Tovább a tartalomra

4th Sunday of Ordinary Time 2019

2019/02/13

FOURTH SUNDAY OF ORDINARY TIME “C” year 2019

DROUGHT

Jesus began speaking in the synagogue, saying: “Today this Scripture passage is fulfilled in your hearing.”
And all spoke highly of him and were amazed at the gracious words that came from his mouth. They also asked, “Isn’t this the son of Joseph?” He said to them, “Surely you will quote me this proverb, ‘Physician, cure yourself,’ and say, ‘Do here in your native place the things that we heard were done in Capernaum.'”
And he said, “Amen, I say to you, no prophet is accepted in his own native place. Indeed, I tell you, there were many widows in Israel in the days of Elijah when the sky was closed for three and a half years and a severe famine spread over the entire land. It was to none of these that Elijah was sent, but only to a widow in Zarephath in the land of Sidon. Again, there were many lepers in Israel during the time of Elisha the prophet; yet not one of them was cleansed, but only Naaman the Syrian.”

When the people in the synagogue heard this, they were all filled with fury. They rose up, drove him out of the town, and led him to the brow of the hill on which their town had been built, to hurl him down headlong. But Jesus passed through the midst of them and went away. Gospel  LK 4:21-30

 

 

Spiritual dryness

“The sky was closed for three and a half years” – Jesus refers to a real drought in the story of the gospel of St. Luke. At the time that drought lead to a famine. However, we could also refer to it as a dryness of the soul.  We know from the documentation for the canonization of Mother Teresa that she lived in complete darkness of the soul for many years. This condition lasted until her death.  This means that she did not experience God’s comforting presence during all those years. She related God’s mercy to others without feeling it herself.  This is not a special case but a reoccurring motive in the lives of many saints.  The everyday believer might also experience this during a retreat for example, maybe only for a short period of time.  St. Ignaz of Loyola calls this experience desolation. Sometimes we have the impression that our whole civilization has come to a state which we could rightfully call a collective dryness of the soul.  Many everyday believers blame God for this condition and ask why he would allow this? Or they ask even more directly: “Why do You do this to me?”

St Ignaz encourages us to stack up the gift of God’s intimacy during the times of consolation in order to be able to recall this experience in times of dryness of the soul. During times of desolation he suggests praying with steadfastness and see face to face with the actual state of the soul. In other words: spiritual life is not a continuous euphoria. It is a sequence of hills and valleys. A habit of meditation – particularly in times of dryness – helps to get through the ditches and over the mountains as it creates a kind of even levelness. There is no ticket for us that we can use to get healed like Naaman.  And possibly, we also are not happy to hear that.

 

 

Reklámok

Baráti ajánlás

2019/02/11

Ezt a levelet kaptam. Szép születésnapi ajándék.

 

https://jezsuita.hu/megvaltozott-az-eletem-egy-uzletember-oszinte-levele-kiss-ulrich-jezsuitanak/

Évközi 7. vasárnap “C” év (2019)

2019/01/31

Ellenségszeretet

Jézus a hegyi beszédben így szólt a tanítványaihoz: Nektek, akik hallgattatok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeteket: tegyetek jót, adjatok kölcsönt, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljétek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Lk 6,27-38

 

Gőg

Mottó Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. – Immár negyedik vasárnapja tanítja Jézustanítványait és velük minket is, hogy az erő helyett a gyengeségben bízzunk, hogy a bírálatot, sőt a gyűlöletet is örömmel fogadjuk, szóval mindannak az ellenkezőjére, amit a kortársak helyeseltek. Ráadásul ma sincs ez másképp. A hívő a világi logikai élő ellenpólusa, és cáfolata. Amikor pedig a hegyi beszédben mindazokat boldognak mondta, akik a világ peremére szorultak, akiket lenéznek és megvetnek, azt hihettük, hogy ez a csúcs. Ennél messzebb nem mehet senki. S lám, Jézus egy további radikális tanítással tetőzi be az együttélés katekizmusát: Szeresd ellenségeidet. Lehetséges ez? A gyengeség pozíciójából? Mert az erősnek „könnyű” megbocsátani. Még nagylelkűnek is tűnhetünk magunk és mások szemében. A kegyelem a királyok büszkesége. De szerethet-e az ismételten megalázott? Nem beletörődéssel és

meghunyászkodással, hanem szelídséggel?

