Tovább a tartalomra

ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „A” ÉV (2020)

2020/07/25

Figyelmeztetés

Abban az időben: Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óvva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán!  Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére! Azután így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.  Mt 16, 21-27

 

Mottó: Többször felhívta tanítványai figyelmét

Botránkoztatás

Miért kellett Jézusnak ismételten figyelmeztetni tanítványait, mi vár rá? De azt is ismételgethette volna, hogy radikálisan el kel szakadnunk a közszemlélettől, mely fél a haláltól, miközben örülniük kellene, hisz e félelmen túl örök boldogság vár rájuk. Ehhez azonban fel kell adniuk ragaszkodásukat az „élethez”. És Jézus valóban ezt tette. Halálának megjövendölése és a hozzáfűződő ígéret hogy mindez nem a vég, hanem a kezdet, nem puszta”közérdekű hirdetés”, hanem megalapozza bizalmukat – és a miénket – , hogy teljes nyugalommal rábízhatjuk életünket az Úrra. Majd folytatja a egy retorikus kérdéssel, a lelket fenyegető kárról. Egy bámulatos cserét ígér, amin csak nyerhetünk. Mindezt tetézi egy ígérettel, egy jövendöléssel, amely a teljes boldogság ígérete. Csakhogy ennek ára van: aki az életével fizetett, annak azonban és csak annak, nincs oka nyugtalankodni: ő mindenképp a nyertes oldalon áll.  

2020. AUGUSZTUS 30. ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP – „A” ÉV

ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „A” ÉV (2020)

2020/07/25

Ki vagyok?

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékre ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti kinek tartotok engem: Simon Péter válaszolt: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. Mt 16, 13-20

Mottó: Simon Péter válaszolt

A végső szó

Roma lacuta, causa finita – így értékelte egykoron Szent Ágoston a pápai hivatal jogát, hogy a hit kérdéseiben kimondja az utolsó szót. A történet idején azonban még nem létezett egységes látásmód, és nagy volt a bizonytalanság, ki is Jézus. Tények helyett így vélemények vetélkedtek egymással, és „tanítóhivatal” sem létezett, amely kimondja az utolsó szót, meghozza végső ítéletet. Jézus már a kérdéssel is próbára tette tanítványait, hisz vélemények után érdeklődött: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Vagyis a közvélemény felől tudakozott. S az éppenséggel nem volt egységes. A tanítványok vajon világosabban láttak a kérdésben? Hisz vele voltak már jó ideje. S íme, nem fognak szavazni, nem fognak többségi alapon dönteni, ahogy manapság szokás. Egyikük válaszolt. Helyesen. S íme, a tőmondat állítása: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” az egész közösség hitvallása lett. A mai napig. Amúgy a Roma locuta is végső soron ezt jelenti: az egy azért beszélhet mindnyájunk nevében, mert valójában az Úr szólt meg rajta keresztül.

2020. AUGUSZTUS 23. ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP – „A” ÉV

ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP “A” év (2020)

2020/07/25

Zaklatás

Abban az időben Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem! Ő azonban szóra sem méltatatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk! Jézus kijelentette: Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: Uram, segíts rajtam! Ő így válaszolt: Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak! Mire az asszony: Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról! Erre Jézus így szólt hozzá: Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd! És a lány meggyógyult még abban az órában. Mt 15,21-28

