Skip to content

Évközi 12. vasárnap A év (2017)

2017/05/25

A lelket azonban nem tudják megölni!

Madaraktól is féltek?

Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Mt 10, 26-33

 

Mottó: A lelket azonban nem tudják megölni!

No, lám ismét az üzeni Jézus, hogy ne féljünk. Felejtve immár a húsvét öröme, fulladozunk kis gondjainkban. Főleg a jó hírnevünket féltjük. A közvélemény a közösséginek mondott pletykaoldalakon hiszékenyebb, mint valaha, rémhírekből táplálkozik, mint valamilyen mesebeli szörny. Ők a modern sárkányok. Tüzet okádnak, és sehol egy sárkányölő.

 

 

Amúgy ki ad ma egy fillérért két verebet? Hisz fillér sincs már, annyira felverték az árakat. Jézus azzal vigasztal minket, hogy Atyja tudta nélkül egy verébnek sem eshet baja. Csak a média meg ne tudja – reagálunk önkénytelenül. S miközben a verebekért az állatvédők, meg a zöldek, meg a verébjogvédők síkra szállnak, ki törődik az emberfiával? Csakis az Atya. Valljuk tehát őt meg, az emberek és a média előtt

 

  1. JÚNIUS 25. ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP – „A” ÉV

Szentháromság vasárnapja A év (2017)

2017/05/25

nem azért…

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz benne, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” Jn 3, 16-18

 

Mottó: nem azért…

Fenyegetés

Bár Jézus egyértelműen elhatárolta magát a katasztrófa-prófétáktól, még mindig sokan vannak, akiket Nikodémushoz hasonlóan meg kellett győzni, hogy istenképük hamis, Isten nem a büntető, hanem a megváltó Isten. Aki ebben hisz, az minden egyéb feltétel nélkül üdvözül. És Jézus azt is tanúsítja, hogy az Atya akarata szerint, a terv szerint ez minden hívőre igaz, nem csak a válogatott egynéhányra. Nemde mégis újból és újból a levelező fiókba érkezik egy fenyegető üzenet, mely a világ készülő, sőt elkerülhetetlen végső romlásáról tudósít, és arról, hogy aki ezt vagy azt imádkozza, no az, és csakis az megmenekül. Jó lenne, ha Jézus János által tolmácsolt valódi, hiteles és igaz ígéretében hinnénk, és nem kacérkodnánk a hamis prófétákkal, valamilyen megkülönböztetett bánásmód reményében. Mert amit Jézus üzen, az Atyára hivatkozva, azt a Szentlélek üzeni. Vakmerőség és ostobaság a Lélekkel konkurálni!

 

  1. JÚNIUS 11. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA – „A” ÉV

Pünkösd vasárnapja A év (2017)

2017/05/25

Félelmükben zárva tartották az ajtót

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. Jn 20, 19-23

 

Mottó: félelmükben zárva tartották az ajtót: Bővebben…

Húsvét 7. vasárnapja A év (2017)

2017/05/24
  1. MÁJUS 28. HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA „A” ÉV

A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem

Befejezett küldetés

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”Jn 17,1-11a

 

Mottó: A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem

Hála és öröm cseng ki ebből a hálaadó imából. Jézus itt nem egyszerűen napi lelkiismeretvizsgálatot végez, hanem egész életét és küldetését mérlegre teszi. Azzal zárja az imát, hogy „most hozzád megyek”. A küldetés teljesült, és Jézus összefoglalja magának és végső soron a tanítványoknak is hiszen előttük mondta ezt az imát e küldetés tartalmát, hatáskörét és lényegét. Atyjához beszél, és így mintha zárszámadást tartana, neki is beszámol. Újra és újra hangsúlyozza egységét az Atyával a küldetés során. Csak egy dolog aggasztja: mi lesz velük, a rábízottakkal, ha ő már nem lesz. Az utódlás kérdése minden alapító legnagyobb gondja, valóságos traumája. De Jézusnak van egy megoldása: Atyjára bízza őket, mintegy visszaadva őket annak, akiktől kapta őket. Drámai sorok ezek. A szeretet és a felelősség diktálta őket.

