Tovább a tartalomra

ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/31

Követés

Abban az időben: János apostol így szólt Jézushoz: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket. Jézus ezt válaszolta: Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenük, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomköveket kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik. Mk 9, 38-43. 45. 47-48

Mai mottónk: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz ki

Idegen

Láttunk valakit… Milyen távol lehetett az a valaki? Miért nincs neve? Nagyon úgy tűnik, hogy a tanítványok nem ismerik, csak annyit tudnak róla, hogy „nem követ minket”. Idegen. Az még nem volna baj, de Jézus nevében ördögöt űz, Hogy jön hozzá? A tanítványok sem mentesek féltékenységtől, a mi és ti szemlélet szegregációjától. Lám, nem Jézus követőjének mondják a „Te” követődnek, amikor Jézus hozzájárulását kérik, utólag, a kirekesztéshez. Az idegen „minket” nem követ, azaz a csoporthoz nem kapcsolódik, hanem közvetlenül Jézushoz, Valljuk be, ez évszázadokig téma marad. Akik bent vannak, a körön belül, könnyen eretneknek gondolják a kívülállókat Nem kérdezik sem azt, hogy miért szeretne csatlakozni, sem azt, hogy miért távolból követi a csapatot. Minket. Van bennünk valami, ami taszítja őket? Másképp kéne viselkednünk? Befogadónak lennünk? A menekültek világnapján ez egy logikus kérdés. Van rá válaszunk?

2021. SZEPTEMBER 26. ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP – „B” ÉV

ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/28

VERSENGÉS

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni.  Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.  Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok az úton? Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás között arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mk 9, 30-37

Mai mottónk: Miről vitatkoztatok az úton?

Ki a nagyobb?

Múlt vasárnap is útközben kérdezősködött Jézus: Kinek mondotok? – kérdezte.  S íme, az új kérdés, mg mindig útközben, arról szól, hogy miről beszélgetnek a tanítványok. Mi foglalkoztatja őket? Nos, nem az élet és halál kérdéseiről, nem a feltámadásról és nem is a szenvedésről. Nagyon kiábrándító módon a rivalizálásról. Ki nagyobb közülük? Van, akit ez megvigasztal, van, akit elkeserít, tudniillik annak tudata, hogy azóta nem sokat változott a világ, az embereket ma is ez izgatja, politikában, gazdaságban, médiában, szóval a mindennapokban. A felfedezés, a leleplezés talán fáj egy kicsit, mint a rossz gyereknek a dorgálás. Milyen tapintatos is Jézus! Nem dorgál, hanem egy figyelemre méltó gesztussal újra élezi figyelmüket. A gyerekekre figyeljetek! Nem csak középpontba állítja őket, hanem azonosul velük, s őt, azonosítja őket a Mennyei Atyánkkal. Ez még ma is szíven üt. Merünk hozzá hasonulni?

 

2021. SZEPTEMBER 19. ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP – „B” ÉV Mk 9, 30-437

 

ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/28

Identitás

Abban az időben: Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezareájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett nekik. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8, 27-35

Mai mottónk: Útközben megkérdezte tanítványait –

Útközben

Mi is úton vagyunk. S fogadjuk el, hogy minket is megkérdez Jézus: „Kinek tartanak engem az emberek?” S nekünk is meg kell tanulnunk, hogy a valódi kérdés nem ez, hanem hogy „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Figyeljünk csak! Nem is azt kérdezi, hogy kinek tartjuk, azaz nem hitvallásunkat kérdezi, hanem azt feltételezi. Nem azt firtatja, mit hiszünk róla, hanem hogy vállaljuk-e őt annak, ami és aki, vállaljuk-e, hogy ezt fennen hirdessük, tanúskodjunk mellette! Még izgalmasabb, hogy miután Péter hűségnyilatkozatot tesz az Úr mellett, megtiltja nekik, – nem csak Péternek – hogy a teljes hitvallást továbbadják, mielőtt eljönne annak az ideje. Mert a nép még nem volt „vevő” az igazság első felére: hogy a szenvedés az ára a feltámadásnak. S amint Péter bizalmaskodó fellépése mutatja, valójában a tanítványok hite sem volt teljes és feltétlen. A kulcs, mint kiderül, a szenvedés, a kereszt vállalása. A hit nem az ész belátása, hanem a teljes odaadás. Ez a kulcs, amely megnyitja a menny kapuját.

