Mária Rádió – A politikailag korrekt Jézus
A film
Az Isten Fia című film alapjául szolgáló tévésorozatot Amerikában száz millióan látták. Ehhez képest a bemutatónapján a pesti moziban egyedül voltam. Hiába, Pest az Pest, nem Amerika. A Jézus-film vajon miért esett áldozatul a nemzet szabadságharcnak? Mert ha nem is tartom nagy filmnek – Pasolini óta még várom a nagy Jézus filmet – szép, megható és elgondolkodtató alkotásnak tartom. Tömegeknek szól, és ez érződik, de nem zavaró, nem bántó, hacsak jó értelmiségiként nem hordjuk nagyon fent az orrunkat… A film, és ez megint magyar sajátság – ideológiai válaszfal. A NOL lesújtó kritikát közölt róla, a Heti Válasz pozitívan méltatta. A furcsa az, hogy a maga módján mindkét kritikának megvan a sajátos jogosultsága.
Fáy Miklós a Népszabadságban egy fanyalgó értelmiségi szerepében ironizál a film túlzott erőfeszítésein, hogy minden áron politikailag korrekt legyen. Némely pont nekem is mint nézőnek feltűnt, például, hogy kirenei Simon, ki tudja miért, fekete. Nigger, Afroamerikai, vagy amit akartok. A „fivéreim és nővéreim” is feltűnt, de nekem az inkluzív nyelvezet nem jutott mindjárt eszembe, habár egyet értek Fáyval, hogy a magyar „testvéreim” megkerüli ezt a szerencsétlen nyelvi handabandázást. Fáy kőkemény iróniája, mely minden nézőt farizeussá avat, azonban méltánytalan és jogtalan. „Nézd, amit látsz, és ne változtasd meg élted”- fejezi be írását. Azaz: megtagad a filmtől mindene hatást a lélekre. Talán őszintén is gondolja ezt cinizmusában. Nos, ha nem a pesti esztéta, hanem az egyszerű ember, mondjuk az átlag Népszabadság olvasó szemével –és szívével – olvassuk, akkor a sok művér (Mel Gibsonnál még az volt a baj, hogy nem elég mű(vi), hanem túl valós a vér…) is könnyeket fakaszthat. Jézus meghat(ó), Mária meghat(ó). Pilátus és pribékjei pedig undorítónak. Úgy ahogy egy népi darabban kell. Ez lehet, hogy esztétáknak giccs, de együtt érző embernek valós fájdalom, mely együttérzésre int. Nagyhéten pedig valós szemléltető anyag a Passió átélésére. Én tehát azt ajánlom a nézőnek: elmélkedje át a film után Máté evangéliumát. S hallgasson hozzá Bachot. Máté Passióját. És élje át a történetet egyszer mondjuk kirenei Simon, egyszer pedig Barabás szerepében, Vagy Pilátuséban. Legyen jelen a történetben. Az egészen bátrak pedig legyenek Jézus. Vagy Mária. Lásd, amit néztél, és változtasd meg életedet!
Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 62 (2014.04.17.) „ISTEN FIA”
Ulrich Blog 
Délután keresztutakról néztem youtube lejátszásokat, ” gyönyörű” filmrészleteket,
szerettem volna találni olyat, amely legközelebb visz Jézus keresztútjához. Nem el-
rettentőt, nem olyat, ahol a vér a “főszereplő”, nem olyat, ahol a részvét és a sok-
koló jelenetek miatt sajnálom Őt, – nem. Hanem olyat szerettem volna, ahol a legjobban
mellette tudnék lenni, legjobban meg tudnám érteni, a legjobban tudnám szeretni.
És találtam egy nagyon egyszerűt. Azonnal giccsnek kiáltanák ki. Talán nem kellett
volna megosztanom. Többször is gondoltam, hogy törlöm. Aztán újra meghallgattam.
És még egyszer. Fent hagytam, emberinek találtam, a megnézettek közül ezt vá –
lasztottam. Pedig a megoldás a fenti blogban van. Bachot hallgatva, Máté passióját
olvasva. Sokkal közelebb kerülhetnék Hozzá. Még nem késő. És akkor látni és hallani fogom, amit olvasok és az majd megváltoztatja az életem.
Nem bírom, amikor a virágüzletben a tenyésztett szagtalan rózsát befujják ezüstporral, hogy még szebb legyen. Sőt, a virágüzleti virágot sem szeretem már. Nekem már csak a lenyírandó parki vacak fűben megbújó pici virágzó gaz-virág kedves. Pár éve egy fotós ilyen virágokat fotózott hasalva. Micsoda gazdagság ! Milyen csodás ismeretlen világ ! A kiállításának cime “Manószemmel”- volt.
A filmet meg fogom nézni, de már a cimlaptól is borzongok. A Jézust játszó szinész arcától.
Lefújt rózsa. Nekem kórjelző, hogy mely mozik tűzték műsorra ezt a filmet. Hogy az egyszerű emberhez szól ? Olyan, mint a gitáros mise fiataloknak ? A piros lufi felengedése az amerikai templomban a “sursum corda”-ra ? Látatlanban egyetértek Fáyval, mert “hivők” sűrűjében élek, tapasztalom, hogy az ilyen filmek,prédikációk,misék, könyvek NEM változtatják meg semmiben a néző életét.Uaz a felszines nyárspolgári vasárnapi “szagos mise” hite marad, vagy lesz, amikor a kipipált délelőtti nagymise után jólesően falja be a húslevest.
Szép film, mondják majd. De azt hiszem Pilinszky mondja, hogy “a szépséggel nem lehet megúszni … ”
Hogy aki ezt a filmet megnézi majd Bachot fog hallgatni??? :)))))
Nem hiszem el, hogy le kell hajolni igy a tömeghez, csak azt, hogy inkább fel kellene emelni. Ne tudja megenni a húslevesét,menjen el az étvágya és ne tudjon aludni, ha megnézett egy ilyen témáju filmet.
igen,igen-majd ha láttam akkor… De nagyon félek!
Megnézem,persze. Nagy csomag papirzsebkendővel. De azért félek, hogy kifelé menet a teremből földhöz vágom a sapkámat,legalább háromszor és toporzékolni fogok.
Sós Ágnes “Szerelempatak” c.filmje, nagyon eredeti, gyönyörű dokumentumfilm. Kivételesen teljesen megtelt a nézőtér. Ejha ! ??? – hogy aztán a témától alpári módon végigröhögjék a nézők. Nem csodálkoztam – mélyen elkeseredtem. Erre nevelték őket, filmekkel, könyvekkel, gitáros misékkel, prédikációkkal, virágokkal stb.
Magamban beszélek,azt hiszem.