Évközi 28. vasárnap B év

Sosem elég?

Valami hiányzik még belőled

Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Mk 10, 17-27

 

Valami hiányzik még belőled – Nemde paradoxon, hogy Jézus a gazdagságot tekinti hiánynak? Ma, de persze sokan régebben is, a tulajdonra úgy tekintettek, mint ami szabadságot és hatalmat, de legalábbis biztonságot nyújt.  Van, aki házat vagy telket vesz, van, aki műkincseket gyűjt, hogy legyen tartaléka a nehéz időkre. Jézus azonban tanítványait arra tanította, hogy jótettekben gyűjtsenek tartalékot és a szegényekbe ruházzanak be. A váltás az egyik modellről a másikra nem könnyű. Sőt, kultúránk minden erővel azt sugallja, hogy a szegénység olyan, m int a betegség, és meg kell szabadulni tőle. Ha odafigyelünk a történetre, főleg a tanítványok hitetlenkedésére, rájövünk, hogy ez régen is így volt. A szegénységet erénynek betudni forradalmi gondolat.

Lemondás

Mindaddig, amíg ki nem próbálod. Emlékszem, 1988 tavaszán ott álltam a kiürített lakásban. Eladtam mindenemet, még a széket is, amin ültem, csak kértem, hagyják meg használatra, mintegy kölcsön, amíg az utolsó vevőt el nem búcsúztatom. Nagyon szabadnak éreztem magamat. Egy bőrönddel mentem ki a kanadai noviciátusba, és még azt is sokalltam, hisz cipelni kellett. Azt nem tudtam, hogy soha többé nem leszek ilyen szabad, mint akkor. Mert ismét gyűjtögetni kezdtem. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán… És persze, a korral romlik a szemem. (2012. október 14.)

Ui. Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-0