 

2021. SZEPTEMBER 12. ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP – „B” ÉV

AÉVKÖZI 23. VSÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/24

Kommunikációs csőd

Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallóvá teszi, a némákat pedig beszélőkké!”  Mk 7, 31-37

A dadogó szónok

Mottó: Nyílj meg!

Süket fülekre találni – ezzel a képpel írjuk le a kommunikáció kudarcát. Persze, a beszélő, azaz a kommunikációra vágyó, arra kész, és azt aktívan kezdeményező szemszögéből írja le a katasztrófát. Ez a személy Jézus történetében nem néma, hanem dadog. Ugye, emlékezünk a dadogó angol király megrázó történetére? Ez nem pusztán esztétikai kérdés volt! Hogyan lelkesítsen ellenállásra egy háborútól sínylő népet, bombázások közepette egy dadogó király? Nos, Györgyön egy ausztrál logopédus segített. Bámulatos türelemmel és a tekintély és a baráti unszolás sajátos keverékével képessé tette az uralkodót hogy nagyhatású beszédeket mondjon. Jézus azonban több volt mint logopédus. Nem csak azért, mert hosszas terápia helyett egyetlen érintéssel gyógyított, hanem ezért, mert a hallással kezdte. Előbb hallását adta vissza a süketnek, és csak aztán a beszédkészségét. Mindez arra emlékeztette egykori és mai hallgatóit, hogy a kommunikáció mindenekelőtt odafigyelés. és csak aztán meggyőzés. Nyissuk hát ki fülünket!

2021. SZEPTEMBER 05. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP – „B” ÉV

ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/11

Tisztátalan?

Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.”

Mottó: „tisztátalan, vagyis mosatlan

Kívülről jön?

Immár egy éve a korábban amerikai kézmosási mánia világszerte elterjedt, és immár globális, és persze „vitathatatlan”, hisz egészségünkről van szó, mindnyájunk egészségéről. Tabu feszegetni, hogy a mindenütt jelenlevő fertőtlenítőknek mi a kimutatható haszna. S érthetően senki sem mer tesztet ajánlani, a tudományosság szigorú elve szerint, hogy vajon a lelkesen kezeket mosók valóban kisebb százalékban lesznek a COVID áldozatai, mint azok, akik beérik a hagyományos kézmosással étkezés előtt. Ami ugye, ma már nem vallási tabu, hisz felvilágosodottak volnánk, avagy? Minden esetre eretnekség gyanúja miatt a szkeptikusok is hallgatnak, és egye fene, inkább a misét is kézmosással kezdik.

Ilyen társadalmi, kulturális háttérrel a mai evangélium ki mer komolyabban kiállni az elv mellett, hogy az tesz tisztátalanná, ami „belülről” jön. Igaz, ennek java nem közvetlenül a szívből fakad, hanem közvetítéssel, azaz médián keresztül jut el hozzánk és belénk. És ugyan ki vállalja, akár csak vádlón – esetleges önbírálatról nem is beszélve – hogy olyan mérget terjeszt, ami ellen nincs fertőtlenítő? Pedig kéne. Avagy?

 

2021. AUGUSZTUS 29.  ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „B” ÉV

ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/08/11

Platon vagy Jézus?

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallgatták, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.”  Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondom nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje”. Jn 6, 60-69

Mottó: „A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.”

Halhatatlan lélek?