Ugye, nem létezik nagyobb elégtétel életünkben, mint ha mi is úgy tudnánk majd imádkozni pályafutásunk végén, mint Jézus.  De hisz megígérte, hogy velünk marad! A világ végéig.

Urunk Mennybemenetele A év Homília

2017/05/24

Ezért most menjetek el

Abban az időben: a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Mt 28, 16-20

 

Mottó: Ezért most menjetek el

Amikor egyértelmű az ok

Feltűnt nektek már ez az „ezért” szócska? A szinonimaszótár szerint ezek a jelentései: ennek okán, emiatt, ennek következtében, evégett, ezáltal, ennek köszönhetően, ebből kifolyólag, ez okból, ennek apropóján, ebből fakadóan, ebből adódóan. Nézzük meg hát közelebbről, mi és miből fakad, következik e mondatban? A filozófiában „az okozati összefüggés két vagy több jelenség, történés, hatás, dolog között állhat fenn, amelyben valamely jelenség (stb.) kiváltó vagy végső oka egy vagy több másik jelenségnek.” A kiváltó ok itt nyelvtanilag egyértelműen az, hogy „Jézus kapott meg minden hatalmat az égen és a földön.” Az okozat, ugyanolyan egyértelműen a küldetés: Jézus elküldi a tanítványokat, hogy minden nemzetet tanítványává tegyenek. Ennek jele és eszköze a keresztelés és a tanítás, mely tartóssá teszi a szentség hatását.

DELEGÁLÁS

De – kérdezhetnénk – miért következik Jézus teljhatalmából a tanítványok küldetése? Miért olyan evidens, hogy ezt rájuk bízza, hogy delegálja nekik? A Management by Jesus vezetői szemináriumokon ezen tépelődünk, elmélkedünk, hisz a delegálás egyértelműen egy menedzsment módszer, ugyanakkor, amint János evangéliuma tanúsítja, egy teológia igazság, hittétel. Jézus kezdettől fogva e hatalom átadásáért lett emberré, tanítóvá és mártírrá, hisz e hatalmat birtokolta rövid földi pályafutása előtt és után is, de annak továbbadása, a felhatalmazás, a menedzserek tolvajnyelvén, empowerment, feltételezi előbb a megtestesülést, majd a tanítványok kiválasztását és elkészítését erre a feladatra. Küldetésünk van, nem csak a tizenkettőnek és a hetvenkettőnek, hanem mindnyájunknak. S milyen megnyugtató az ígéret, hogy Jézus velünk marad mindennap a világ végéig! Nem egy vasárnapi megbízás ez, a hét hét napjára szól!

  1. MÁJUS 28. URUNK MENNYBEMENETELE „A” ÉV

MOMO II. AZ ESZMÉNYI FOGLALKOZÁS

2017/05/24

hajdanvolt elődök

Nemrég bemutattam nektek Momót. Ugye, nem felejtettétek el, hisz hogyan is lehetne elfelejteni egy tündért, aki mindenkit vidámságra derít? Itt az ideje, hogy bemutassam nektek Momo barátait is, hogy tőlük is tanuljunk egy kicsit. Momo mindenkinek a barátja volt, de neki igazán két barátja volt: a hallgatag öreg és a fecsegő fiatal. A hallgatagnak olyan foglalkozása volt, hogy nem is kellett sokat beszélni hozzá. Nem is volt kivel! Utcaseprő Beppo volt a neve. és mindenki így hívta. Hozzászokott hát, és végül magát is így hívta. Ő volt a városkában Momo után a legszegényebb. Talán azért is értették meg olyan jól egymást.

Bővebben…

MOMO, avagy időt vegyenek!

2017/05/10

 