Szerethetők?

Eszembe jut egy gyerekkori emlék. Egy nálam két fejjel magasabb és erős fiú valamilyen elfelejtett okból belém kötött a játszótéren. Elkezdett mindenféle sértő jelzőkkel illetni. Meghallgattam, majd azt találtam mondani: „Kedves, hogy bemutatkoztál. Engem meg Ulrichnak hívnak.” A fiú megdöbbent, Hitetlenül bámult rám, majd sarkon fordult és elment, A többiek némán figyeltek, de amikor befordult a szomszéd utcába, gratuláltak. Utólag rájöttem, hogy kockázatos stratégia volt. Meg is verhetett volna tehetetlen dühében. De ez volt az első sikeres kitörésem a gyengék kényszerhelyzetéből. S ma már tudom, hogy az tesz erőssé, hogy valóban szeretni tudom az ilyeneket. És ez szabaddá tesz.

 

2019. FEBRUÁR 24. ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP „C” ÉV

Évközi 6. vasárnap “C” év (2019)

2019/01/31

Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek!

Hízelgés

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidón tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.  Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáitok is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáitok is így tettek a hamis prófétákkal! Lk 6,17.20-26

Örülsz neki?

Mottó: Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Jézus változatlanul arra neveli tanítványait, Vigasztal a vigasztalanságban, erőt önt a kétkedőkben, amint az elmúlt két héten láttuk. S íme, a fordított világ csúcsára viszi fel tanítványait. Ugyan melyik kortárs tekintette Jézus idejében, vagy tekinti ma, sikernek, sőt a boldogság netovábbjának, ha gyűlölnek, kirekesztenek, rágalmaznak? Egy vasárnapi prédikáció erejéig még elfogadjuk, de hétköznapjainkban duzzogunk, sőt halálra sértődünk, ha bírálnak, egyébként büszkék vagyunk okleveleinkre, kitüntetéseinkre stb. Avagy? S hányan mondatnak Tedeumot, ha bántják őket, mint Árpád-házi Szent Erzsébet, amikor kiűzték gyermekeivel együtt a várból, miután özvegy lett? Másfelől, ha dicsérnek, ugye, azt még kevésbé rokonszenves embertársainktól is készségesen fogadjuk? És a feddést sem kedveljük csak azért, mert olyantól kapjuk, akinek a véleményére amúgy sokat adunk.

Imádkozzuk hát át a nyolc boldogság minden sorát, keressük a példákat életünkből, és mondjunk hálát érte. A ne a kilencediket keressük…

2019. FEBRUÁR 17. ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP „C” ÉV

Évközi 4. vasárnap “C” év (2019)

2019/01/31

Az ég három évre és hat hónapra bezárult

Szárazság

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok. Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De hát nem József fia ez? –kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is! Majd folytatta: Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán. Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük és eltávozott. Lk 4,21-30

 

Lelki szárazság

Az ég három évre és hat hónapra bezárult Bár Lukács történetében Jézus olyan bibliai példát idéz, mely valós aszályról szól, mely akkoriban éhínséghez vezetett, értelmezhetjük lelki szárazságként is. Kalkuttai Teréz Anya szentté avatási aktáiból tudjuk, hogy évekig teljes lelki sötétségben élt, és ez az állapot haláláig tartott. Ez azt jelenti, hogy ezekben az időkben nem érezte Isten vigasztaló jelenlétét, és úgy tolmácsolta az embereknek Isten irgalmát, hogy maga nem érezte azt. S ez nem egyedülálló eset, sok nagy szent életének visszatérő motívuma. De az átlaghívő is megtapasztalhatja, például egy lelkigyakorlatba, még ha rövid időre is. Loyolai Szent Ignác ezt a tapasztalatot nevezi vigasztalanságnak. Néha persze az az érzésünk, hogy egész civilizációnk olyan állapotban található, amelyet méltán tekinthetünk kollektív lelki szárazságnak. Némely átlaghívő ilyenkor perel Istennel, hogy miért engedi ezt meg? Vagy egyenesen: Miért teszed ezt velem?

