Világ Kareszei egyesüljetek! A Charlie-mánia ürügyén
Nyílt levél Gábor Györgynek
Rámutató magatartás
Gábor György írta a blogomon:
Kedves Ulriich (sic!) Atya! A “kedves” jelzőt kizárólag polgári (zsidó) neveltetésem okán használtam, noha zsidóságom – bizonyára – förtelmes és undort keltő cikked gondolattalanságának esszenciáját követve provokáció, an sich. Egy-két évtizede ismerjük egymást, többször szerepeltünk együtt különböző műsorokban, konferenciákon, s miután a tegeződést nem szokás felmondani, tegeződve kérdezlek: nem szégyelled magad ezért az aljas, felelőtlen, ostoba és gonosz írásodért? Jézust is elítélnéd, aki egész fellépésével provokálta ( hogy a te terminológiádat használjam) a környezetét, Kajafást? Vagyis Jézust is méltán feszítették meg? A kopt kereszténység is provokáció lenne puszta létével a muszlim világ kellős közepén? A muszlim terroristák által lemészárolt keresztények is provokálnák az iszlám világot, akiket aztán az állig felfegyverzett vadállatok a legkegyetlenebb módon mészárolnak le, nap mind nap, tegnap is, ma is, holnap is? Jézus is, a keleti keresztények is “szelet vetnek és vihart aratnak”? Tudod te, miket hordasz össze? A világ szegényei is provokálnák a tisztes polgári lakosságot, aminek aztán a jezsuita Ferenc pápa is bedől? Olvastad te a jezsuita Karl Rahnert vagy Henri de Lubacot, hogy csak egy-két “tanult” társadat említsem tanulatlan személyed mellett? Nem kérem számon ostobaságod, ehhez privát jogod van. De felelőtlenségedet és súlyosan keresztényellenes attitűdödet, kivált, hogy azt blogodon, afféle szellemi környezetszennyezés módján terjeszted, számonkérem (sic!). És javaslom, álláspontodat osszad meg a továbbiakban mindazokkal, akik éppen most vagy a jövőben veszítik el szeretteiket, gyermekeiket, szüleiket, rokonaikat, barátaikat egy-egy hasonlóan” kiprovokált” vadállati terrorakció során.
Gábor György
Kedves György, Shalom,
Szóval a Nemzeti (vagy Nemzetközit kell mondanom?) Számonkérő Szék önkéntes ügyeleteseként kérdőre vonsz? (A két kifejezés közötti különbségéről ajánlom és kérem, konzultáld a Nyelv és Tudományt: http://www.nyest.hu/hirek/szamon-kerjuk-a-magyar-nyelvet. Segíthetek?
Számon kérni (különben két szóba írják…) tőlem bármit csak Isten kérhet, vagy az őt képviselő elöljáróm, míg kérdőre bárki vonhat, aki úgy érzi – joggal vagy jog nélkül, akarva vagy akaratlanul – megbántottam volna. Ha ez lenne az eset, akkor itt és most bocsánatot kérek. Azért érdekelne, rövid írásom melyik sora izgatott fel? Csak nem a „szelet vet” kifejezés? De miért vagy ebben érintett?
A „kérdőre von” szinonimája „megkérdőjelez.” Kilenc kérdőjelet fedeztem fel hozzászólásodban. Próbálok megfelelni:
-
OLVASOTT OLVASÓM
Igen, olvastam Rahnert is, de Lubacot is, de mivel gazdag az életművük, nem mindent. Véletlenül sem tudom, melyik művükre és főleg melyik mondatukra gondolsz. Elárulnád?
- Minek is dőlt be a pápa? Ugye, másodszori olvasásra neked is feltűnik, hogy e mondatod kétértelmű! A „bedől” minimum naivitást jelent, és így mondatod úgy is értelmezhető, hogy a Szentatyát könnyű félrevezetni, és ez sikerült is valakiknek (Kiknek is?). Különben igen, a szegények valóban provokálják a nyárspolgárt, de az nem igen veszi azt észre. Ha te igen – mondatod mintha ezt sugallná – felajánlom, fogjunk össze a szegényekért. Mondjuk, fizessünk be mindketten a szíriai menekülteket támogató alapra? Szép kibékülés lenne, nem gondolod?
