Tovább a tartalomra

20th Sunday in Ordinary Time (2019)

2019/08/16

Peace

Jesus said to his disciples: “I have come to set the earth on fire, and how I wish it were already blazing! There is a baptism with which I must be baptized, and how great is my anguish until it is accomplished! Do you think that I have come to establish peace on the earth? No, I tell you, but rather division. From now on a household of five will be divided, three against two and two against three; a father will be divided against his son and a son against his father, a mother against her daughter and a daughter against her mother, a mother-in-law against her daughter-in-law and a daughter-in-law against her mother-in-law.” Lk 1:49-53

Division

Motto: But rather division. – From the beginning there was a struggle between unity and diversity in the world, between entropy and evolution. Empires came into being and fell apart. Basically all religions claimed that they would bring a new unity – the final one, and then they became sectarian. In one period the idea of unity drives history and then we praise decay in the name of freedom. The II. Vatican council was the triumph of unity, but now we are in the pincers: there are those who crave for the old unity and those who are willing wipe out all distinctions in the name of unity. Those who do not agree with either position create the permanent third party. The Bible enriches the everlasting struggle between unity and diversity with the stories of Cain and Abel and Babel. And Jesus seems to celebrate rupture in today’s quotation. If we read carefully and think it through to the end, then his speech is actually the praisal of fire and baptism. Unity exists within them. However, this unity can only come about if we do not get attached to the old. There is no this and that, no giving and keeping, no relativism, which is pseudo peace. We have to be set on fire. This is a painful option, but all else is an illusion. So let us choose.

Twentieth Sunday in Ordinary Time – 18.08.2019

Reklámok

19th Sunday in Ordinary Time (2019)

2019/08/12

Vigil

Jesus said to his disciples: “Do not be afraid any longer, little flock, for your Father is pleased to give you the kingdom. Sell your belongings and give alms. Provide money bags for yourselves that do not wear out,
an inexhaustible treasure in heaven that no thief can reach nor moth destroy. For where your treasure is, there also will your heart be.

“Gird your loins and light your lamps and be like servants who await their master’s return from a wedding, ready to open immediately when he comes and knocks. Blessed are those servants whom the master finds vigilant on his arrival. Amen, I say to you, he will gird himself, have the servants recline at table, and proceed to wait on them. And should he come in the second or third watch and find them prepared in this way, blessed are those servants. Be sure of this: if the master of the house had known the hour when the thief was coming,he would not have let his house be broken into. You also must be prepared, for at an hour you do not expect, the Son of Man will come.”

 

Waiting

Motto: Your Father is pleased to give you the kingdom. – Jesus again reminds his disciples not be afraid. Now he does so by giving them a wonderful promise and prediction according to which they will receive the kingdom of heaven. The Father had made that decision. But one has to be ready for it. The Lord outlines two conditions: freedom of spirit which we can only obtain by consistently choosing the spiritual over material security and secondly being vigilant, being prepared, being awake. Both are one and the same, the two sides for the same spiritual reality. Whoever is worried about their treasures, is in a state of trembling all the time. How could that person be free for the kingdom of God? After all, there is no worry there, neither material nor spiritual. However, we tend to postpone, leave it for tomorrow. This is spiritual ‘bargaining’, but it is an illusion. There is no place for ‘right timing’ or petty time management. Now is the only proper time. This is what Jesus expresses when he sheds light on the state of total preparedness with the fitting image of the servant who awaits his master. LK 12:35-40

Évközi 21. vasárnap “C” év (2019)

2019/07/27

Próbálnak bejutni

Ti kint rekedtek,

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem jutnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót.” Erre ő azt feleli nektek: „Nem tudom, honnan vagytok.” Akkor ti bizonygatni kezditek: „Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.” De ő megismétli: „Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!” Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!” Lk 13,22-30

 