Nos, Szent Ignác arra buzdít minket, hogy a vigasz idején „raktározzuk” el az Istenközelség ajándékát, hogy felidézhessük majdan lelki szárazság idejét, míg vigasztalanságtól szenvedőnek azt ajánlja, hogy kitartóan imádkozzon, szembeszállva jelen lelkiállapotával. Más szóval a hívő élete nem eufóriák végtelen sora, hanem völgyek és hegyek váltakoznak, és a rendszeres elmélkedés – épp szárazság idején – segít túljutni az árkokon és csúcsokon, egyfajta egyenletességet létrehozva. Nincs bérletünk arra, hogy Námánként meggyógyuljunk. S lehet, hogy ezt mi sem halljuk szívesen!

2019. FEBRUÁR 3. ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP – „C” ÉV Lk

Évközi 5. vasárnap “C” év (2019)

2019/01/31

Nem fogtunk semmit  

Üres a tányér

Amikor egyszer Jézus a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálójukat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.”  Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.  Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok”.  A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11

Vesd ki hálódat…

Nem fogtunk semmit – A múlt héten a lelki szárazságról elmélkedtünk, most arra kapunk tanítást, mit tegyünk sorozatos kudarc esetén. A közös a két történetben, hogy szembenézünk a kudarccal, életünk részével. Péter és társai ott vallottak kudarcot, ahol az egy férfiembernek különösen fáj: mesterségének gyakorlásában. Hiába a hosszú évek tapasztalata, mindnyájunk életben vannak ilyen pillanatok, amikor látszólag semmi sem működik. A mai ember reakciója ilyenkor a depresszió. S ha magyar az ember, panaszkodni kezd. Mindenkinek, aki meghallgatja, jobb híján magának. Péter a teljes kudarc után sem vesztette el hitét a Mesterben – aki amúgy, mint halász, amatőr – és követi annak utasítását. S teljes sikert arat. Erre élete végéig elékezni fog, társaival együtt. S valahányszor ellenállásba ütközik, sikertelen, felidézheti a mesés halfogást és annak vigasztalanság vigaszba, a kudarc sikerbe fordul. Akkor is, ha embert és nem halat halászunk!

2019. FEBRUÁR 10. ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP – „C” ÉV

3d Sunday of Ordinary Time (2019)

2019/01/16

Reading of the Torah

Since many have undertaken to compile a narrative of the events that have been fulfilled among us, just as those who were eyewitnesses from the beginning and ministers of the word have handed them down to us, I too have decided, after investigating everything accurately anew, to write it down in an orderly sequence for you, most excellent Theophilus, so that you may realize the certainty of the teachings you have received. Jesus returned to Galilee in the power of the Spirit, and news of him spread throughout the whole region. He taught in their synagogues and was praised by all. He came to Nazareth, where he had grown up, and went according to his custom into the synagogue on the Sabbath day. He stood up to read and was handed a scroll of the prophet Isaiah. He unrolled the scroll and found the passage where it was written: The Spirit of the Lord is upon me, because he has anointed me to bring glad tidings to the poor. He has sent me to proclaim liberty to captives and recovery of sight to the blind, to let the oppressed go free, and to proclaim a year acceptable to the Lord. Rolling up the scroll, he handed it back to the attendant and sat down, and the eyes of all in the synagogue looked intently at him. He said to them, “Today this Scripture passage is fulfilled in your hearing.” LK 1:1-4; 4:14-21

Fulfilled

“Today this Scripture passage is fulfilled in your hearing.” – Let’s continue the teaching of the last few weeks and let’s read the Gospel as the story of the unfolding of the messianic consciousness of Jesus. The event in the synagogue unquestionably is a further giant step towards making the craftsman of Nazareth the leader of his people first and then the leader of humanity. This time the rich heritage of the Scriptures is the key. Who else could have ever said: “Today this Scripture passage is fulfilled in your hearing”? – Obviously nobody else but Jesus. Even though he went into the synagogue on the Sabbath day according to his custom and he came forward to read according to custom, the power of revelation consists in his audacious step to apply this prophecy to himself. At no other time and by nobody else this would have been possible. Even he himself could only act like this there and then. – The first time ever in history, then later on and finally on the cross. The statement, “The Spirit of the Lord is upon me” was interpreted for this specific moment but more importantly it received a truly far reaching meaning: The time of salvation is now. And he, Jesus, had the mission to bring us liberation.

 

Third Sunday in Ordinary Time   –    2019.01.27.