- Tudom-e, miket hordok össze? Igen.
- Jézus és a keleti keresztények – örülök, hogy azonosulsz velük. Tulajdonképpen ugyanezt mondjuk, csak más következtetést vonunk le. Te azt sugallod, hogy nem látom a párhuzamot, amit te igen. Nos, részben igazad van, én tényleg másképp látom: én hiányolom a tüntetéseket, a szolidaritást a szíriai népirtás áldozataival. Értük senki sem tüntet. Ők pedig nem bántottak meg senkit. Talán ez a hibájuk?
- A muszlim terroristák… kezdetű mondat: ezt épp megválaszoltam. Csak épp abban nem vagyok biztos, hogy a jelző indokolt. Szerintem globális terroristákról kéne beszélni. Zsoldosokról, akik el akarják velünk elhitetni, hogy az eszméért adják oda életüket! No és ezt a hazugságot talán maguk is elhiszik…
- A koptok? Igen provokálnak. Mint minden kisebbség a többséget. Csak nem kell elmagyaráznom, mi a különbség a tudatos provokáció, és a mindenkori kisebbség „provokatív” jelenléte között? Gondolom, ha őszinte vagy, tudod a különbséget és azt is, hogy én is tudom. Ne játsszunk a szavakkal! De ha mégis kedved támad, íme, egy válogatás a „provokál” szinonimáira:
piszkál, bánt, bosszant, ingerel, incselkedik, dühít, hergel, cukkol, piszkálódik, szekíroz, szekál, irritál, idegesít, zaklat, idegel, húz, heccel, csesztet, bőszít, abajgat, kötekedik, nem hagy békén, zavar, zargat, macerál, szurkál, nyaggat, nyúz, szívózik, cseszeget
Mondd, a te írásodra mely igék illenek? Mondjuk így: a koptok ingerlik az egyiptomi hatóságokat és a Muszlim testvériséget. A többségre illik a többi: piszkálja, bántja, stb. a koptokat. Így már érthető? A Charlie pedig heccel, hergel, zaklat stb.
- Jézust méltán feszítették meg? Ezt kérdezd inkább a Charlie szerkesztőitől, akik számtalan alkalommal gúnyt űztek a keresztből. Ők a farizeusok egyenes ágú lelki leszármazottjai.
- Kajafás: Barátom, Charlie a Kajafás… Ők a modern főpapok, akik megmondják a tutit.
- Meg fogsz lepődni, nem szégyellem magamat. És leveledben egyetlen konkrétum sincs, ami miatt kellene.
Nos, ez impozáns lista. Megismétlem a rám szórt átkaidat:
förtelmes és undort keltő; aljas, felelőtlen, ostoba és gonosz; tanulatlan, ostoba, keresztényellenes (Ezt meg hogy állapítottad meg? Remélem, nem igényelsz pápai tévedhetetlenséget?); szellemi környezetszennyezés.
Szóval kétszer ostoba. Csak azt nem értem, hogy folytathattál éveken át párbeszédet egy ilyen emberrel?
Nos, nosztalgiám van a régi szép idők után, amikor a Charlie még egy népszerű Revlon-illat (Eau de Toilette) volt.
Régi barátsággal
Ulrich (egy ivel…)
Ulrich Blog 
Kérem szépen Atya! Arab mondás, hát ide illik: A kutya ugat, a karaván halad. Tán az sem csak Andrassew Iván egzitusa apropóján mondható: Döglött kutyának árokban a helye. Lehet, hogy ezzel a nézetemmel nem vagyok d’acor Ferenc pápával. (Tán túléli.) De, hogy a kis alattomos frau Merkellel nem ,azt igen remélem. Mint már megegyeztünk: Je ne suis pas Charlie. Je suis un ongroise Chatolic. /Bocsánat a bakogó franciaságért! Nagyon régen tanultam. Azaz régen tanították. /A
fentebbi slapaj sem él örökké. És el fog számolni. De el ám! A.M. D. G.*L.I.C.