Mottó: Ám az asszony odajött

Levesz a lábadról

Jézus haladt volna tovább, de feltartóztatták. Sok prominensnek ma is ez a sorsa, de ők igazból élvezik a helyzetet. Ha megunják, kocsiba szállnak, és elhajtanak! A történetben a tanítványok unják meg az okvetlenkedő idegen zaklatását. Érdekes, de nem intézkedtek, hanem Jézust kérték, ő oldja meg a konfliktust. Feltehetem a kérdést magamban: ha kellemetlen helyzetben vagyok, kitől várom a megoldást? A nem-megoldás nem megoldás. Jézus ezt azzal szemléltette, hogy elsőnek nem is reagált „Szóra sem méltatta”. A tanítványokat azonban zavarta a kiáltozás. Jézust kímélték? Vagy magukat? Mindenki döntse el. A kánaáni asszony magatartása azonban figyelemre, és netán követésre méltó. Nem hagy fel a kéréssel. Kitartó. És párbeszédet provokál. Meggyőzi a partnert saját érvelési logikájával, saját „ideológiájával”. Kreatívan teszi, amikor ez sértő hasonlatot, a „kutyákkal” azonosítást szívderítő példaképpé fogalmazza át! Zseniális! És lám, Jézus tanul tőle. Felértékeli őt, ahogy előbb az asszony felértékelte a közmondásos kutyát. Jézus egyenrangúként kezelte az idegen asszonyt egy rövid szóváltás után. A haszonélvező az asszony beteg lánya volt, aki meggyógyult. Az asszony nem magáért lett valóságos tanítója a Tanítónak. Szeretetből.

 

ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP „A” ÉV (2020)

2020/07/25

Sivár hely

Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utánaindultak. Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak! Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni! Ők azt felelték: Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: Hozzátok ide! Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

 

Mottó: nagy tömeget látott ott

Éhezők

Ha tömeget lát, a popénekes hallgatóságot, a rendezvényszervező közönséget, a marketinges, fogyasztókat, az eladó vevőket és a hadvezér seregeket lát. Jézus azonban a szenvedő embert, a tömegbe rejtőző személyt, aki szomjas az igazságra, keresi létének értelmét, és adott esetben meg is éhezik. Jézusnak minderre gondja van, és enyhíti a szenvedést, és jóllakatja őket. És tanítja. Elsőnek a tanítványokat, példájával.  Amikor azok már megelégelték a sikert, és úgy vélték, a nép most már gondoskodhatna magáról, megtanítja őket felelősségükre. Arra, hogy a tömegben nem saját ambícióik eszközét lássák, hanem szolgálják, sőt, kiszolgálják azt. Atyai gondoskodásra tanítja a tanítványokat. És nincsenek előjogaik, sem nekik, sem a tömeg egyes kiemelt tagjainak.”Mindannyian ettek és jól is laktak.” Mindannyian. Azok is, akik nem lehettek jelen. Nekik további 12 kosár tartalék jutott, ami a Bibliában a teljesség száma. Azaz senki sem marad ki. Nem is olyan sivár a hely, ha Jézus jelen van!

2020. AUGUSZTUS 02. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP „A” ÉV

Fifteenth Sunday in Ordinary Time “A” year (2020)

2020/07/16

Rich harvest

On that day, Jesus went out of the house and sat down by the sea. Such large crowds gathered around him
that he got into a boat and sat down, and the whole crowd stood along the shore. And he spoke to them at length in parables, saying: “A sower went out to sow. And as he sowed, some seed fell on the path, and birds came and ate it up. Some fell on rocky ground, where it had little soil. It sprang up at once because the soil was not deep, and when the sun rose it was scorched, and it withered for lack of roots. Some seed fell among thorns, and the thorns grew up and choked it. But some seed fell on rich soil, and produced fruit, a hundred or sixty or thirtyfold. Whoever has ears ought to hear.”

The disciples approached him and said, “Why do you speak to them in parables?” He said to them in reply, “Because knowledge of the mysteries of the kingdom of heaven has been granted to you, but to them it has not been granted. To anyone who has, more will be given and he will grow rich; from anyone who has not, even what he has will be taken away. This is why I speak to them in parables, because they look but do not see and hear but do not listen or understand. Isaiah’s prophecy is fulfilled in them, which says: You shall indeed hear but not understand, you shall indeed look but never see. Gross is the heart of this people, they will hardly hear with their ears, they have closed their eyes, lest they see with their eyes and hear with their ears and understand with their hearts and be converted, and I heal them.

“But blessed are your eyes, because they see, and your ears, because they hear. Amen, I say to you, many prophets and righteous people longed to see what you see but did not see it, and to hear what you hear but did not hear it.

