Skip to content

Évközi 22. vasárnap C év (2016)

2016/08/26

Viszonozzák neked

Minden embernek el kell határoznia,

hogy az alkotó önzetlenség fényében vándorol,

vagy a romboló önzés sötétségében

Martin Luther King Jr.

.

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: „Add át helyedet neki.” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb.” Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak, és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Lk 14,1.7-14

 

Választás

Választás

Viszonozzák neked Adam Grant szerint kétfajta ember létezik, amely három: az első, akik mindent maguknak akarnak, „takernek” , azaz vevőnek nevezi. Ismerünk ilyeneket, sokat szenvedünk tőlük, mert minden mondatuk egy harsány „én”-nel kezdődik. Erről is felismerhetők. A közgazdasági elmélet szerint ők a gazdaság motorjai, mert Midászként minden arany, amihez hozzányúlnak, és persze az övék. A formula egyszerű: minden üzletben, minden transzakcióban, többet kell kapnod, mint amennyit adsz. A különbség a haszon, a gazdaság motorja – így az elmélet, és persze gyakran a gyakorlat is. A különös az, hogy a klasszikus közgazdaság szerint a piac mégis és szinte szükségszerűen egyensúlyba kerül. Hogyan lehetséges ez, ha egyesek mindig nyernek, mások meg mindig veszítenek? A szinte természetfeletti erő, amely ezt a csodát végbeviszi, nem más mint a legendás láthatatlan kéz. Valóban láthatatlan, soha senki nem látta.  Bővebben…

Évközi 21. vasárnap C év (2016)

2016/08/20

Útközben tanított

Van egy hajó?

Van egy hajó?

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem jutnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót.” Erre ő azt feleli nektek: „Nem tudom, honnan vagytok.” Akkor ti bizonygatni kezditek: „Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.” De ő megismétli: „Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!” Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!” Lk 13,22-30

 

Útközben tanított – Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Jézus egyetlen lehetőséget sem hagyott ki, hogy üzenetét minél több emberhez eljuttassa. Valójában ezért kelt útra. Míg sok mai konferencia-guru „fellépéseit” egész stáb szervezi, és a kijelölt helyeken – többnyire belépő fejében – lehet meghallgatni, Jézus útközben sem volt „civilben”, hanem mindig kész a párbeszédre, kérdéseink megválaszolására.

Töprengek, hogy annak a „valakinek” a kérdésen, aki azt kérdezte a Mestertől, hogy „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Mire gondolt? Mi forgott az elméjében? Mi megkérdeznénk ugyanezt tőle? Úgy érzem, a kérdés mögött lappang a valódi kérdés, a valódi aggodalom: Én, a kérdező, üdvözülök-e? Bővebben…

KAPCSOLATOK III. RÉSZ (MR 97. JEGYZET) – SZÖVETSÉGESEK

2016/08/18
Szövetségesek

Szövetségesek

A legutóbb idézett szerzőnk, Richard Koch sok történelmi példával bizonyítja, hogy a „nagy embere” soha nem lettek volna olyan sikeresek, ha nem válogatják meg szövetségeseiket. Koch szerint nincs olyan teljesítmény, mely ne igazolná, hogy a z egyén nem érte volna el sikereit, ha nincsenek szövetségesei. Ha nem ismerjük el ezt az alapelvet, kudarcra vagyunk ítélve. És persze szövetségeseinkre is igaz a 80:20 szabály.

Általában egy fél tucatnyi kulcs-szövetséges fontosabb, mint a többi együttvéve. Nem sok szövetségesre van szükségünk, hanem a megfelelőkre, akik jó időben jó helyen vannak, hogy egyengessék utunkat.

Bővebben…

2016/08/07

Örömmel jelentkezem a Management by Jesus – MbJ – megújult honlapjával!
Itt érhető el: http://mbj.hu/
Mindenkinek szeretettel ajánlom, további áldott vasárnapot és jó olvasgatást!

Mi az MbJ?Management by Jesus? Ha vállalkozók vagytok, vagy vállalati közép és topvezetők, fontoljátok meg, nem akartok-e a világ bizonyítottan legsikeresebb menedzserétől tanulni? Félreértések elkerülése végett: Jézus az! Tudj meg…
MBJ.HU

Évközi 19. vasárnap C év (2016)

2016/08/05

Ahol kincsetek, ott a szívetek is

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol kincsetek, ott a szívetek is. Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyst megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha második vagy harmad körváltáskor érkezve is így találja őket boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolva, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Lk 12,32-40

Egyensúly?