“un hongrois”. 🙂
Tisztelt Kiss Ulrich, Egybegyűltek! Mélységesen felháborított a Gábor György otromba, felületes és nagyképű vádja, hozzászólása. Hogy a fenébe lehet az, hogy az egész ultraliberális világ, s annak “emberi másságra és véleményekre oly érzékeny -médiumai folyamatosan azt szajkózzák, hogy igenis mindenkinek joga van kritikát, gúnyt űzni bárhol, bárkiről, bármiről, bármiféle SZENTSÉGRŐL is, s közben, amikor én, vagy a veszprémi Érsek – ill. akár e blog értelmes gazdija- elmondjuk a véleményünket, meggyőződésünket a témával kapcsolatosan, akkor ugyanezen szabadelvűek azonnal kígyót és békát kezdenek ránk zúdítani? S teszik ezt a legdurvább és legantidemokratikusabb formában, nyomdafestéket nem kímélő üzemmódban, ami már majdnem felér egy terrortámadással. Miféle szabadelvűség ez? A mi véleményeink a gyilkosság körülményeivel kapcsolatosan, nem érdemelnek “szabadságot”, mi – más véleményen lévők – nem lehetünk ” MÁSOK”? A mi másságunk illegitim? Vagy mi talán az “alacsonyabb rendűek” közé sorolódunk? Nekünk nem jár ki a szólásszabadság tisztelete, csak annak az öt zsidó újságíró – mártírnak, akit bérgyilkosokkal mészároltatott le egy eddig ismeretlen megrendelő / a nyomozás még nem zárult le, pontosan nem lehet tudni melyik oldalról “rendelték” meg a vérengzést… Szerintem a legkeményebb diktatúra az ilyen, ahol mindent szabad JUPITERNEK, de én csak hatökör lehetek és kussoljak, be mert meg leszek veretve! Ilyenkor odaírja, hogy ő maga zsidó származású, de ha én mondanám blogomban ugyanezt el róla, akkor én kirekesztő, irredenta és fasiszta vagyok, s büntethető. Esküszöm, megáll az eszem! Elszabadult az EGÓ és a pokoli csapatok, férgek és csúszómászók egyre merészebben küzdenek, a sötétség papjai sorra fedik fel kilétüket. Keresztény magyar hagyományőrzőként, el vagyok képedve azon, ami itt zajlik!
Úgy tűnik, egyenként akarják “levadászni” a magyar/keresztény elit értelmiséget. Nem fog sikerülni. Szellemileg , erkölcsileg, intellektuálisan a szürkeszamár agyállományának szintjén csak félanalfabéta marhaságok türemkednek ki a koponyájukból. Szánalmasak.
Mások szemében a szálkát…
Bizony… No, remélem, nem nálam véled felfedezni azt a bizonyos gerendát? 🙂
2015. január 16. 7:08 Ulrich Blog írta, :
>
szerintem a válasz egyszerű mint a faék: fogalmuk sincsen mi az a tolerancia amit képviselni szeretnének (vagy nem is?), a környezetet illetően pedig képtelen érvényesülni a saját babonájuk, a szabadság, testvériség, egyenlőség — szerintem nem többről van szó, még valamit, egy perverz kiadvány perverz következményeinek perverz hullámverése
Jézus a szeretetre buzdította népét, hol a szeretet mostanában? De szomorú ez a világ, a
vesztébe rohan. Köszönjük Ulrich Atya!
A felháborodásból sebtében leírt kommentre megfontolt és kimunkált viszontválasz. Ami értelmezésem szerint elvétette a kifogásolt lényeg megértését: egyrészt a szólásszabadság rosszallását (Je suis Charlie – állítólag a szolidaritás jele a szólásszabadság mellett) másrészt az áldozatok hibáztatását (Aki szelet vet, vihart arat.) lett volna – szerintem. De mi is ezekkel a probléma?
Az egyház majd’ kétezer éve intézményesülten korlátozza a szólásszabadságot, elég, ha a zsidók korai egyházból való kiszorítására, megbélyegzésére, az eretnekek üldözésére, az inkvizícióra, a keresztes-és vallásháborúkra, és a mindezek mögött meghúzódó „teológiai antiszemitizmusra” gondolunk. Ebbe az „idilli” gyakorlatba zavart bele a felvilágosodás azzal, hogy szembement a Trón és Oltár évezredes szövetségével, és síkra szállt a mindenkit megillető szólásszabadság mellett. Az egyház azonban sosem adta fel a „közjóért” a liberalizmussal szemben folytatott harcát, a szándék nem, csak idővel a módszerek változtak. Az áldozatokhoz mindig kellenek legitimációs magyarázatok is. Az lelkiismeret megnyugtatására alkalmas a „maguknak keresték a bajt, megérdemlik amit kaptak” sablon alkalmazása. (Ráismerünk-e az antiszemitizmus indoklásának analógiájára?)
