Tovább a tartalomra

Évközi 19. vasárnap “B” év (2018)

2018/07/24
  1. AUGUSZTUS 12. ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP – „B” ÉV

Mindnyájan Isten tanítványai lesznek

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér”. Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz benne, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.

A tanító

“A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért. Jn 6, 41- 51

 

Mottó: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek Mily fantasztikus, és mennyire meglepő ígéret ez! Hisz nem a tanítványok válogatott seregének teszi az ígéretet, hanem a zúgolódó, makacs és nyakas népnek, mely épp kétségbe vonta szavait. Bár Jézus örök életet ígért nekik, és önmagával ajándékozta meg őket, nem örülnek, hanem szavai hitelességét vonják kérdőre. Jézus azonban megismétli az ajánlatot, és hangsúlyozza annak általános voltát, miközben igaz, feltételt szab: „Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön.” Előítéletek nélkül. A nagylelkű ígéret kulcsa a hit: “Aki hisz benne, annak örök élete van.” Ez az ígéret, ez a feltétel ma is érvényes. Nekünk és rólunk szól. És az eucharisztiában naponta, a nap minden egyes percében, valahol a világon beteljesedik az ígéret: Aki e kenyérből eszik, örökké él.

2018. AUGUSZTUS 12. ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP – „B” ÉV

 

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is! http://bonumtv.hu/musorok/vasarnapi-gondolatok/

Vasárnapi gondolatok: Vasárnap 0:30 – Vasárnapi evangéliumi elmélkedés ismétlése 3:30-kor, 9:30-kor, 16:30-kor és 21:30-kor

Reklámok

Évközi 18. vasárnap “B” év (2018)

2018/07/21

FELKÍNÁLJA

Én vagyok az élet kenyere

Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus -, nem azért kerestek, mert csodajelet láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”  „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” „Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem

Orosz kenyér

szomjazik.” . Jn 6, 24- 35

 

Mottó: Én vagyok az élet kenyere – A kenyér az élet szinonimája, legalábbis a mi kultúrkörünkben. Aki a kenyér miatt aggódik, megélhetése, azaz élete miatt aggódik. Amikor mindennapi kenyerünkért imádkozunk, életünkért, fennmaradásunkért imádkozunk. Aki kenyerünket biztosítja, annak különös hálával tartozunk. Szolnoki nagyanyám előszeretettel mondogatta, hogy ha magyar kenyeret eszel, magyar vagy. Persze, úgy értette, hogy hálával és hűséggel tartozunk az országnak, mely kenyeret ad. A közeli szovjet kaszárnyában viszont fekete orosz kenyeret ettek a katonák, míg a németországi amerikai katonai boltokban, a legendás Piex-ben kalácsszerű fehér kenyeret, többnyire tósztkenyeret. Bővebben…

Évközi 17. vasárnap “B” év (2018)

2018/06/26

Semmi se vesszen kárba.

A maradék

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tiberiás tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt ott azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyeret, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy adott a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékból, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.”Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 6, 1- 15

 

Mottó: Semmi se vesszen kárba.[i] – A világszerte megtermelt és megfőzött étel harmada a kukában végzi. – olvasom egy cikkben. Mindezért úgymond a jóléti társadalom a hibás. A pocsékolás méretei döbbenetesek:

A világon egy év alatt kidobott ennivaló értéke megegyezik Magyarország 14 havi GDP-jével. 3 Genfi-tavat lehetne megtölteni azzal a vízmennyiséggel, ami az élelmiszer-pazarlás miatt évente a világban kárba veszik. Ha a világon egy év alatt elpocsékolt élelmiszert 20 köbméteres konténerekbe raknánk, London területének 60 százalékát lehetne beborítani velük.

Lucullus-i pazarlás

Mindez azért nem olyan új, mint hisszük, hisz már a rómaiak is pocsékoltak. „A lakomázók csak azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek.” panaszkodott egykor Seneca. Mennyivel rokonszenvesebb ez, mint a kukába dobás? Ugye, ismerős Lucullus neve? Lucius Licinius Lucullus római hadvezér volt. Számos győztes kis-ázsiai csatája után – neki sikerül legyőznie Mithridátész pontuszi uralkodót – Róma megfosztotta őt hatalmától (talán hatalmas népszerűsége és sikerei miatt féltek tőle?). A kiábrándult Lucullus – látva a véres belső hatalmi harcokat és a képmutató álszentséget – beleveti magát a végtelen tivornyázásba. Így válik a féktelen római lakomák kulcsfigurájává. Nos, kis átfogalmazással a pocsékolás szociológia/lélektani indokolása ma is időtálló. Nem azért pocsékolunk tehát, mert telik rá, mert megengedhetjük magunknak, vagy, mert túl nagy a jólét, hanem mert civilizációnk nem kínál hiteles és valós kihívásokat, vagy ha mégis, unottan félrenézünk. Nihilizmusból születik a pocsékolás. Jézus ezért sem akarta, hogy királlyá tegyék, amikor látta, hogy a szolidaritás üzenetét nem érti a nép. Ha megosztjuk, amink van, mindenkinek jut bőségesen. És elégségesen. S nem több. Ez ma is prófétai üzenet!

