Tovább a tartalomra

Évközi 29. vasárnap “B” év (2018)

2018/10/09
  1. OKTÓBER 21. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP – „B” ÉV Mk 10, 35-45 (MISSZIÓS VASÁRNAP)

Add Uram, hogy …

“Ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a baloldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és baloldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készül. Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik érzetetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Mk 10, 35- 45

 

Nem így képzelte el

Ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” – ez a mai mottónk! Nem ismerős, amit itt a két tanítvány kér? Hiszen imáink többsége ilyen. Elképzeljük a dolgok kimenetelének számunkra legkedvezőbbnek tűnő változatát, és kérjük istent, intézkedjen. Néha bejön, és úgy érezzük, ha Isten velünk, ki ellenünk? Amikor azonban Jézus ott függött a kereszten, János ott volt annak lábánál. Ha Jézus teljesíti kérését, akkor bátyjával együtt ott lógott volna a kereszten a jobb és bal lator helyett. És édesanyjuk is jelen volt. Vajon eszébe jutott, mit is kért nem sokkal korábban?

Gyakran hallani panaszt Istenre, hogy hiába kérleltük, nem hallgatta meg imáinkat. Ilyenkor jó emlékezetünkbe vésni Zebedeus fiainak sorsát. Amíg véget nem ért életünk, nem tudhatjuk, mivel is járt volna, ha azt a bizonyos imánkat az Úr meghallgatja. Szó szerint veszi. A jezsuita fogadalomtételen alkalmából felajánlja emlékezetét. Néhány esetben, idős korukban bizony már semmire nem emlékeznek. Néha arra sem, kik ők. Még kevésbé egykori ünnepélyes ígéretükre. Ha felajánlom magamat, mindenestül ajánlom fel magamat. És ha övé leszek, nincs mit aggódni a részletek miatt.

2018. OKTÓBER 21. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP – „B” ÉV

(MISSZIÓS VASÁRNAP)

Reklámok

Évközi 27. vasárnap “B” év (2018)

2018/10/04

Az elképzelés

Isten férfit és nőt alkotott.

Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Szabad a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk” – felelték. Jézus folytatta: „A szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

Mk 10, 2-12

 

Válólevél

Válólevél – A gyakorlat

Isten férfit és nőt alkotott. – Íme, a ma mottónk. És ez a mai romániai népszavazás tétje és tétele: A család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározással létrejött házassága. Az RMDSZ frakcióvezetője kifejtette, hogy pártjának egyes szenátorai tartózkodni fognak, mivel a javasolt alkotmánymódosítás összemossa a házasság és a család fogalmát. A kommentátorok szerint a törvényjavaslat politikai manőver, mivel Romániában a lakosság többsége most is így látja, és nincsenek kételyei efelől. Persze, a farizeusok is politizáltak, amikor „próbára akarták tenni Jézust”. Ők is ismerték a házasság bibliai gyökerét, nem vitatták, hogy „Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott.” Szívük mélyén azt is sejtették, hogy Mózes, azaz az Úr, akinek tolmácsa volt, szociális rendelkezést hozott a nők védelmében, és ezért is mondták válaszukban Jézus viszontkérdésére, hogy Mózes megengedte a válást, nem parancsolta. Pedig Jézus nem tévedésből kérdezett úgy, hogy: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Értették ők azt is – jobban, mint a mai ember – hogy kezdetben volt egy isteni rend, de azt a bűn megrontotta. Nos, mára nem sok minden maradt e bizonyosságokból. A modern apa „élettárs 1.0”, bár az is lehet, hogy egyesek már megfordították a sorszámozást, és „Éva” az élettárs 1.0, Ádám az élettárs 2.0. És a válás nem a férjek előjoga, hanem egyenjogú jogi lépés, legfeljebb a gyerekek odaítélése terén vannak a bíráknak előítéletei. Az asszonyok javára. Amíg nem jön egy ügyvéd, és ezt már diszkriminációnak nyilvánítja. Cseppfolyós intézmény lett a család is, a házasság is.

Pár éve az akkor még főváros Bonnban egy fogadáson egy magas rangú német minisztériumi tisztviselő a mellette álló nála jóval fiatalabb hölgyet úgy mutatta be, mint „életszakasz társam”. Ha sikerül a multi kulti kölcsönös asszimiláció, akkor már akár több életszakasz társa is lehet. Mint muszlim polgártársainknál. Nem csak egymás után, szakaszonként, hanem egyidejűleg. Szóval az asszony el se kell, hogy hagyja férjét (nem jutott eszembe jobb kifejezés), és akkor ugye, nem beszélhetünk házasságtörésről sem? De hogy lesz ilyen körülmények között két testből egy?

