Tovább a tartalomra

Second Sunday in Ordinary Time “B” year

2021/01/16

You are welcome

As John was standing with two of his disciples, Jesus passed, and John stared hard at him and said, “Behold, the Lamb of God.” The two disciples heard what he said and followed Jesus. Jesus turned and saw them following him and said to them, “What do you want?” They said to him, “Rabbi” — which means Teacher —, “where do you live?” He said to them, “Come, and you will see.” So, they went and saw where Jesus was staying, and they stayed with him that day. It was about the tenth hour. Andrew, the brother of Simon Peter, was one of the two who heard John and followed Jesus. He first found his own brother Simon and told him, “We have found the Messiah” — which means the Christ —. Then he took him to Jesus. Jesus looked at him and said, “You are Simon the son of John; you will be called Cephas” — which means Peter.” Jn 1:35-42

Hospitability

Motto: “Where do you live?” – If somebody allows you into their house, they allow you to get very close to them. Every detail in their home reveals volumes about the owner. Let’s imagine Jesus’ home. How do you feel there? Homely? Uneasy? Or would you be ready to rearrange everything straight away? Would you be a guest or an occasional visitor? Would you like to spend much time at His place or only a little? Could you imagine living with Him? Be His roommate and at the same time His co-worker? Andrew’s motivation will be more understandable once we assess these questions. No matter how short they stayed as visitors, they desired a continuation after their encounter. This is what happened. This simple meeting turned into a lifelong friendship and cooperation.

Jesus is calling today as well. ‘Come and have a look!’ Are we willing to follow?

Second Sunday in Ordinary Time – 17.01.2021

 

 

The Baptism of the Lord – “B” year (2021)

2021/01/10

The heavens turn open

In the course of his preaching John the Baptist said: “Someone is following me, someone who is more powerful than I am, and I am not fit to kneel down and undo the strap of his sandals. I have baptized you with water; but he will baptize you with the Holy Spirit.” It happened in those days that Jesus came from Nazareth of Galilee and was baptized in the Jordan by John. No sooner had he come up out of the water than he saw the heavens torn open and the Spirit, like a dove, descending on him. And a voice came from heaven, “You are my beloved Son; with you I am well pleased.” Mk 1:7-11

Locked

Motto: “The heavens torn open” – Straight away the questions arises, when did the heavens close. If ‘the open heavens’ stands for a free and undisturbed communication between God and men, they were eventually closed up once Noe locked the door of the ark. That way, histories first quarantine began. Some sort of claustrophobia ruled over the people. The rain was unceasingly beating the walls of the ark. The atmosphere was a lot like on a submarine since nobody could go on deck. The restlessness of the animals must additionally have had a paralyzing effect on the family. All this did not stop when the rain ceased to fall one day. Even though there was a little ground under their feet, it was impossible to know what is up and what is down. Everything was inside, and outside was death. Finally, the second time the dove did not return. It found a new home. When Jesus emerged from the water he thought about Noe. And he saw the dove. This was a message. This time, the message was for Jesus. And through Him the message is for Noe’s descendants.

The Nativity of our Lord, Mass during the day. “B” year

2021/01/08

In the Beginning

In the beginning was the Word, and the Word was with God,
and the Word was God. He was with God in the beginning.
Through him all things came to be, and not one thing had its being but through him.
All that came to be had life in him, and that life was the light of men;
a light that shines in the dark, a light that darkness could not overpower.
A man came, sent by God, his name was John.
He came as a witness, as a witness to speak for the light,
so that everyone might believe through him. He was not the light,
only a witness to speak for the light.

The Word was the true light, which enlightens all men, and he was coming into the world. He was in the world,
that had its being through him, but the world did not know him.
He came to his own domain, and his own people did not accept him.