Az ígéret, a kinyilatkoztatás, hogy szavai Lélek és élet, lenyűgöző, ma is, mint egykoron. Sőt 500 év szekularizáció után üdítően biztató. A régiek, mármint a görögök, a lélek halhatatlanságában hittek, a farizeusok a test feltámadásában. Ezzel sem a görögök, sem a szaduceusok nem tudtak mit kezdeni. A rómaiak összeboronálták a kettőt, és még ma is sok magát kereszt(y)énnek valló modern és posztmodern kortárs valójában a test feltámadását változatlanul nem tudja elképzelni, értelmezni. Hisz megszokta, hogy az anyag és a szellem két szembeálló, kibékíthetetlen valóság. Vagy-vagy, nemde? Persze itt van ez a nagyon katolikus „és” szócska. Az igében egyesül a Lélek és az Élet. Nem a jövőre halasztjuk, hanem itt és most megkapjuk az életet. Az örök életet. Újabb fejtörő. Hát csoda, hogy némelyek megbotránkoznak? Kemény beszéd ez! Isten táplálék? Nem szellemünknek, hanem testünknek? Mégis, ma is azt kell mondanunk: kihez menjünk? Hisz ilyen ajánlatot csak Ő tesz. Ma is.

 

2021. AUGUSZTUS 22. ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „B” ÉV

SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE – „B” ÉV

2021/08/11

Várakozás

Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért Lk 1,39-56

Mottó: mert rátekintett szolgálója alázatosságára

MAGZAT

Jézus kortársai várták a Megváltót, ami azt is jelenti, hogy bármely leányzó jelölt volt az anyaságra. Konkrétan készültek-e? Nem tudjuk. Ha igen, titokban tették. Erzsébet, ha valaha is dédelgetett ilyen álmot, rég lemondott róla. De álmodni se merte, hogy végül kedves rokonát éri majd a mindent felülmúló kitüntetés! Meglephet minket persze köszöntésében a kitétel. hogy Mária hitt „annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Honnan tudott róla?

Mária megüzente neki, mielőtt útnak indulna? Mitől lett a két asszony találkozása több mint rokonlátogatás? Találkozás a Megváltóval? Minden esetre az esemény rendkívüliségét nem csak a két asszony, hanem a gyermekük is érezte. Jánosról ezt bizton tudjuk, hisz édesanyja elárulta. Jézusról pedig joggal feltételezzük. Ha valaki, akkor ő átérezte a pillanat egyedülállóságát, természetfeletti erejét. És, – amint a köszöntés mutatja – mindkét anya a kozmikus hatalmát is átérezte e találkozásnak. Minden meg fog változni! Az igazságosság győz. Eljött Isten országa. Elsőnek az anyaméhbe költözött! Most már mi is mondhatjuk: Áldott a méh gyümölcse”.

 

2021. AUGUSZTUS 15. SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE – „B” ÉV

 

ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/07/29

MENNYBŐL ALÁSZÁLLOTT

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér”. Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz benne, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” . Jn 6, 41- 51

Mottó: aki ebből eszik, meg ne haljon.

TÜNDÉRORSZÁG MA

Vagy 500 évvel ezelőtt a világot benépesítették a szellemek, manók és tündérek, és a természetfölötti köztünk élt. Még vannak túlélők Afrikában, ahogy azt Ben Okri a Kiéhezett út c. regényében mesteriek bemutatja. A többi kontinensen már csak a science fiction-ben találnak itt-ott menhelyet. Egykor azonban senki nem akadt fenn azon, hogy a kenyér a mennyből száll alá. Jézus kortársai azon akadtak fel, hogy, József fia, a szomszéd gyerek lép fel azzal a kijelentéssel, hogy ő volna ez a mennyből alászállott kenyér. Az ő azonossága az Atyával a botrány. Isten nem lehet olyan, amilyennek Jézus mondja, mert a kortársaknak merev elképzelései voltak arról, hogy mi a szent, mi isteni, s mi nem. Ezt a múltból merítették, míg Jézus a jövőt ígéri, sőt azt hogy immár itt a jövő. És Jézus kenyere futurisztikus, de egyúttal nagyon reálisan mai valóság. Azóta is. Valóságos időgép.