“Hear then the parable of the sower. The seed sown on the path is the one who hears the word of the kingdom without understanding it, and the evil one comes and steals away what was sown in his heart.
The seed sown on rocky ground is the one who hears the word and receives it at once with joy. But he has no root and lasts only for a time. When some tribulation or persecution comes because of the word, he immediately falls away. The seed sown among thorns is the one who hears the word, but then worldly anxiety and the lure of riches choke the word and it bears no fruit. But the seed sown on rich soil is the one who hears the word and understands it, who indeed bears fruit and yields a hundred or sixty or thirtyfold.”   Mt 13:1-23

 

Flower or weed?

Motto: “The seed sown on rich soil” – We will hear parables on the following Sundays, as we do today. On the following Sundays, the people will listen in confusion, and Jesus will explain again and again to His disciples what they would not understand of themselves. On the following Sundays, there will also be one single theme, a single teaching for Jesus. The topic will be, as it is now, the kingdom of God. Do we want to know about the kingdom of God? It seems to be well worth it. This teaching promises a bountiful harvest, which in itself is a metaphor, a parable, but everybody who heard it understood it. At the time, everyone was a farmer, or a child of a farmer, but at least he knew that his life depended on the dazzling nature of the seed: its ability to multiply. Wouldn’t it be good if this was true for all our activities, not just sowing? If every sermon would lead to conversion, the preacher would be happy. It would be really nice if the pupil understood and mastered all the lessons. But every profession has its scrap. Equally, the apostolic creed does not always fall on fertile ground. This is difficult to understand, especially for the beginner, the newly converted neophyte. Hence the impatience of many neophytes. When Jesus sends his disciples to preach the kingdom of God, he prepares them for these little failures. And even today, we must humbly accept that our success does not solely depend on our enthusiasm and zeal. There is another secret to success: The Gospel must first take root in our hearts and bear abundant fruit before it becomes fruitful in others. 

Fifteenth Sunday in Ordinary Time -12.07.2020

 

Fourteenth Sunday in Ordinary Time – 2020

2020/07/07

 

Under the yoke

At that time Jesus exclaimed: “I give praise to you, Father, Lord of heaven and earth, for although you have hidden these things from the wise and the learned you have revealed them to little ones. Yes, Father, such has been your gracious will. All things have been handed over to me by my Father. No one knows the Son except the Father, and no one knows the Father except the Son and anyone to whom the Son wishes to reveal him.” Come to me, all you who labor and are burdened, and I will give you rest. Take my yoke upon you and learn from me, for I am meek and humble of heart; and you will find rest for yourselves. For my yoke is easy, and my burden light.”Mt 11:25-30

 

 

Sweet Yoke

Motto: My yoke is easy – An astonishing contradiction, isn’t it? What comes to mind when we hear the word yoke? “To put somebody under the yoke, being crushed under the yoke, pressing into the yoke”: all this is about oxen, the lowly situation of cattle. The term is even less sympathetic in the figurative sense: “forcing servant obedience, servitude; to break somebody into the yoke: getting a reluctant person accustomed to regular, disciplined work, to the performance of duties; moreover, it means to compel and subjugate a human community”. Surely, we do not ask for any of this, do we? How does Jesus want to entice us, obviously on a voluntary basis? Even more irritating is the fact that he invites us to comply after he promises to give us rest.

 

All of it becomes more understandable if we look at the background of this speech. He curses Korozain and Kafarnaum, both places of his mission, because they neither believed nor received him. But this is only His first reaction in the face of failure. He goes on to give thanks that the wise are excluded and the simple minded are accepted. As if He just realized the genius of the Father’s strategy! In the wake of this realization He joyfully calls us to His easy yoke. The gospel is this yoke, which is sweet and easy by definition.

Fourteenth Sunday in Ordinary Time – 05.07.2020

 

Twelfth Sunday in Ordinary Time (2020)

2020/06/29

How much would you give for one of them?