2018. OKTÓBER 07. ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 26. vasárnap “B” év (2018)

2018/09/03

Nem tart velünk

Elszigetelődés

Abban az időben: János apostol így szólt Jézushoz: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket. Jézus ezt válaszolta: Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenük, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomköveket kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik. Mk 9, 38-43. 45. 47-48

 

 

KÖZÖSSÉG

Mai mottónk: Nem tart velünk – A zárt szemlélet, mely a világot két részre osztja, „mi”-re és „azok”-ra, nagyon úgy tűnik, már Jézus korban is jelen volt, mint az egyház nagy kísértése. A societas perfecta doktrína egyenesen azt hirdette, hogy az Egyházban minden megtalálható, amire az üdvösséghez szükségünk van. Nincs szükségünk a világra! Előképe Arisztotelész, aki a poliszt, a városállamot tekintette tökéletes közösségnek. Ezt a szemléletet Aquinói Szent Tamás is átvette, és igazolni volt hivatott az Egyház elszigetelődését, bezárkózását, amikor az olasz Risorgimento felszámolta a pápai államot, és a pápa a Vatikán foglya lett. Mint ismeretes (vagy már el is felejtettük volna?), XXIII. János pápa szabadította ki a kalitkából, amikor meghirdette a zsinatot: nyissuk ki az ablakokat, volt a jelmondat, aggiornamento.

Mindezt előre vetíti a beszélgetés, amely János apostol és Jézus között zajlott le. Mondanivalója egyértelmű: Nem azért kaptunk gyógyító erőt, hogy a „mieinknek” tartsuk fenn. Hogy mintegy belépőjegyet kérjünk. Ezzel szemben, jaj annak, aki bezárja a kapukat! Ki-kialkalmazza ezt saját és közössége életére. a valós ökumené magába foglal minden jóakaratú embert. A jóakarat az egyetlen feltétel.

 

2018. SZEPTEMBER 30. ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 25. vasárnap „B” év (2018)

2018/09/02

FÉLÜNK KÉRDEZNI

Féltek megkérdezni

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni.  Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.  Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok az úton? Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás között arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9, 30-37

 

Mai mottónk: Féltek megkérdezni – a fül, mint az odafigyelés eszköze megelőzi a beszédet – valljuk Jézussal.

Mer kérdezni

Hogy hozzáférjünk az igazsághoz, kérdezni kell. Sokan nem kérdeznek, mert ostobának tűnnek maguk szemében. A gyerek gátlástalanul kérdez. Így tanul. A kamasz nem kérdez, mert hiún azt hiszi, már mindent tud. A mai történet elbeszélését Márk azzal kezdi, hogy Jézus a tanítványait készült oktatni. A tanulás a kommunikáció elengedhetetlen eszköze. Ha nem tanulunk, nem gyarapodhatunk tudásban, és ha az emberek észreveszik, hogy valójában nem is vagyunk kíváncsiak véleményükre, végképp elhal a beszélgetés, a kommunikáció. A tanulás előfeltétele a kíváncsiság, az pedig kérdéseket szül. Azzal, hogy kérdezünk, jelezzük, hogy tudjuk, hogy tanulnunk kell, és készek is vagyunk rá. Mitől féltek a tanítványok? Szégyellték vélt tudatlanságukat? Lám, Jézus nem félt kérdezni, Jó példával járt elől, és kérdezett. Kényelmetlen dolgokat is. És, hogy kedvet támasszon a kérdezésre, az örökké kérdező gyermeket állította eléjük példaképül.

 

2018. SZEPTEMBER 23. ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP – „B” ÉV 

Évközi 24. vasárnap “B” év (2018)

2018/09/02

HALLOTTA MÁR?