2021. AUGUSZTUS 08. ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP – „B” ÉV

 

ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/07/28

2021. AUGUSZTUS 01. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP – „B” ÉV

Egyszer jóllalkni!

Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus -, nem azért kerestek, mert csodajelet láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”  „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” „Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” . Jn 6, 24- 35

Mottó: Mit tudsz tenni?

TEHETETLENSÉG

Milyen kihívó, szinte pimasz a kérdés! Pedig oly ártatlanul kezdődött! „Mester, mikor jöttél ide?” Mit is akartak ezzel mondani? Keresték, majd megtalálták. De mintha nehezteltek volna rá, hogy keresniük kellett, hogy nem rendelkezhettek fölötte kényükre-kedvükre.

Jézus ezért a tulajdonképpen értelmetlen kérdésre nem is válaszol, hanem leleplezi motivációjukat. Ők csak jól akarnak lakni, semmi többet! Pedig Jézus ajánlata ennél sokkal nagyvonalúbb! Örök életre érvényes ajánlatot tesz nekik, romolhatatlan eledelt. És örülnek neki? Nem, hanem saját logikájuk szerint nem ajándékot akarnak, hanem kiérdemelni azt. Jézus nem sértődik meg, hanem konkrét utat mutat, hogy mit tegyenek. Csak hinniük kell, De az is nehezükre esik. Régi emlékeikre hivatkoznak, és azok mögé sorakoznak fel. Jézus még mindig nem sértődik meg, hanem kinyilatkoztatja a mostantól fogva örök ajánlatot: „Aki bennem hisz, soha nem szomjazik.”  Mondhatunk erre nemet?

 

2021. AUGUSZTUS 01. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP – „B” ÉV

 

 

 

ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/06/26

ETETÉS

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tiberiás tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt ott azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyeret, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy adott a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékból, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 6, 1- 15

Mottó: azért kérdezte, hogy próbára tegye

Szolidaritás

Jézus tanítása nem pusztán elméleti volt, hanem nagyon is gyakorlati. Nem azt kérdezte a tanítványoktól, hogy „ti mit tennétek, ha?”, hanem szembesítette őket a problémával, úgy hogy magát nem kínálta fel megoldásként/megoldóként. Pontosabban a közösséget – beleértve magát is – jelölte meg, mint esélyes jelöltet a probléma megoldására. Minden esetre kérdezett, és nem utasított. Azt azonban világossá tette, hogy nem a tömegre hárítja a felelősséget, Fülöp azonban teljességgel tehetetlennek mutatkozott: nincs elég pénzük. No, persze, nem a pénz volt a megoldás. Ott, kint a hegyekben amúgy sem volt árukínálat, úgyhogy a piac nem működhetett, nem számíthatott megoldásnak.

András apostol viszont közösségi ember és gyakorlatias.  Felméri az erőforrásokat: Mink van? Kevés. De Jézus nem a forrás beszerzését, hanem az elosztást teszi meg központi témának. Utat mutat, amikor kis csoportokban ülteti le „vendégeit”. A szolidaritás csak kis csoportokban működik simán. Csak ott lesz belőle személyes tapasztalat! Persze volt itt egy további szempont is: a bekövetkező csodát – „a bőség teremtését a semmiből”, csak úgy tudta felfogni, átélni a tömeg, ha minden kis lépésekben és áttekinthető csoportban történik. Így nem születhetnek rémhírek, mítoszok távoli, rejtélyes külső forrásokról. S végül, de nem utoljára, Jézus a tanítást még egy jellel toldotta meg: nem csak jóllaktak az emberek, hanem maradt is. A távollevők is részesedhetnek. Íme, a szolidaritás tanulsága, vagy csodája, ha úgy tetszik.

 

2021. JÚLIUS 25. ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „B” ÉV