Jesus said to the Twelve: “Fear no one. Nothing is concealed that will not be revealed, nor secret that will not be known. What I say to you in the darkness, speak in the light; what you hear whispered, proclaim on the housetops. And do not be afraid of those who kill the body but cannot kill the soul; rather, be afraid of the one who can destroy both soul and body in Gehenna. Are not two sparrows sold for a small coin? Yet not one of them falls to the ground without your Father’s knowledge. Even all the hairs of your head are counted. So do not be afraid; you are worth more than many sparrows. Everyone who acknowledges me before others I will acknowledge before my heavenly Father. But whoever denies me before others, I will deny before my heavenly Father.Mt 10:26-33

 

 

 

Discreet testimony of faith

Motto: “Everyone who acknowledges me before others.” – Is it PC, politically correct, to be in the Jesus party? But then, who knows whether Jesus is left or right wing? Or is He, which is even more unacceptable, neither one nor the other? Yet, today even the proverbial sparrows have the right to be opinion leaders. Thanks to social media everybody can say anything…  Well, possibly not everything. However, we must keep in mind our sparrow nature. For example, a reference to Jesus did not fit into the constitution of the European Parliament. The Greek constitution on the other hand is making a solemn reference. The Bavarians took the crucifixes off the walls. There are many variations now. But the citizen can take a stand also. Say, like Cecilia Müller with the cross in her neck. Many people think that this is not progressive but rather backward. Like our national coat of arms with its cross – which is bent, admittedly.

Is it fear that makes people do what they do? But if nothing is hidden then the shameful denial of one’s identity is a bad strategy in two ways: at the end everything will be revealed anyhow, and we have disgraced ourselves. Finally, we are not going to be authentic, not even with ourselves. So, let’s not be distressed that the social media counts even the little hair we have. Anyhow, even the record taking is being recorded. What is more, the souls of those who kill the soul are accounted for also. And this is not a threat but a relief.

Twelfth Sunday in Ordinary Time – 21.06.2020

Thirteenth Sunday in Ordinary Time (2020)

2020/06/29

 

A glass of cold water

Jesus said to his apostles: “Whoever loves father or mother more than me is not worthy of me, and whoever loves son or daughter more than me is not worthy of me; and whoever does not take up his cross and follow after me is not worthy of me. Whoever finds his life will lose it, and whoever loses his life for my sake will find it.

Whoever receives you receives me, and whoever receives me receives the one who sent me. Whoever receives a prophet because he is a prophet will receive a prophet’s reward, and whoever receives a righteous man because he is a righteous man will receive a righteous man’s reward. And whoever gives only a cup of cold water to one of these little ones to drink because the little one is a disciple— amen, I say to you, he will surely not lose his reward.”  Mt 10:37-42

 

 

Worthy of service

Motto: “Is not worthy of me.” – What does this mean? According to the dictionary ‘worthy’ means that somebody is having or showing the qualities that deserve the specified action or regard’. It can also be detrimental, for example, if someone is worthy of a verdict or punishment. Of course, it is more sympathetic to have something or someone worthy of praise or honor. We feel that there is a kind of proportionality here, in other words, the logic of justice prevails. The signifier can apply to things as well as to persons. Ultimately, however, the Lord is the source: it comes from him and leads to Him.

David therefore sings, “I have appealed to the Lord, who is worthy of all praise” (2 Sam 22: 4) Thus he glorifies Him who delivered David “from the hand of all his enemies” (2 Sam 22: 1). It is somewhat surprising, perhaps, that David praises God, that is, judges him. But it is also true that the Lord “gives victory to those whom he considers worthy.” (2 Macc. 15:21) In the New Testament, the military covenant turns very much into civil service. With service, we will be worthy of the reward, and that service is a sufficient title to become worthy. For what? Worthy not for what, but for whom. Worthy for Jesus, the Jesus who does not swing His sword but washes our feet. John considers himself unworthy to even untie, as a slave would do, His shoelace. Peter also protests, “You will never wash my feet!” (Jn 13: 8) And behold, the dramatic turn: Jesus patiently explains that no one is worthy of receiving His service due to their own merits, but that His service makes them worthy: a companion, a member of His community. In the farewell discourse, however, he even generously expands the circle of dignitaries: we can earn His friendship with a single glass of water, even if we offer it to the smallest (the seemingly most unworthy!), if we do this for Jesus’ sake. How can anyone not desire this reward?