Talán ezek a gondolatok és érzések is felmerülhetnek akkor, amikor egyházi személyek az „ellenfeleik” szólásszabadsága korlátozásáról fantáziálnak (ezzel a terroristákkal egy oldalra kerülve az elhallgattatás szándéka tekintetében). És amikor, ráérezve a pillanat lehetőségére, a még temetetlen áldozatok hibáztatásába kezdenek.
hogy is van a nagypénteki fohász?
“imádkozzunk az álnok zsidókért?”
persze ez csak idézet az 1955 előtti tridenti cuccból, eredetije latin, nem pedig héber / ivrit / magyar…
Talan komolytalan, de gyermekkoromra emlekszem. Amikor a jatszoteren a sracok csoportokba verodtek, megkerdeztek a kivulallot: “Te kivel vagy?”
Charlie vagy nem Charlie?
Nos, en Chralie vagyok. Nem tartok a kezemben tablacskat a mar jol ismert szoveggel. Az asszociaciok kellemetlenek. Korabban bunozoket fenykepztek igy le a nevukkel es egy azonosito szammal. A Voros Brigadok foglyai is hasonlokeppen jelentek meg. Manapsag koldusok hivjak fol igy figyelmunket a nyomorusagukra.
Charlie vagyok, mert ugyes-bajos dolgainkat – barmilyen hordereju – nem intezzuk el Kalasnyikovval – ezert es csakis ezert! A mondat amely ugy kezdodik: “Elitelem a gyilokosokat es a merenyletet, de…” mar a relativizalas kezdete es nem megengedheto!
Idokozben ujabb Charlie karikaturak kerultek a kezembe. Miutan atneztem oket jolesett egy gyomorkeseu – de kibirtam.
Szabadsag es felelosseg osszetartozik. Nincs szabadsag felelosseg nelkul, minthogy felelosseg is nehezen elkepzelheto szabadsag nelkul. Ez ervenyes a sajto- szolas-es alktoi szabadsagra is. A felelosseg vallalasa aldozatot es batorsagot kovetelhet. Ha kezdodik a baj azt kialtani. “Nem er a nevem!” (mar megint a jatszoteren vagyunk!) kevesbe rokonszenves. A Charlie krikaturistai eltek a szabadsaggal, amit tarsadalmunk lehetove tesz es tudatosan vallaltak a feleosseget. A vegso aldozatot,melyet akaratlanul hozniuk kellet – akar Charlie vagyok, akar nem! – nem erdemeltek meg! Legalabb ezt ismerjuk el!
Persze joerzesu ember nem gunyol ki peldaul, szellemileg, vagy testileg fogyatekosokat , szerencsetleneket, karosultakat stb. es a vallasos erzelmet sem. Joerzesu ember nem provokal es elismeri a szatira hatarait. De mi a “joerzesu” (a nemet talaloan “Herzensbildung”-nak nevezi), ami ketsegkivul van, de amirol nem letezik tarsadalmi konszenzus, ami nem kodifikalhato, ami nehezen szamonkerheto es torvenybe nem iktathato (sot a “joerzes” paragrafusokban szornyu lenne!). A “joerzest” hianyolhatom a Chralie karikaturistainal, de nem kerhetem szamon. A “joerzes” hianya, bermilyen kellemetlen is, sajnos belefer sokretu emberi termeszetunkbe – megepedig az Utolso Iteletig. Ha 60ezer embernek (60ezer volt a szokasos peldanyszam) tetszik a Charlie attol nem karosulnak sem az Izlam sem a kereszteny egyhazak (sem en).
Elkepzelem, hogy a Joisten (akiben hiszek!) es aki ugye mindent tud es mindent lat, meglehetosen “relaxed” nez le Charliera. Sulyosaqbb bajai is vannak az emberiseggel mint eppen ez. Sokkal nagyobb Ur mintsem haragra gerjedni nehany ostoba karikatura miatt.
