érzésekről számolnak be, közösségi élményről. Hasonlóképpen azok, akik Lourdes-ba, Fatimába, vagy más zarándokhelyre igyekszenek. Vajon Jézust akarják látni? És rajta keresztül az Atyát? Hisz Jézus tanította, hogy „aki engem látott, látta az Atyát is.” (Jn 14,9)

Nos, Jézus ezen a János által elbeszélt találkozón, azokkal, akik vágytak rá, hogy lássák Jézust, mindenki számára meglepő módon a szenvedésről és halálról beszél nekik. A maga haláláról. Bővebben…

Nagyböjt 4. vasárnapja B év

2018/02/23
  1. MÁRCIUS 11. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

A világosságra megy

Éjszaka jött

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelt a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.  Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet von magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

 

Mottó: a világosságra megy

Szeretik a sötétet

A vámpírok – ezt minden gyerek tudja – nem szeretik a fényt, mert halálukat okozza. Ez a mítosz nagyon markánsan mutatja be a fény és az igazság, a jó viszonyát a sötétséghez. A rab, amikor kilép a börtönkapun, hunyorog. De ha a szabadságot választod, kilépsz a fénybe, és fürdesz benne. Persze, a fény láthatóvá teszi sok mindent: repedéseket, hibákat, apróbb csúfságokat, melyeket oly szívesen elrejtenénk a homályban. Jótékony homályról is beszélünk. Jézus azonban nem a félhomály embere. Nikodémust, aki fél, és ezért éjszaka keresi fel a Mestert, felszólította, szülessen újjá. Az pedig azt jelenti, kilépünk a fényre. Ott és csak ott van esély, hogy az igazságra fény derüljön, a teljes igazságra.

kevés fény is elég a sötétben

A paradox pedig ez: minél nagyobb a sötétség, annál kisebb fény is elégséges bevilágítani azt. Ezért néha le kell buknunk a sötétségbe, hogy aztán beengedjük a fényt. Ez a misztikusok tapasztalata. Még paradoxabb, hogy a fény vakít: ha túladagoljuk, nem látunk semmit. Ahogy mondani szoktuk: hozzá kell szoknunk a fényhez.

 

2018. MÁRCIUS 11. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Nagyböjt 3. vasárnapja B év (2018)

2018/02/23

The St. Lambertus church in the village of Immerath is demolished for the expansion of the nearby opencast brown coal mine of German power supplier RWE, in Immerath, Germany January 8, 2018. REUTERS/Wolfgang Rattay

Romboljátok le ezt a templomot!

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe.  A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”  Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van „Emészt a házadért való buzgóság.” A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halából, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.  Jn 2, 13-25

 

Mottó: kikergette mindnyájukat a templomból

Manapság a templomokból Istent kergetik ki. Pontosabban, a hívők, akik kiürítik a templomaikat, a kufárokra bízzák az immár céltalan és üresen tátogó épületeket, hogy kiadják az árusoknak és pénzváltóknak. Nyugat-Európában mindennaposak az ilyen hírek. Íme, egy újsághír: Több mint kétszáz évvel ezelőtt az emberek a saját erejükből építették fel a templomot. Most, az utódaik végignézték, hogy teszik pár perc leforgása alatt a föld martalékává.

Az RWE Power társaságot a tüntető aktivisták sem tudták meggátolni abban, hogy lerombolják a német Immerath település templomát. A község egyébként a Rajna-vidék–Pfalz tartomány egyik látogatott turisztikai központja. A Szent Lambert-templom lerombolásáról szóló hírt a Rheinische Post német lap weboldala tette közzé (RP Online).

A neoromán templomot a helyi lakosság építette a 19. században, ám a templom lebontása ellen tiltakozó környezetvédelmi aktivistáknak végül nem sikerült megakadályozniuk, hogy a templom helyét lignitbányászati (a barnaszén egy fajtája) helyszínné alakítsák. A Greenpeace aktivistáit, akik a templom homlokzatához bilincselve tiltakoztak, a rendőrség szállította el a helyszínről. – szól a tudósítás.

Szó sincs arról, hogy a környezetvédők a „házadért való buzgóság emésztette volna.” Ők a barnaszén légkört szennyező tulajdonságai miatt szálltak barikádra. És Isten házából az energiatröszt nem vásárcsarnokot, hanem kitermelőhelyet csinált. Persze a hívek is tiltakoztak. A kulturális örökség miatt. Mindez igen mesze van Krisztus aggodalmától. Az új ikon a „természet”: „Itt nem csak egy templomtorony dől össze, itt összeomlik a reményünk, hogy az emberek gondolkozása megváltozzon. A klímaváltozás a mostani időkben állatok milliárdjait öli meg az óceánokban. Vagy azért mert a víz túl meleg, vagy savas, vagy, mert megolvad a déli-sarki tenger jege, mely alatt algák és kőzetek telepednek meg, melyek az élelmi lánc elejét képzik, annak végén a bálnákkal és delfinekkel. Ha meghal a tenger, mindnyájan meghalunk” – érvel egy zöld aktivista.

Az új erkelenzi templom

Ami elsikkad a sajtóban, az a nem jelentéktelen apróság, hogy az erkelenziek egy új templomot kaptak a régi helyébe. Igaz, ezt nem három nap alatt építették fel.

2018. MÁRCIUS 04. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

[i] https://youtu.be/kjh857coiws

[ii] http://www.rp-online.de/nrw/staedte/erkelenz/das-ist-die-neue-kapelle-st-lambertus-in-immerath-neu-bid-1.4939792