 [i] https://www.vasarnapihirek.hu/friss/inkabb_karba_mint_pocsekba

2018. JÚLIUS 29. ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 16. vasárnap “B” év (2018)

2018/06/26

Beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak.

Az edző nem mindentudó

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit.” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6, 30- 34

 

Mottó: Beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. 

Mindenki kicsit másképp látja

A napokban véget ért rendi megbízásom, mint a marosvásárhelyi jezsuita közösség és rendház elöljárója. Még egyszer és utoljára összejöttünk, hogy beszámoljunk egymásnak az előző hét eseményeiről és eredményeiről. Bár a héten is szorosan együttműködtünk, a hétfői beszámolókat négy éven át rendszeresen megtartottuk, akkor is, ha kis csaptunk egyik tagja nem vehetett részt, mert küldetésben volt. Mindig úgy éreztem, hogy ezen a megosztáson, közös értékelésen jelen van Jézus is, akihez társul szegődtünk. S amikor azt olvasom az evangéliumban, hogy az apostolok is beszámoltak egymásnak és Jézusnak, akkor átérzem e hagyomány erejét és közösségépítő energiáját.

A management by Jesus (MbJ) szemináriumokon arra buzdítom immár 14 éve a részvevő vállalkozókat, kis családi vállalkozásokban is, ahol – hozzánk hasonlóan folyamatosan együtt van a csapat, hogy vezessék be ezt a gyakorlatot, és el ne hagyják. Sietős civilizációnkban is megéri, bizonygatom nekik. Egy esemény csak látszólag ugyanaz minden részvevő számára. Valójában az esemény az összes részvevő, sőt az összes érintett tapasztalatának összessége. Ha egy közösség a hit alapján áll, vagy legalábbis elfogadja közös alapnak, akkor az Úr maga is részt vesz az értékelésben, az értelmezésben. A dolgok vele és általa nyeri meg végső értelmüket. Így taníthat minket sok mindenre.

 

2018. JÚLIUS 22. ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 15. vasárnap “B” év (2018)

2018/06/26
  1. JÚLIUS 15. ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP – „B” ÉV

Sarut kössenek

római saru

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt űztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6, 7- 13

 

Két hétnyi tartalék

Mottó: Sarut kössenek . – ez első pillantásra meglepő kitétel, hisz az utasítás, mellyel a Mester útra küldte apostolait, amúgy csupa tilalom: az útra ne vigyenek semmit… Csupán a vándorbotot engedélyezte. Ez érdekes, mert a világhódító római légiók felszerelésének lényeges eleme volt Marius szamara, amit a katonák hátukon vittek. Egy T alakú bot volt. Ezen vitték menetfelszerelésüket: egy pár katonai sarut, a, menetbatyut, azaz caligae-t; ásót, azaz sarcinat  és két sudist, vagyis cölöpöt a védelmi sáncok felépítéséhez. A felszerelés része volt továbbá egy vizesbutykos, egy fonott kosár és körülbelül 14 napra elegendő élelem, melyet a legionárius hátán cipelt egy vízszintes hátizsákban. Ugyanebben a hátizsákban tartotta a személyes holmiját is. A felszerelés összesen 20–30 kg volt. Volt mit cipelniük. S persze nem említettem a fegyvereket, amit szintén a katonák hordtak. Jézus tanítványai fegyvertelenek és eszköztelenek voltak. S tartalékot egyetlen napra sem vittek, nemhogy két hétre valót! Még kenyeret sem vittek, ellátásukat a helyi lakosok biztosították. Vagy nem. Érdekes, hogy a felsorolásból kimaradt a butykos, így bizonyára gyakran kínozta őket a szomjúság! De az ő fegyverük az ima volt, azt nem tarisznyában, hanem szívükben hordozták! S győztek! Betegség és ördögök felett!

A jezsuita novíciusok kipróbálják az eszközmentes apostoli életet. Ez az úgynevezett zarándok-probáció[i]. Kettesével mennek, mondjuk Czestochowából Csíksomlyóra. Batyu és pénz nélkül. Ott szállnak meg, ahol befogadják őket: egy pajta, néha egy ortodox kolostor… Néha kapnak enni, néha nem. Egy biztos: a lábukat feltörik az első napokban. Nekik nem kell mondani, miért volt gondja Jézusnak a sarura. Ez a párhetes út kiképzésük legemlékezetesebb szakasza. S ha ördögöt nem is űznek, a kényelem, az unalom és a torkosság ördögeit legyőzik magukban.

[i] http://www.parbeszedhaza.hu/rendunk/kepzes/bevezeto

Évközi 14. vasárnap “B” év (2018)

2018/06/24

Nem vetik meg a prófétát

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével véghez visz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6, 1- 6

 

celeb és próféta?