(Elnezest a hianyzo ekezetekert.)
Kedves Laci,
Talán észre se vetted, de te is élsz a “de” logikával, És ez nem relativizálás – szerintem – hanem az eszközök aránytalanságának (vagy arányosságának, de ez itt egyik oldalon sem áll fenn!) kérdése. Egy újságíró, mint közvélemény-formáló személy felelős azért, amit ír. Ezt minden újságíróiskola tanítja, minden médiaetikai könyv hangsúlyozza. Csak épp a profithajhászás felülírja A Cahrlie egy bulvárlap, s ha szellemesebb is mint mondjuk a Blick, bulvár marad. A média mindig – hiába minden szentnek maga fel hajlik a keze – pártos, ha kollégákról van szó Ezért alig van egy.két médiamunkás, aki árnyaltan s nem a parancsolt hangnemben foglalt állást.
Más: Bezzeg, amikor Sárközy feleségét gúnyolta ki a kolléga, elbocsájtották. Ott nem volt tapintat. Szabadság és a többi Ennyit a lap állítólagos bátorságáról!
2015. január 16. 12:07 Ulrich Blog írta, :
>
„A Charlie Hebdo-t támadva a terroristák a sajtószabadságot támadták meg, de mi nem engedünk a félelemnek, és megvédjük a pluralista társadalmat” – ezzel indokolta a meglepő lépést François Euvé főszerkesztő, JEZSUITA, katolikus pap. Hozzátette: „Nem voltam az olvasójuk, és nem tetszett, ahogy a vallásról írtak. De most fontos megmutatnunk, hogy el tudjuk viselni a saját vallásunk kigúnyolását. A humor jó ellenszer a fanatizmus ellen, amely hajlamos mindig mindent szó szerint venni. ”http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150115_Harrach_vagy_a_francia_jezsuitak#73q985#iwdavr
http://www.revue-etudes.com/blog/blog_article.php?codearticle=366&codeblog=1
Szellemi rövidzárlat. Más a vallási gyakorlat kigúnyolása és más az Úristené. Aki egy kicsit ismeri a Bibliát, tudja, Isten nem ismer “nagy” és “kis” ügyeket. Nem amnéziás, mindenre és mindenkire, még a legkisebbekre is figyel. Amit mással teszel, velem tetted – mondja. Számára minden és mindenki fontos. Nem hinném, hogy a sajtószabadság olyan abszolút érték, mely mindent felülír olyannyira, hogy bármit közzé lehet tenni, érzékelten dúvadakként viselkedhetünk. Ez felfuvalkodott önzés, az ízlés ficam terrorja és felelőtlenség. A másik dolog, amit a Charlie Hebdo csinál, az nem humor.
Valaki azt írta, ő azért ‘Charlie’ (=azonosul a bárkinek/bárminek a gyalázásával), mert az újságírókat lemészárolták. Követhetetlen logika számomra, ha ez nem történik meg, akkor ‘nem Charlie’!? A provokációt nem az arra adott “válasz” függvényében kell értékelnünk. “Mit használ az újságírónak, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?”
Nos, úgy kell beszélni, hogy eljusson a fülzsír mögé: tehát kedves Gábor György Charlie, a következő zenés szemétszedésnél lehetséges hogy csak áhított szép emlék marad a Mária utcai jezsuita rendház alatti rejtőzés (annak közismert, gábori meghálálása is szép történet), vagy a derék jezsuiták által a kínai misszióba való átmentés lehetősége. Addig örüljön míg vannak katolikusok, akiket ócsárolhat, ugyanis nem a katolikusok azok, akik levágott fejekkel csinosítják manapság a köztereket.
Kedves Ulrich atya, az egyik előadásában említett youtube-os videó stábjával kapcsolatban: ugyanezt a szemfelnyílást kívánom mindegyik oltártestvére és különösen is azok “felettesei” számára. Hátha utóbbiak fejfedője egyszer, egy szép napon mégsem gyertyaoltogatóként működik majd ebben a kérdésben.
Ps. Prohászkának, Bangha Bélának 100 %-ban igaza volt… akinek szeme van, olvassa őket is.