Thirteenth Sunday in Ordinary Time – 28.06.2020

 

The Solemnity of the Most Holy Trinity (2020)

2020/06/25

L O S T

God so loved the world that he gave his only Son, so that everyone who believes in him might not perish
but might have eternal life. For God did not send his Son into the world to condemn the world, but that the world might be saved through him. Whoever believes in him will not be condemned, but whoever does not believe has already been condemned, because he has not believed in the name of the only Son of God. Jn 3:16-18

 

Motto: “Might not perish.” – Can we lose our lives at all? According to Genki Kawamura, “to get something you have to lose something … but people don’t want to lose anything when they get something.” According to this quote life seems to be some sort of give and take exchange. The devil offers this kind of “deals”; he does not offer eternal life, only one day; one day for one thing. For something that is important to you! Would you for example be willing to give up the panda bears for one day prolongation of our civilization? Let’s assume for a moment that Kawamura’s offer is trustworthy.

Here are two questions: Is there anything you desperately want, something that cannot be bought? The prophets of the market economy say that anything can be acquired given one is willing to pay the price. Let’s forget about the concept of money; there might or might not be money. Let’s assume money is done away with once and for all. Therefore, if you desire something you have to exchange it for something else like on the black market after the war. And what not was offered for one package of American cigarettes! A Steinway piano for a bag of potatoes. A fur coat for a few apples. What would you offer for your life? Most likely everything. But what is this ‘everything’?

What we would like to obtain is eternal life. And here is the surprise offer: we get that for free of charge. As a matter of fact, somebody else has paid instead of us. St. John tells us that it is the Son of God who paid for it. Let’s stop here for a moment! What is it that we are offering in return if we cannot and do not have to pay? At least we must go for the present and receive it, right? The Son of God won’t not force it upon us, will he? However, there is one thing we must give after all: faith. Sure enough, we also got that from Him. There truly is nothing to lose here.

The Solemnity of the Most Holy Trinity  – 07.06.2020

 

 

ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „A” ÉV (2020)

2020/06/25

igazgyöngy

Abban az időben: Jézus ezt mondta a tömegnek: A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Megértettétek mindezeket?” „Igen” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.Mt 13, 44-52

 

 

Mottó: A mennyek országa hasonlít …

Ki kell válogatni

Mint korábban már jeleztem, a júliusi evangéliumok egyetlen nagy prédikáció a mennyek országáról. Ezúttal három hasonlatot is kapunk, hogy azonosulhassunk vele. A rejtett kincs és az igazgyöngy történetének közös vonása, hogy az értékek értékét semmire sem cserélhetjük el, éppen ellenkezőleg, mindenünket eladjuk, hogy megszerezzük. Minden áldozatot megérdemel. Közös vonás továbbá az, hogy a szerencsés nyertesnél a habozásnak nincs helye, a felismerést azonnal kövesse a tett! Miért is van akkor szükség két történetre? Nos, a kettő összehasonlítása során kiderül, hogy Tanítómesterünk szerint mindegy, hogy egész életünkben kutattunk-e utána, Isten országát lankadatlanul keresve, vagy szinte véletlenül bukkantunk-e rá, a megtalálás pillanatától kezdve egész lényünkkel csak azon legyünk, hogy meg is szerezzük. Ami különösen érdekes, az a hidegvér, mellyel mind a szántó-vető, mind a kereskedő a megtalált érték birtokába jut. És erre a mérlegelő józanságra szüksége lesz a harmadik történetben is. Itt bizony a fogás nem teljes egészében főnyeremény! Szét kell még válogatni. És ez a szétválogatás, amint a konkoly múlt heti történetében is, fájdalmas. Megértettük a leckét?

2020. JÚLIUS 26. ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „A” ÉV