Egyensúly?

Ahol kincsetek, ott a szívetek is Szívünk sokszor megosztott. A család, a munka, a karrier, a társadalmi szerepvállalás, a futballklub, egy játékszenvedély – mi a fontosabb? Az egyik legbiztosabb mérőeszköz és egyfajta lakmuszpapír, mely elárulja, mi is fontos valójában, az a dolgokra szánt idő. A vezetői szemináriumokat ezért egy időmérleggel szoktuk kezdeni. Megkérdezem a részvevőket, mennyi időt kéne – ideálisan – az egyes tevékenységekre fordítani. Hány óra személyes időre van szükségünk? Hány órát dolgozzunk? Mint vezető, és mint kényszer-végrehajtó, aki mindent maga akar csinálni? Mennyi idő jusson a családnak? Még azt is megkérdezem, mennyi idő jusson az imára. Bővebben…

KAPCSOLATOK II. RÉSZ (MR 96. JEGYZET) – ÖNISMERET

2016/08/04
ÖNISMERET

ÖNISMERET

Ismerd meg önmagadat – szólt a görög bölcselő. Legutóbb láttuk, milyen fontos az önismeret, mennyire meghatározza kapcsolataink minőségét. De honnan vegyük az önismeretet? Sokfajta eszköz segíthet, például az egyre népszerűbb enneagram, mely egyházi körökben is elfogadott. Amitől óvok, az a horoszkóp és a körülötte zajló hókuszpókusz. Bármely rendszer is nyeri el tetszésünket, kapcsolataink és olvasmányaink hatására, tudnunk kell, hogy egyik rendszer sem meghatározó, mint a végzet a görög drámákban. Tudatosan fejlődhetünk a jó irányba, adottságaink ismeretében és elfogadva azokat.

Ha egyes adottságaink nincsenek összhangban céljainkkal, és ha kételkedünk a jövőt alakításának képességében, ideje a szemléletváltásnak.

Bővebben…

Évközi 18. vasárnap C év (2016)

2016/07/29
Amíg a készlet tart

Amíg a készlet tart

„Ember, van elég vagyonod”

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűrjeimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!” Lk 12,13-21

 

Egyre csak nőnek

Egyre csak nőnek

„Ember, van elég vagyonod ” – ki mondhatja ezt? Az igazság az, hogy a gazdagok soha nem elégedettek azzal, amijük van, mindig még többre vágynak. A modern kapitalizmus erre a bírtoklási vágyra épül. A növekedés így vált fétissé, és a kritikus hangokat ezért hurrogják le. A közgazdászok pedig azt bizonygatják, hogy semmis az az opció, hogy tudatosan korlátozzuk a növekedést. A zéro növekedés – ez is egy bizarr szóalkotás, hisz valójában stagnáció – nem lehetséges, vagy a halálba vezet, bizonygatják. Hozzájuk képest Jézus példabeszédének elégedett gazdája bölcsnek tűnik. Elég – mondja.

Azt nem nagyon fontolgatja, hogy a bőséges termés nem az ő érdeme. Azt sem, hogy semmi garanciája sincs arra, hogy jövőre is jó lesz a termés, és tele a csűr. Szilárd meggyőződése, hogy egyetlen problémája az elégtelen raktárkapacitás. Igaz, szeret a harmadik világban rengeteg termés rohad meg raktár híján. Így a raktárépítés okos gondolatnak tűnhet.
Jézus azonban nem a közgazdászok elméjével érvel. Olyan dimenzióba teszi át a döntést, mely messze meghaladja a gazda horizontját. A halálra emlékezteti, és arra, hogy nem vihetünk magunkkal semmit odaátra – ahogy azt még az egyiptomiak szentül hitték. Amit felhalmoztak sírjaikban, azt muzeológusok katalogizálják. A régészek persze hálásak az ősöknek. Ők nem korholják a sírkamrák építőit. A mai élők, akik viszont elhamvasztják szeretteiket, és belőlük csak egy csupornyi hamut őriznek meg, vajon miért halmozzák az anyagi javakat? Miért építenek egyre nagyobb csűröket? Miért vagyunk esztelenül kapzsik? Miért sóvárgunk örökségre, amikor nincs kinek továbbadnunk? Valamikor számot kell nekünk is adnunk lelkünkről!

2016. július 31.

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 4,675 követőhöz