Majd összehívta a népet és tanítványait,

Abban az időben: Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett nekik. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8, 27-35

 

A többség is tévedhet

Mai mottónk: „Majd összehívta a népet és tanítványait, – Legutóbb az Effata néven elhíresült történetről elmélkedtünk. Arról, hogy előbb kell megnyílnia fülünknek, és csak azután a szánknak. Legutóbb az egyén kommunikációját elemeztük, kis közösségben. Ezúttal a tömegkommunikációról elmélkedünk és arról, hogy legelsőként szívünknek kell megnyílnia. Mert a véleményünket arra alapozzuk, hogy mit mondanak az emberek: Manapság ezt közvéleménynek nevezik. Rengetegen befolyásolnak minket, nagyon sokaknak kiadjuk fülünket és a halottakból összebarkácsoljuk azt a világképet, amiről szentül hisszük, hogy ez a legprivátabb véleményünk. Jézus rávezette tanítványait, és remélhetőleg minket is hogy ne dőljünk be ilyen-olyan szóbeszédnek. Világossá tette, hogy az, amit róla a tömegek gondolnak, valójában nem számít, hanem az, amit a tanítványok mondanak. S persze, mi tudjuk, hogy Péter sem saját bölcsességéből nyilatkozott, hanem Isten kegyelméből. Az elengedhetetlen volt, hogy függetlenítsék magukat a közvéleménytől, és megvallják – mihelyst megismerték – az igazságot. Olyan fontosnak tartotta ezt, hogy miközben még óvva intette őket, hogy idő előtt elhencegjenek tudásukkal, felszólította nem csak őket, hanem az egész népet, hogy vállalják a szenvedést, ha meg akarják ismerni az igazságot. Ennek feltétele, hogy lemondanak az emberi gondolkodásmódról. A tömegnek, a többségnek nincs feltétlenül igaza, az Igazság nem aritmetikai gyakorlat.

2018. SZEPTEMBER 16. ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP – „B” ÉV

Évközi 23. vasárnap “B” év (2018)

2018/09/02

„Effata.”

Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallóvá teszi, a némákat pedig beszélőkké!”  Mk 7, 31-37

 „Effata” – a néhai milánói érsek, Martini bíboros, az egyházmegyéjében évente pasztorális kommunikációs heteket szervezett. A bázistól a csúcsig az egész egyházmegye a kommunikációról elmélkedett. Minden évnek megvolt a központi irányadó és inspiráló szövege. Az 1990-1991-es egyházi év mottója az Effata, a Nyílj meg volt. Abban az évben a  lelkipásztori levelét azzal kezdte Martini, hogy őszintén bevallotta, rádöbbent, mennyire nehéz jól kommunikálni!  

Bővebben…

22. évközi vasárnap “B” év (2018)

2018/09/01

Az ősök hagyományai

Hagyomány

Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:

Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” Mk 7,1-8.14-15. 21-23

Az ősök hagyományai – A farizeusok és Jézus párbeszédben háromszor is felmerül a „hagyományok” kifejezés. Kulcsszó. Mindazt tartalmazza, amit a kultúra szóval szoktunk le – és körülírni. Ezek a szokások, melyeket az egymást követő nemzedékek továbbadnak, mely az ún. szocializáció hordozói, szavatolják, hogy ne kelljen újra és újra feltalálni a spanyolviaszt, hanem az előző nemzedékek tapasztalata a mostan élők javára váljon. Hagyományok nélkül soha nem épült volna fel a civilizáció. Miért támadja akkor Jézus népe hagyományait, és miért védik azokat a farizeusok foggal és körömmel?

Tisztátalan?

A vallásokat is döntően meghatározzák a hagyományok. Egy-egy kultúra kései szakaszában – és ilyenben találjuk a Jézus korabeli zsidóságot – azonban a hagyományok megmerevedek, megkövülnek. Elfelejtjük azok gyökereit, a miértet: miért írja elő a vallás, hogy tegyünk ezt vagy azt, vagy éppenséggel ne tegyük? Sőt, abbéli félelmünkben, hogy nem adunk elég tiszteletet az identitásteremtő törvényeknek, még szaporítjuk is azok számát: biztos, ami biztos. Jézus azonban a hiteles forráshoz vezet el bennünket, Önvizsgálatra, őszinte magunkba tekintésre szólít fel minket. Akkor felfedezzük rejtve maradt rossz tulajdonságainkat is, amelyek valóban elválasztanak minket az Istentől. A kapcsolatot úgy állíthatjuk helyre, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartunk. Ha ezt megtesszük, akkor akár fel is függeszthetjük a hagyományokat, Üdvösségünk már nem függ azoktól.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is! http://bonumtv.hu/musorok/vasarnapi-gondolatok/

Vasárnapi gondolatok: Vasárnap 0:30 – Vasárnapi evangéliumi elmélkedés ismétlése 3:30-kor, 9:30-kor, 16:30-kor és 21:30-kor

2018. SZEPTEMBER 02. ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „B” ÉV