But to all who did accept him he gave power to become children of God, to all who believe in the name of him who was born not out of human stock or urge of the flesh or will of man, but of God himself.
The Word was made flesh, he lived among us, and we saw his glory,
the glory that is his as the only Son of the Father, full of grace and truth.
John appears as his witness. He proclaims: “This is the one of whom I said:
‘He who comes after me ranks before me because he existed before me.“

Indeed, from his fullness we have, all of us, received—yes, grace in return of grace,
since, though the Law was given through Moses, grace and truth have come through Jesus Christ.
No one has ever seen God. it is the only Son, who is nearest to the Father’s heart,
who has made him known.

The Nativity of Our Lord – 25.12.2020

 

 

He became Our Brother

Motto: „Not born out of urge of the flesh or will of man” – Some feminists might rejoice hearing the second part of the sentence but might be unpleasantly torn when they weigh in on the first part. Once again, Jesus and the Bible do not align with the spirit of the time. God is extraordinary. He does not fit into the artificially created universes which are labeled progressive or conservative.  Sentences like “The Word was made flesh. He lived amongst us.” turn everything upside down. This is not some sort of philosophizing which is hidden behind these mysterious words. Rather, it is the amazing fact that God finally stopped being an abstract idea. Instead, He is our neighbor, brother and friend without ceasing to be the all surpassing and intangible Lord. However, none of this is democratic. The absolutism of this idea is a little bit grotesque in the presence of the Lord as He is one: He is the one next to whom every ruler is a ridiculous buffoon without real power; at the same time, He is the one who hands himself over as a little baby to us Herod-type mini tyrants. Therefore, He simultaneously is the greatest revolutionary who drives out tyrants and the sovereign Lord who stands above all. John gives a brilliant taste of this. More so, he describes it in cosmic dimensions. The One who puts the tyrants to shame and stands on the side of the little ones, being the origin of everything, including all ideas. He is the Word. An acting and creative spirit. Before everything, ruling everything and at the same time our neighbor, the child Jesus with whom we can have a game of football on an empty pot of land. Something to ponder about at midnight.

 

 

ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/01/04

tisztátalan lélek

Kafarneum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: Mi közünk egymáshoz Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom ki vagy, az Isten Szentje! Jézus ráparancsolt: Hallgass el és menj ki belőle! A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán egy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki! El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

 

 

Mottó: Tudom ki vagy, az Isten Szentje!

tudás

Úgy szoktam ezt a különös kinyilatkoztatást kommentálni, hogy na lám, a tisztátalan lélek nagyszerű teológus, tudós, de gyatra hívő. Hisz  épp azért tisztátalan, mert tudását beszennyezi a gőg, mellyel fel akarja venni a harcot a Úrral. Ahogy Madách bemutatja: nem akar másodrendű lenni. Mit használ Sátánnak Isten ismerete, ha az puszta tárgyi, elméleti tudás, mivel valós ismeretet Istenről csak szolgálatában és dicsőítésében – alázatban nyerhetünk el? Ha ez a “tudás” nem megtapasztalás, hanem okoskodás gyümölcse? Hisz végül engedelmeskednie kell, csak épen ebben nem leli örömét. Valójában önmagát pusztítja el!

2021. JANUÁR 31. ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP – „B” ÉV

ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/01/04

Hálójavítgatás

Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát. Betelt az idő, közel van az Isten országa! Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket. Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé tovább ment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. Mk 1,14-20

Mottó: amint a hálókat javították a bárkában

Amikor a halászok hálójukat javítgatják, a másnapokra készülnek, a mai napot lezárták. Izgalmas tudni, hogy a meghívás ilyen nyugodt, munka utáni lelkületben is érhet minket. Mikor már nem szorít a kenyérharc, akkor is szólíthat az Isten. Simont és András akkor szólította, amikor serénykedtek, munkájuk lekötötte őket. Jánost és Jakabot egy már a kontemplatívba hajló pillanatukban ért el. Ami közös, hogy ott kell hagyniuk mindent. A hálókat is, azaz megélhetésüket. Nem puszta szemléletváltásról van szó, hanem egész életmódjuk radikális átalakításáról. Hisz atyjukat is otthagyják. Milyen tapintatos és pedagógus Jézus, hogy az új életet azzal teszi rokonszenvessé, elfogadottá, majdnem hogy ismerőssé, hogy „emberhalászoknak” mondja őket. S most töprenghetnek, hogy korábbi tapasztalatukat hogyan hasznosítsák. A megszólítandó leendő hívek pedig tengernyin vannak. Csak ki kell vetnünk a hálóinkat.

 

2021. JANUÁR 24. ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP – „B” ÉV

ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP – „B” ÉV

2021/01/04

Isten hozott

Abban az időben ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: Mit kívántok? Azok azt felelték: Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg! – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust) az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először Simonnal találkozott, és szólt neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni. Jn 1,35-42

Mottó: Megnézték, hogy hol lakik

Vendéglátás

Ha valaki beenged házába, egészen közel enged magához. Minden apróság otthonában köteteket árul e gazdájáról. Képzeljük hát el Jézus otthonát. Hogy érzed magad nála? Otthonosan? Félszegen? Megilletődve? Vagy mindjárt át is szeretnéd rendezni? Vendég volnál, vagy netán csak amolyan látogató? Szeretnél hosszan időzni nála, vagy csak egy rövid időre? El tudod képzelni, hogy bála lakj? Lakótársa légy és ezzel munkatársa?

Ha mindezt megfontoltuk, János és András motivációja is érthetőbb lesz, Bármily rövidideig is vendégeskedtek nála, egyértelműen arra vágytak, hogy folytatása is legyen a találkozásnak. Lett is. Az egyszeri találkozásból életre szóló barátság és együttműködés lett. Jézus ma is hív. Jöjjetek, nézzétek meg! Követjük?

 

2021. JANUÁR 17. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP – „B” ÉV 

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE „B” év (2021)

2020/12/23

Bezárva

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. És mindjárt, amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Mk 1,7-11

Mottó: megnyílik az ég”

Bezárva

Mindjárt fel is merül a kérdés, mikor zárult be az ég? Ha a nyitott ég a szabad és zavartalan kommunikáció kódja Isten és ember között, akkor nyilvánvalóan legkésőbb akkor zárult be az ég, amikor a bárka ajtaját Noé bezárta. Elkezdődött a történelem első karanténja. Egyfajta klausztrofóbia lett úrrá a bezárt embereken. Az eső megállás nélkül kopogott a bárka falain. A hangulat inkább egy tengeralattjáróéhoz hasonlított, hisz senki sem mehetett ki a fedélzetre. Az állatok nyugtalansága is bénítóan hatott a családra. S mindez nem ért véget az esővel, amely egy napon elállt. S bár volt egy kevés föld a talpuk alatt, nem lehetett tudni, hol van fent és hol van lent. Minden bent volt, és kint a halál. Aztán a galamb másodszorra nem jött vissza. Új otthonra talált. Amikor Jézus feljött a vízből, Noéra gondolt. S meglátta a galambot. Üzenet volt. De íme, ez az üzenet Jézushoz szólt. S rajta keresztül Noé nemzetségéhez.

 

2021. JANUÁR 10. URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE „B” év

2021 KARÁCSONY UTÁNI 2. VASÁNAP – B év

2020/12/18

Kezdetben

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.    Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,1-5. 9-14

 

Mottó: és Isten volt az Ige

Ujjongjatok

E szöveg szépsége vagy rejtélyessége döbbent meg jobban? Egy csodálatos himnusz, szárnyaló ima, és egy élet ne elég átelmélkedni. Nem tehetünk mást, mint együtt ujjongunk Jánossal, aki nem győzik ujjongani az őt – és minket – ért nagy kegyelmen. Mi e napokban sutábbnál is sutábban igyekeztünk egymásnak kedveskedni, miközben Isten megadta nekünk a legnagyobb ajándékot: Önmagát. És ez az ajándék tökéletes és felülmúlhatatlan. János keresi a szavakat, hogy körülírja: Élet. Világosság. Kezdet. Ige. Ez utóbbi talán a legrejtélyesebb. Az Ige nem puszta szó. Cselekvés. Tett. Lét. A görögök mindent fölülmúló bölcsességnek gondolták. Ős-oknak. S lám, egy piciny emberkében rejtőzött el! Elrejtőzött, hogy mindenki számára hozzáférhető és megtapasztalható legyen.