Kizártak

Mottó: Ti kint rekedtek. – Valljuk be, ettől mindnyájan félünk. Sok mindenről lehet lemaradni. De az a kinnrekedés, az a lemaradás, amelyről Jézus óvja híveit, az végzetes és végleges. Az „üdvözülés” nem a napi boldogságról szól ahol kisebb csalódásokért utóbb kárpótlás illet meg, hanem a végső és örök boldogságról. Azért érdemes mindent megtenni, kockáztatni. Az ember hajlamos arra, hogy halassza a döntést. Az még odább van, okoskodnak. Egy adott pillanatban azonban zárva az ajtó, és nem lehet abban bízni, hogy épp még bejutunk. Mi magyarok, megfigyelésem szerint különösen bízunk abban, hogy valahogy mégis sikerül. Emlékszem, a kollégisták mindig utolsó napra hagyták a pályázatok leadását, és az egyetemisták a vizsga előtti esten karták bemagolni a tételeket. Azokat, amelyek sejtelmeik szerint esélyesek, hogy pont azt kérdezik tőlük. Az élet azonban nem szerencsejáték. Tudnunk kell, mit akarunk, és tenni is kell érte. Emberi gyarlóság, hogy azt hisszük, nekünk jár egy hely, ezért Jézus, ismerve gondolatainkat, arra figyelmeztet, hogy azok, akiket mi nem tartunk esélyesnek, helyettünk jutnak majd be. Hátha ettől észre térünk. De azért van remény! Ha pillanatnyilag rosszul is állunk, lehetünk akár elsők is. Hiszen nincsenek sem biztos helyek, sem előre eldöntött előjogok. Nem kell zörgetni, hanem időben belépni.

2019. AUGUSZTUS 25. ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „C” ÉV

Évközi 20. vasárnap “C” év (2019)

2019/07/27

Szakadás

Nem azt, hanem szakadást.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkeresztelkednem. Mennyire vágyom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.” Lk 12,49-53

Béke?

Mottó: Nem azt, hanem szakadást. ­– A világban a kezdetektől fogva birkózott az egység a sokszínűséggel, az entrópia az evolúcióval. Birodalmak születtek és bomlottak fel. A vallások szinte mind azzal az igénnyel léptek fel, hogy új egységet – a végsőt – hozzák létre, majd sorra szektásodtak. Egy-egy korban az egység eszméje vezérli a történelmet, majd a szabadság nevében a bomlást éltetjük. A II. vatikáni zsinat az egység diadal volt, de immár harapófogóba kerültünk: van, aki a régi egység után áhítozik, van, aki az egység nevében eltörölne minden különbséget. Aki nem ért egyet, azok alkotják a mindenkori harmadik pártot. A Biblia Káin és Ábel, valamint Bábel történetével gazdagítja az egység contra sokszínűség örök harcát. Jézus pedig, a mai idézetben, mintha a szakadást ünnepelné.

Ha figyelmesen olvassuk, és végig gondoljuk, valójában beszéde a tűz és a keresztség dicsérete. Bennük létezik az egység. Ez azonban csak úgy születhet meg, ha a régihez nem ragaszkodunk. Nincs ez is, az is; nincs jut is, marad is; nincs relativizmus, azaz álbéke, hanem lángra kell lobbanunk. Fájdalmas opció, de minden más: illúzió. Válasszunk tehát.

2019. AUGUSZTUS 18. ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP – „C” ÉV Lk 12,49-53

 

Évközi 19. vasárnap “C” év (2019)

2019/07/27

Virrasztás

Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol kincsetek, ott a szívetek is. Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyst megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha második vagy harmad körváltáskor érkezve is így találja őket boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolva, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Lk 12,32-40

Várakozás

Mottó Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.  Ne féljetek, inti ismételten Jézus tanítványait. Ezúttal azonban megtetézi egy csodálatos ígérettel és jóslattal, mely szerint megkapják Isten országát. Atyja döntött így.  Erre azonban késznek kell lenniük.  Két feltételt vázol fel az Úr: a lelki szabadságot, melyet csak úgy kapunk meg, ha az anyagi biztonság helyett következetesen a lelkit választjuk, és az állandó ébrenlétet, (azaz készenlétet), a virrasztást. Mind a kettő egy és ugyanazon  lelki valóság kifejezése, két oldala. Aki kincseit félti, állandóan reszket, az hogyan is lehetne szabad Isten országában? Hisz ott semmiféle gond nem terheli sem anyagi gond, sem lelki. Hajlamosok vagyunk azonban ezt elnapolni: majd holnap. Ez a lelki patópálság, azonban illúzió. Nincs helye „timing”-nak, kicsinyes időgazdálkodásnak, a most az egyetlen alkalmas időpont. Ezt fejezi ki találó képpel Jézus, amikor a gazdát váró szolga képével világítja meg a teljes felkészültség állapotát. Bővebben…

Évközi 18. vasárnap C év (2019)

2019/07/25

Tágul

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. 
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűrjeimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!” Lk 12,13-21