Hallgatni tud

Ismeritek Momot? Nem a regényt, nem a filmet, hanem az igazit? Azt az alig tíz éves – de lehet, hogy idősebb – leánykát, aki olyan jól meg tud hallgatni minket? Ha szerencséd van, a vonaton (vagy sietősen repülsz?) találkozhatsz te is Hora Mesterrel, aki elmeséli a történetet. Úgy ahogy a filmben történt az utassal. Ugye, mind utasok vagyunk? Hora Mester, az idő ura, – akit a kétszeres Oscar-díjas John Huston alakít – egy csellel elcseréli jövőbe látó szemüvegét a gyanútlan útitárssal. Ki nem szeretne a jövőbe látni? De a filmbeli utas megrémül. Mitől? Hisz amit lát, nem más, mint egy modern város utcaképe. Mi ebben a rémisztő? Huston, azaz Hora Mester, az utasnak, és vele nekünk, felajánl egy történetet a jövőből. Ez a sietős jövő – valójában a mi jelenünk – csak akkor válik rémisztővé, ha előbb ellátogatunk saját múltunkba, amikor még volt időnk. Idillikus, talán igaz se volt. De szeretni való. És minél jobban megkedveljük, annál jobban sóvárgunk utána. Pontosan ez a modern ember betegsége: fojtogató időhiány. De hogyan jutottunk ide?

A szürke idő urai

Michael Ende, a nagy elbeszélő, akinek meseregényén alapul a történet, megteszi kalauzunknak Momot. Momo 102 évesnek mondja magát, holott tíznek sem néz ki. Valójában kortalan, mert lelkében örök gyermek. Egy romos amfiteátrumban éldegél, nem tudni, mióta. A romba dőlt színház persze jelkép. Emlékezés olyan időkre, amikor az emberek „szenvedélyes hallgatók és nézők voltak”. Mindannyian. Most már csak Momo a nagy oda-hallgató. Ahogy Ende mondja: „a kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat.”  Továbbá: „Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat.” Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Igen ám, de vannak dolgok, amikhez idő kell. Szerencsére Momo semminek se volt olyan bővében, mint az időnek.

Nem véletlen, hogy ellenlábasai az idő tolvajok lesznek. Íme, a személyleírásuk: „olyan urak voltak, akik pókháló szürkébe öltöztek. Még az arcuk is olyan volt, akár a szürke hamu.” Nem éppen vonzó. Mégis, a történetben a városka lakóit sorra megszédítették. Beszédükkel. Ők nem hallgatni, hanem beszélni tudtak. Egy témájuk volt: az Idő. Magunkra ismerünk? És szorgalmasan jegyzetelnek. Mindent. Ők az információs társadalom előhírnökei. Minden felírnak, mert minden egyformán fontos. Nekik. Nevük amúgy nincs, számuk van: például XYQ/384/b. És számolni is tudnak. Nagyon. Minden másodpercet számon tartanak. Évente harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodpercet. Az hetven évben kétmilliárd-kétszázhétmillió-ötszázhúszezer másodperc. Ez egy vagyon! Soknak tűnik. Mit számít, ha itt-ott elajándékozunk egy pár másodpercet? Vagy akár percet, netán órát? Az időügynökök, a szürke urak, azonban pont az ellenkezőjéről igyekszenek minket meggyőzni. És bármily hihetetlen, megbolondítják az egész várost. Kivéve Momot, aki nem tud számolni, de szerencsénkre, hisz éppen ezért ezek a fura könyvelések az idő főkönyvében nem hatják meg. Az ügynök arról győz meg minket, hogy minden megszokott tevékenységünk felesleges. Felesleges aludni, barátokkal tereferélni, beteg édesanyánkat ellátni, dalárdában énekelni, a madarunkat etetni, szóval mindaz, ami a kisember öröme. Felesleges, sőt pocsékolás. Egy képzeletbeli tőke elherdálása. Sőt, egy bizarr logika szerint a táplálkozás és a munka is időfecsérelés. A sok szám akrobatika eredménye: hogy életünk mérlege egy sor nulla. A semmi. Ha a hallgató kellőképpen megrémült e könyvelés ismeretében, jó, ha felkeresi Momot. A gyermek énjét. Amely még odafigyel, és nem cseréli fel a mesét az idő csak látszólag igaz regényével. Momo lehetne a coachunk is, az időedzőnk. Sőt, bölcsessége révén lelki vezetőnk. Aki megtanít újra élni. Elsőnek találj hát, kedves olvasóm, időt, hogy elolvasd a legszebb mesét: Momo meséjét. Mert igaz. Az utolsó betűig. És ezt az időt nem kell levonnod a képzeletbeli tőkéből. Hozzá kell adnod. Mit beszélek: ez lesz a szorzó, amitől hirtelen sok időd lesz!

MOMO – Mária Rádió – JEGYZETEK 111 (2017.05.11.)