Mottó: Nem vetik meg a prófétát ez ugye, egymagában is meglepő kijelentés, ha felidézzük viszontagságaikat? „Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek. Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette” – tanúskodik Szent Pál a Zsidóknak írt levelében. Nem sok becsületük volt. Mégis, még Jézus is nagyobb becsben tartja az üldöztetést, mint a közömbösséget! És való igaz, nem csak a próféták, de minden a közvéleményt megszólító, arra hatni akaró ember legnagyobb kudarca, ha rá se hederítnek. Vagy kétségbe vonják hitelességét. Érdekes, de úgy tűnik a „szomszéd gyerek” nem jó jelölt a prófétaságra. Mitől próféta ez? – kérdi a szóbeszéd, hisz olyan, mint mi. Nem övezi titokzatosság. Chinmoy Kumar Ghose a családja hetedik gyermekeként 1931-ben született egy kis kelet-bengáli (ma bangladesi) faluban. Egyszóval nem tűnt ki a környezetéből. Husz év tréning egy asramban azonban már jó belépő lett, hogy egyfajta próféta legyen belőle. Igaz, ott nem ácsként dolgozott, hanem a húsz évet spirituális gyakorlással töltötte: több órás meditációkkal, sporttal (sic!), költészettel, esszéírással, valamint spirituális dalok komponálásával. Sri Chinmoy, világhírű guru, azonban csak akkor lett belőle, amikor Amerikába költözött, igazolva a tézist, hogy csak hazáján kívül van becse a prófétának.

Próféta finisben

És neki volt becse, olyannyira, hogy 1970-ben az Egyesült Nemzetek Meditációs Csoportjának igazgatójává nevezték ki. 1975-ben nem kormányzati (civil) szervezetként akkreditálták New York-i központját, amely a legjelentősebb a nyugaton működő számos központ közül. 1500 könyvet, 115 000 verset és 20 000 dalt írt, 200 000 festményt festett és közel 800 ingyenes békekoncertet adott szerte a világon. Szép teljesítmény. Még Dobogókőn is van szobra. Jézus csodáinak nincs statisztikája, de lám, még szkeptikus környezetben is meg tudta gyógyítani, aki hitt benne. Min botránkozunk meg inkább? A hiszékenységen vagy a hitetlenségen?

 

2018. JÚLIUS 08. ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 13. vasárnap “B év” 2018

2018/06/23

“Ki érintette meg a ruhámat?”

Kézrátétel

Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Idejött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,  és esedezve kérte: “Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. ,2 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: “Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: “Ki érintette meg a ruhámat?” ,Tanítványai így feleltek: “Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?” ,Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. ,Ő pedig ezt mondta neki: “Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: “Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?” Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: “Ne félj, csak higgy!” És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: “Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúm!” – ami azt jelenti: “Leányka, neked mondom, ébredj fel!” A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának. Mk 5, 21- 43

 

Sorba álltak

Mottó: “Ki érintette meg a ruhámat?” A francia királyokról szentül hitte a nép, hogy ha a koronázás napján megérintik, gyógyító ereje[i] van. Marc Bloch erről egy pompás tanulmányt írt. A gyógyítás amúgy egy rituálé keretében történt, és az angol monarchia is ismerte az intézményes gyógyítás e formáját. Hogyan lehetséges, hogy a szent gyógyítót aztán ugyanaz a nép lefejezte, mely alázattal könyörgött gyógyulásért? Nos, Jézus idejében, azok között, akik „azt sem tudták, hova legyenek az ámulattól,” is lehettek jó páran, akik ott tolongtak a jeruzsálemi helytartó előtt, és követelték, hogy feszítsék meg … Jézus esetében elég volt ruháját megérinteni, hogy meggyógyuljon az arra vágyó és a Mester erejében szilárdan hívő. Persze hozzájárult a hit mellett a végső elkeseredés is. Az asszony is, és a zsinagógai elöljáró is, már nem tudtak hova fordulni, Jézus volt az utolsó, sőt az egyetlen mentségük. Amit az orvosok tehetetlenül nyugtáztak – igaz eredmény híján is megszedték előbb a sarcot – arról az asszony biztosan tudta, hogy egy érintés is elég, hogy tizenkét év reménytelenség után meggyógyuljon. S persze egy francia király sem támasztott fel halottat. Főleg nem azzal, hogy „ébredj fel!” Nos, ideje, hogy mi is felébredjünk!

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is! http://bonumtv.hu/musorok/vasarnapi-gondolatok/

Lásd még: https://www.youtube.com/watch?time_continue=64&v=FzUYRu4SklU

Vasárnapi gondolatok

Vasárnap 0:30 – Vasárnapi evangéliumi elmélkedés ismétlése 3:30-kor, 9:30-kor, 16:30-kor és 21:30-kor.

[i] https://bookline.ro/product/home.action?_v=_&type=22&id=36971

2018. JÚLIUS 01. ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP – „B” ÉV