Biztonság

 „Nagyobbakat építek” – nemde, ismerős a gondolat? Az utóbbi párszáz év alapgondolata a folytonos növekedés. Mindig több, mindig nagyobb – ez a menetirány. De a fák nem nőnek az égig… Bár a Világmindenség tágul, a galaxisok és ezen belül a bolygók karrierje kiszámítható, véges. No, persze, itt millió évekig tarthat, míg mondjuk, a Nap felrobban. Az ember életkora, még ha meg is dupláznánk, egy szempillantás ehhez képest. Az élővilágban nincs permanens növekedés, de vannak megfordíthatatlan folyamatok, amelyek a megsemmisülés irányába mutatnak. Íme, a törvény: A Világegyetemben zajló folyamatok a szétesés, megszűnés, lebomlás, irányába haladnak, vagyis az entrópia mindenre kiterjedő törvénye alapján az idő múlásával minden egyre szervezetlenebbé, rendezetlenebbé válik. Ez pontosan ellentéte az összes evolúciós feltételezésnek, ami állandó fejlődést, növekedést, biológiai információ-növekedést tételez fel.” Mindez rejtélyesnek tűnik, de a gazda és Isten párbeszéde különös fényt vet rá. „Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet”, nem is olyan rossz gondolat, főleg, ha tudjuk, hogy meg vannak számolva éveink. Sőt óráink is. De a gazda ellentmond önagának, amikor csűröket épít, és elnapolja az elégedettséget a „biztosítás” utánra. Azt az ellentétes, egymásnak ellentmondó kettős célt tűzi ki, ami valójában megvalósíthatatlan: a az azonnali és feltétlen jól-lét és a teljes biztonság nem jár kéz a kézben. Választanunk kell: Vagy elfogadjuk az életet, úgy ahogy van, tudatában végességének, vagy tervezgetjük a jövőt, felejtve hogy az ismeretlen és kiszámíthatatlan marad. Isten ezért egy harmadik utat javasol. Felkínálja az „Istenben gazdagodás”-t, ahol nincs választási kényszer, de ennek persze ára van: lemondás a múló pillanatnyi örömről.

2019. AUGUSZTUS 04. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP – „C” ÉV

17th Sunday in Ordinary Time (2019)

2019/07/13

 

Do not bother me…                                                                                                          

Do not bother me

Jesus was praying in a certain place, and when he had finished, one of his disciples said to him, “Lord, teach us to pray just as John taught his disciples.” He said to them, “When you pray, say: Father, hallowed be your name, your kingdom come. Give us each day our daily bread and forgive us our sins for we ourselves forgive everyone in debt to us, and do not subject us to the final test.”

And he said to them, “Suppose one of you has a friend to whom he goes at midnight and says, ‘Friend, lend me three loaves of bread, for a friend of mine has arrived at my house from a journey and I have nothing to offer him,’ and he says in reply from within, ‘Do not bother me; the door has already been locked and my children and I are already in bed. I cannot get up to give you anything.’ I tell you, if he does not get up to give the visitor the loaves because of their friendship, he will get up to give him whatever he needs because of his persistence. And I tell you, ask and you will receive; seek and you will find; knock and the door will be opened to you.  For everyone who asks, receives; and the one who seeks, finds; and to the one who knocks, the door will be opened. What father among you would hand his son a snake when he asks for a fish? Or hand him a scorpion when he asks for an egg? If you then, who are wicked, know how to give good gifts to your children, how much more will the Father in heaven give the Holy Spirit to those who ask him?” Lk 11:1-13

 

 

Togetherness

Motto: “whatever he needs” The disciples ask Jesus to teach them how to pray and lo and behold he teaches them the prayer of petition. Jesus is realistic; he knows that people mainly turn to God in times of need. They ask and since they ask, let them ask well, as it is appropriate. Above all Jesus stresses persistence. He also points out that we can really be persistent if there is a truly great need. But how many times, yesterday and today, do we people bother God on the note “just this one time” with matters that we could deal with ourselves just fine. It is more comfortable. It is worthwhile noticing that the Lord makes a connection between a request to the Lord and a request that is made to us. He generously assumes that we will not decline but accept the request and help our neighbor. If we think about it, Jesus makes a hint gently, that we should take the request in the Our Father seriously, which is a promise at the same time: “Forgive us our sins for we ourselves forgive everyone in debt to us.” It becomes obvious that, the principle of reciprocity and solidarity is not only true for forgiveness but also for support and awareness with regards to others.

 

Seventeenth Sunday in Ordinary Time – 28.07.2019