HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Van itt valami ennivalótok?

Abban az időben az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtettek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kellett tejesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Lk 24, 35-48

Mottó: – Van itt valami ennivalótok?

Érzékelés

Furcsa kérdés, nemde? De a kérdést megelőző meghívás, hogy tapintsák meg, még nem győzte meg a tanítványokat. Aki annyiszor gyógyított érintéssel, most hiába ajánlja fel a gyógyító és bizonyító érintést. Paradox módon Lukács evangélista ezt úgy magyarázza, hogy „örömükben még nem mertek hinni.” Az öröm nem volt elég. Amit láttak, az sem volt elég. De még a tapintás sem bizonyult elégségesnek! Egy emlék, a csodálatos halfogás emléke adta meg a kezdő lökést a hithez, A múlt lett a jelen tanúja. S persze a jelet az Úr foglalkozásukból merítette: Mennyi tapintat és mennyi gyöngédség! Úgy vezette őket az igazságra, mint egy csodálkozó gyermeket. Hiszen a kisgyermek mindent megkóstol, amit meg akar ismerni.

Mindazonáltal az ismeret bármennyire érzéki, szükséges az értelem igenje is. Ezért követi a közös étkezést a katekézis, a tanítás. Ez már az értelemhez szól. Az út az igazsághoz szükségszerűen az értelmen keresztül vezet, még ha az érzékelés is a nyitánya.  

2021 ÁPRILIS 18. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV