Skip to content

A haldokló mókus és a kém

2018/03/31

Gondolatok a médiáról és a közösségről

 „A mókus, ami a ház előtt haldoklik,

lehet, hogy jobban érdekel most,

mint az afrikai haldoklók”

Mark Zuckerberg

A próféta (Zuckerberg)

Edward Snowden, az elhíresült leleplező, ex-CIA ügynök, a kiszivárogtatás bajnoka a Cambridge Analytica botrány alkalmából a következő kijelentéssel kommentálta a Facebookot megrengető eseményt: „Azon cégeket, amelyek oly módon tesznek szert bevételre, hogy emberek magánéletéről gyűjtenek és adnak el részletes adatokat, egykor magán-titkosszolgálatoknak hívták. Közösségi médiára való átkeresztelésük a legsikeresebb megtévesztés azóta, hogy a hadügyminisztériumból védelmi minisztérium lett.” A kémveterán persze magát nem nevezi kémnek, de nyers fogalmazásával Aleksandr Kogan moldovai származású agykutató és pszichológus és az őt alkalmazó adatértékesítő Cambridge Analytica, illetve annak adatszolgáltatója a Facebook tevékenységét értékelte át radikálisan. A botrány az adatháború új fejezete, és politikai iszapcsata.

Mindig célba ér?

A Cambridge Analytica[i] módszertanilag nem tesz mást, mint a hirdetők, akik pontosan megcélozzák a kiszemelt célcsoportot, csupán kóla és fogkrém helyett Trumpot reklámozta a 2006-os kampányban és mellesleg a Brexitet is népszerűsítette ugyanazokkal a módszerekkel. Az amerikai szenátus és a brit legfelsőbb bíróság is kivizsgálást rendelt el. Ha nem lettek volna oly sikeresek, talán most is háborítatlanul értékesíthetnék szolgálataikat. A dolog pikantériája, hogy politikai elemzők kétségbe vonják a módszer megbízhatóságát. A politikusok persze nem a vevő(k) becsapását kifogásolják, hanem a magánjellegű adatokkal való visszaélést. Emiatt tiltotta le a Facebook is a Cambridge Analyticát, de akkor már késő volt, a botrány egyre nagyobb hullámokat vert.

A mintakép

Mindez persze üzlet is, nagy üzlet. A Cambridge Analytica spiclije (így fordítják nem épp elegánsan magyarra a whistleblower-t) elárulta, hogy egymillió dollárt fizettek a Facebook profilokért. Az eladó, Kogan, azzal védekezett, hogy ő persze nem húzott semmi hasznot az egészből: „Ezt az összeget a részvevőknek fizettük ki, fejenként 3-4 dollárt. 200 ezer személyt nyertünk meg az akciónak… erre kellett a pénz”.[ii] nyilatkozta Kogan a BBC-nek. Szóval az adatforrás pénzért tárulkozott fel! Ez érdekes módon a médiában általában nem jelent meg, és maga Kogan így folytatja: „Facebook és Twitter és más platformok, (médiális porondok) hirdetéssel keresik pénzüket és így egy megegyezés áll fenn a felhasználóval – Hej, te kapsz egy elképesztő terméket, amelynek üzemeltetése milliárd dollárokba kerül, és ennek fejében eladhatunk téged a hirdetőknek a mikró-célbavételre.” 

Kogan persze ideális céltábla a hagyományos média színlelt (vagy valós?) felháborodása számára, hisz nem csak moldáviai születése, hanem tanársegéd is a Szentpétervári egyetemen és állami támogatást kapott az orosz kormánytól, a „Stressz, egészség és lélektani jólét a szociális (közösségi) hálózatokban.” No, ezt most lesz alkalma tanulmányozni!

De mi is történt konkrétan? Kogan cége, a GSG (Globális Tudományos Kutatás) a szerzője a „thisisyourdigitallife”[iii] nevű alkalmazásnak. 270 ezer személy letöltötte, és kitöltötte, azzal az ígérettel, hogy személyiségüket elemzik. Ennek fejében adták meg címüket, és osztottak meg adatokat barátaikról. Facebook erre idén jött rá (másfél évvel később, ha jól számítom!) és letiltotta az alkalmazást. A CGS pedig bizonygatta, hogy pedig ők is törölték az adatokat.  Hogy-hogy nem erről kiderült, hogy nem igaz.

A bűnbak

Az ügyről még bőségesen hallunk, de én most arra reflektálnék, hogy vajon mitől van mindenki meglepve? Csak idő kérdése volt, hogy ilyen vagy hasonló botrány kitörjön. Elég ehhez elolvasni újra David Kirkpatrick könyvét, „A Facebook jelenség: Egy bennfentes sztorija a cégről, amely összeköti a világot.”[iv] A szerző hét éve remek portrét írt a cégről és annak alapítójáról, Zuckerbergről. És ennek okán több korábbi botrányról beszámol, mely hasonlóan a magán-adat kérdése körül forog. Mert a Facebook pont abban különbözött a sok közösség hálótól, mely egyidejűleg vagy legalábbis közel egyidejűleg jelent meg a piacon, hogy tudatosan, misszionárius lendülettel fogalmazta újra a magánszféra fogalmát. Üzlettársa Parker megfogalmazása szerint a linkek, amelyekkel a tagok egymást tájékoztatják, mint „az emberi hálózatok decentralizált relevancia-szűrőjeként működnek”. [v] A Facebook termék-elnökhelyettese pedig így fogalmazott: „Mindenkinek ugyanazt a hatalmat tudjuk adni, ami a tömegmédiának volt.” (Uo.) A Facebook menedzsment kultúraváltást, új paradigmát vizionál.

Bővebben…

Reklámok

Húsvét 5. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/28

Bő termés

Azáltal dicsőít meg Atyám, hogy bő termést hoztok

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves.  Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőít meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

 

A számító gazda

Mottó: Azáltal dicsőít meg Atyám, hogy bő termést hoztok A gazda egész évben nyugtalan a termés miatt. Ha esik, ha fú, ha fagy, és ha szárazság van: annyi veszély fenyegeti a termést! S mennyi gondoskodást kíván. Ez különösen igaz a szőlőre. Ezért Jézus példabeszéde különösen beszédes, és a feszültséget még növeli, hogy a szőlőtő termése és az emberi munka gyümölcse lesz Krisztus szenvedésének és feltámadásának, örök jelenlétének egyik jelképe. Minden szentmise kánonja erre emlékeztet: hogy ez a termés egyszerre ajándék és kemény munka eredménye. Hogy mind a kettő egyformán szükséges. Manapság a precíziós mezőgazdaságban szinte cseppenként adagolja a tápanyagot a robot, a számítógép programjainak engedelmeskedve. Az igényelt fizikai munka csökken, a beruházott tudás, kutatás és tudomány ugrásszerűen megnőtt. Úgy is mondhatjuk, szellemibbé, spirituálisabbá vált a termelés.

A gazda azonban tudja, hogy a technológia változhat, a metszés elengedhetetlenül szükséges marad. A szőlővessző és a tő elválaszthatatlanok maradnak.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is! http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-kiss-ulrich-180304

2018. ÁPRILIS 29. HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Húsvét 4. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/27

Nemtörődömség

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó Pásztor életet adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas azonban elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van á hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól”. Jn 10,11-18

 

Elfoglalt pásztor

Mottó: nem törődik a juhokkal — elképzelhetetlen, ugye? Ki fogadna fel ilyen pásztort? Nemde, az elsőrendű elvárás feléje, hogy törődjön a juhokkal. Nem a juhaival, hanem „a” juhokkal. Más juhai azok: a községé vagy egy gazdáé. Miből derül ki, hogy valaki jó pásztor? Először is, úgy ismeri őket, mint sajátjait, mondhatnám, gyermekeit. Minden más ebből adódik. Az ember szereti a gyermekeit, mindent megtesz értük. Egykor a megbízók, a juhok tulajdonosai, legyen az a község, vagy egy gazda, értettek az állatokhoz. És így meg tudták ítélni, ki alkalmas arra, hogy rá bízzák tulajdonukat.

Néhány éve egy francia község hirdetésben keresett pásztort. Nagy meglepetésükre százával jelentkeztek. Köztük egyetemi tanárok és menedzserek, akik megunták az üzleti életet. Ezek lemondtak a magas fizetésről és a kényelemről. Mégsem vették fel egyiküket sem, hanem egy „igazi” pásztort. Szerencséjük volt, hogy találtak. Ma talál-e az Úr neki megfelelő pásztorokat? Akik nemhogy ismerik a nyájat, hanem életüket is odaadnák érte? Akik nem futamodnak meg a nehézségek láttán?

Nos, a papi és szerzetesi hivatások vasárnapján arra kérlek benneteket, imádkozzatok ilyen pásztorokért.

Ui. Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!

Ui. Tényleg keresnek egy pásztort! Igazit: https://hirdetes.szekelyhon.ro/allas/allasajanlat/a-csikszentlelelki-kozbirtokossag-felelos-pasztort-keres–269026

2018. ÁPRILIS 22. HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV 

Húsvét 3. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/27

Én vagyok

Abban az időben az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtettek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kellett tejesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Lk 24, 35-48

 

Szenvedés

Mottó: Én vagyok – A Feltámadás utáni jelenések ismét és ismét megerősítették a még mindig habozó és kétkedő apostoli közösséget, hogy valóban az jelenik meg holtában, akit megsirattak egyszer s mindenkorra, akinek a halálához nem fért kétség. Még azok szemében sem, akik nem voltak ott a kereszt alatt. S hát igen, csak János volt jelen. A többiek elrejtőztek, magukat féltették. Ők a vezetőt, a gyógyítót, a csodatevőt és prédikátort ismerték, a szenvedőt nem igazán. Hisz a getszemáni kertben is elaludtak.

A Feltámadottat azonban nem ismerheti, aki nem ismerte és nem ismeri a szenvedőt. János, aki jelen volt a kereszt alatt, ezért egy darabka gyolcsból is felismerte őt, az emmauszi tanítványok a kenyértörésben, a többiek, mindenek előtt Tamás, sebeit érintve. Amikor újralátják, mindez szinte felejtve. Újra meg kellett mutatnia a szenvedések jelét. Meg is kellett tapintaniuk! Ezek után velük evett, ami nem csak azt cáfolta meg, hogy kísértet volna, hanem a közösség pecsétje is volt. Jézust a szenvedésben és a közösségben tapasztaljuk meg mint Feltámadottat. Ez a húsvét mélyebb üzenete.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-kiss-ulrich-180325/

2018. ÁPRILIS 15. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Húsvétvasárnap “B év” (2018)

2018/03/26

Aki először ért a sírhoz 

ELSŐNEK ÉRKEZNI

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették! Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20, 1-9

 

Mottó: Aki először ért a sírhoz

Győztes

Tulajdonképpen Mária Magdolna ért elsőnek a sírhoz. Itt az állítás jelző: ketten futottak, és egyikük gyorsabb volt. A gyorsaság azonban, bármennyire is fétis a mai korban, eszmény és életcél, önmagában nem érték. Mária Magdolna és Péter, valamint János futása nem azért érték, mert gyorsabbak voltak (ugyan kinél?), hanem mert ez örömük kifejezése. Még ha nem is tudják, milyen nagy örömük lesz, elég nekik az, hogy küldetésünk a sír ürességről megbizonyosodni, majd azt hirdetni. Megérteni még nem fogják. A futás nem segített a megértésben. Bővebben…

Húsvét 2. vasárnapja “B év” (2018)

2018/03/26

Amint engem küldött az Atya

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap), beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki. Láttuk az Urat. De ő így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: Békesség nektek! Tamásnak pedig ezt mondta: Nyújtsd ki az ujjadat, és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezdet, és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás így válaszolt: Én Uram, én Istenem! Jézus ezt mondta neki: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek! Jézus még sok csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20, 19-31

 

Mottó: Amint engem küldött az Atya

Ugye, meglepő állítás? Miben áll az analógia, Krisztus küldetése és a tanítványok – és ezzel a miénk – között? Nos, nem a korábbi tevékenységükre utalt, hanem a most indulóra. A Lélek ajándéka az első párhuzam és hasonlóság. Jézus a keresztségben kapta a küldetést, bár a Lélek addig is vele volt, ám rejtve maradt. Most Jézus leheletével adja tovább az éltető lelket. És megdöbbentő módon a bűnbocsánattal köti össze. Nem az ékesszólás adományával ruházza fel őket, nem is bölcsességgel, hanem az engesztelés ügynökei lesznek. És hatalmat ad hozzá. Nem puszta szavak, nem puszta gesztusok ezek, hanem Jézusnak az az isteni hatalma, amely annyira irritálta ellenfeleit, az írástudókat. Nem tudással ruházta fel őket, hanem a bocsánat hatalmával.

A jó hír pedig az, hogy ezt a hatalmat mi s megkaptuk, mi is gyakorolhatjuk. Ez lesz a sebek gyógyító érintése, nem csak tanúságtétel, hanem valós csoda. Megérint minket túl a zárt ajtókon. Hitet és ezzel életet ad. S persze felelősséget. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. Lehetünk itt szűkmarkúak, fösvények? Ugye, nagylelkűnek kell lennünk. És ezzel beköltözik hozzánk az Úr békéje.

 

2018. ÁPRILIS 08. HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

Virágvasárnap B év (2018)

2018/02/24

Hódoltak neki

Ha valaki szólna, hogy mit csináltok

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!Mk 11,1-10

 

Jézus a hajléktalan – elmennél mellette?

Mottó: „Ha valaki szólna, hogy mit csináltok” A legutóbb a zarándoklatokról beszéltünk, arról, hogy miért zarándokolnak az emberek. Nos, a zsidók számára az éves jeruzsálemi zarándoklat volt az év fénypontja. És azon a bizonyos húsvéton, melytől Márk szól a mai virágvasárnapon, a látvány és a közösségi élmény szerelmesei minden elvárást felülmúló módon részesedtek ebben. Egy pár óráig azt hihették, eljött a szabadulás várva várt órája. Nem tudhattál, hogy ennél jóval több történik majd, és az is csak a nyitány lesz a történések történéséhez.

Pedig minden olyan hagyományosan indult, Jézus az ő új családjával együtt akarta megünnepelni a húsvétot. Mi sem természetesebb egy zsidó közösségnek. Az előkészítés szemünkben kicsit különösnek tűnik, de ha belehelyezzük magunkat a történés élethelyzetébe, a Sitz in Leben-be, ahogy a teológusok szeretik mondani, a dolog egyszerű: Jézusnak és tanítványainak nem volt állandó lakhelye, de sok-sok barátja, akinél megszállhatott és időnként meg is szállt. S persze kitüntetés volt őt vendégül látni. Bővebben…