S valóban láthatjuk dicsőségét? Néha, úgy tűnik ez csak azért nehéz, mert köztünk van. Épp hogy nem rejtőzik. Mi azonban másutt keressük. A messzeségben, a végtelenben. Ahova persze nem jutunk el, csak a sci-fiben. Miközben itt nyugszik tenyerünkben.

2021. JANUÁR 03. KARÁCSONY UTÁNI 2. VASÁNAP – B év

SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2020/12/18

Idős volt már

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, egy pár gerlét vagy két galambfiókát tisztulási áldozatul bemutatni.  És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: Lám, e gyermek által sokan elbuknak, és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai! Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből.  Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg nyolcvannyolcadik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgála Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2, 22-40

Mottó: Nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

Küldetésük a szeretet

A járvány idején a társadalom azt bizonygatja önmagának, hogy az öregeknek halmozottan gondját viseli. Mennyire őszinte ez, vitatható. Lukács megható története azonban azt mutatja, hogy az Úr a legidősebbeknek is fontos szerepet szánt és szán. A nyomaték kedvéért meg is kettőzi a történetet egy „feminista” olvasattal, Anna prófétálásával. Mostanában, az adventben annyit hallunk a Keresztelőről, mint küldöttről és előfutárról! János a népet készítette fel az Eljövendőre, de Simeon ismerte fel őt a gyermekben, míg János még a tömlöcben is bizonytalan volt. Anna társprófétaként hirdette immár nem az eljövendőt, hanem azt, aki már el is jött. Sőt, Simeon folytatta az angyal küldetését és felkészítette Máriát az eljövendő szenvedésre. Meghívás ez az idősebbeknek, hogy kapcsolódjanak bele az igehirdetésbe, az örömhírbe: küldetésük van!

2017. DECEMBER 27. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA – „B” ÉV Lk 2,22-40

DECEMBER 25. VASÁRNAP ÜNNEPI MISE B ÉV

2020/12/18

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.  Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi se lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk dicsőségét, amely az Atya egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Testvérünk lett

Nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából? Némely feminista felujjonghat a mondat második felének hallatán, de kényelmetlenül feszenghet az első félmondatot mérlegelve. Megint egyszer, Jézus és az Írás nem igazodik a korszellemhez. Isten rendhagyó, nem illik a progresszív/haladó, vagy a konzervatív címkék alkotta mesterséges univerzumba. Egyáltalán, az effajta mondatok, mint „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott” – felrúg mindent. Nem filozofálgatás rejtőzik e kissé rejtélyes szavak mögött, hanem az a lenyűgöző tény, hogy Isten véglegesen megszűnt elvont fogalomnak lenni, mert immár szomszédunk, testvérünk és barátunk, anélkül, hogy megszűnt volna a mindent felülmúló és megfoghatatlan Úr lenni. Mindez csöppet sem demokratikus, de e fogalom abszolutizálása kissé groteszk Isten jelenlétében. Mert egy az Úr: ugyanaz, aki mellett mindenfajta potentát nevetséges pojáca, hisz hatalma semmis; és ő az is, aki pici gyermekként kiszolgáltatja magát nekünk, Heródes-féle mini-zsarnokoknak. Azaz: Egyszerre a lehető legnagyobb zsarnokűző forradalmár, és szuverén, mindenki felett álló Úr. János ezt mesterien érzékelteti, sőt, kozmikus méretekben fogalmazza meg. A zsarnokokat megszégyenítő, a kisemberek pártján álló egyúttal minden dolgok eredete, beleértve az eszmékét. Ige. Cselekvő, alkotó eszme. Mindent megelőz, mindent ural, és mégis, ő a szomszéd, a Jézus-fiú, akivel együtt focizunk a grundon. Van miről töprengenünk.

Kiss Ulrich SJ

DECEMBER 25. VASÁRNAP ÜNNEPI MISE B ÉV