Skip to content

MOMO, avagy időt vegyenek!

2017/05/10

 

Hallgatni tud

Ismeritek Momot? Nem a regényt, nem a filmet, hanem az igazit? Azt az alig tíz éves – de lehet, hogy idősebb – leánykát, aki olyan jól meg tud hallgatni minket? Ha szerencséd van, a vonaton (vagy sietősen repülsz?) találkozhatsz te is Hora Mesterrel, aki elmeséli a történetet. Úgy ahogy a filmben történt az utassal. Ugye, mind utasok vagyunk? Hora Mester, az idő ura, – akit a kétszeres Oscar-díjas John Huston alakít – egy csellel elcseréli jövőbe látó szemüvegét a gyanútlan útitárssal. Ki nem szeretne a jövőbe látni? De a filmbeli utas megrémül. Mitől? Hisz amit lát, nem más, mint egy modern város utcaképe. Mi ebben a rémisztő? Huston, azaz Hora Mester, az utasnak, és vele nekünk, felajánl egy történetet a jövőből. Ez a sietős jövő – valójában a mi jelenünk – csak akkor válik rémisztővé, ha előbb ellátogatunk saját múltunkba, amikor még volt időnk. Idillikus, talán igaz se volt. De szeretni való. És minél jobban megkedveljük, annál jobban sóvárgunk utána. Pontosan ez a modern ember betegsége: fojtogató időhiány. De hogyan jutottunk ide?

A szürke idő urai

Michael Ende, a nagy elbeszélő, akinek meseregényén alapul a történet, megteszi kalauzunknak Momot. Momo 102 évesnek mondja magát, holott tíznek sem néz ki. Valójában kortalan, mert lelkében örök gyermek. Egy romos amfiteátrumban éldegél, nem tudni, mióta. A romba dőlt színház persze jelkép. Emlékezés olyan időkre, amikor az emberek „szenvedélyes hallgatók és nézők voltak”. Mindannyian. Most már csak Momo a nagy oda-hallgató. Ahogy Ende mondja: „a kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat.”  Továbbá: „Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat.” Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Igen ám, de vannak dolgok, amikhez idő kell. Szerencsére Momo semminek se volt olyan bővében, mint az időnek.

Nem véletlen, hogy ellenlábasai az idő tolvajok lesznek. Íme, a személyleírásuk: „olyan urak voltak, akik pókháló szürkébe öltöztek. Még az arcuk is olyan volt, akár a szürke hamu.” Nem éppen vonzó. Mégis, a történetben a városka lakóit sorra megszédítették. Beszédükkel. Ők nem hallgatni, hanem beszélni tudtak. Egy témájuk volt: az Idő. Magunkra ismerünk? És szorgalmasan jegyzetelnek. Mindent. Ők az információs társadalom előhírnökei. Minden felírnak, mert minden egyformán fontos. Nekik. Nevük amúgy nincs, számuk van: például XYQ/384/b. És számolni is tudnak. Nagyon. Minden másodpercet számon tartanak. Évente harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodpercet. Az hetven évben kétmilliárd-kétszázhétmillió-ötszázhúszezer másodperc. Ez egy vagyon! Soknak tűnik. Mit számít, ha itt-ott elajándékozunk egy pár másodpercet? Vagy akár percet, netán órát? Az időügynökök, a szürke urak, azonban pont az ellenkezőjéről igyekszenek minket meggyőzni. És bármily hihetetlen, megbolondítják az egész várost. Kivéve Momot, aki nem tud számolni, de szerencsénkre, hisz éppen ezért ezek a fura könyvelések az idő főkönyvében nem hatják meg. Az ügynök arról győz meg minket, hogy minden megszokott tevékenységünk felesleges. Felesleges aludni, barátokkal tereferélni, beteg édesanyánkat ellátni, dalárdában énekelni, a madarunkat etetni, szóval mindaz, ami a kisember öröme. Felesleges, sőt pocsékolás. Egy képzeletbeli tőke elherdálása. Sőt, egy bizarr logika szerint a táplálkozás és a munka is időfecsérelés. A sok szám akrobatika eredménye: hogy életünk mérlege egy sor nulla. A semmi. Ha a hallgató kellőképpen megrémült e könyvelés ismeretében, jó, ha felkeresi Momot. A gyermek énjét. Amely még odafigyel, és nem cseréli fel a mesét az idő csak látszólag igaz regényével. Momo lehetne a coachunk is, az időedzőnk. Sőt, bölcsessége révén lelki vezetőnk. Aki megtanít újra élni. Elsőnek találj hát, kedves olvasóm, időt, hogy elolvasd a legszebb mesét: Momo meséjét. Mert igaz. Az utolsó betűig. És ezt az időt nem kell levonnod a képzeletbeli tőkéből. Hozzá kell adnod. Mit beszélek: ez lesz a szorzó, amitől hirtelen sok időd lesz!

MOMO – Mária Rádió – JEGYZETEK 111 (2017.05.11.)

Húsvét 4. vasárnapja A év (2017)

2017/04/27
  1. MÁJUS 07. HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA „A” É

Aki nem a kapun megy be

Ők a kapun mennek be

Abban az időben így szólt Jézus: Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután pedig kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik. Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Kik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyom az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, az üdvözük, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Jn 10, 1-10

 

Mottó: Aki nem a kapun megy be

 

Melyikben bíznál meg?

Ugye, furcsa a kettős metafora használata? Jézus előbb pásztorként mutatja be magát, akit követnek juhai, akiben megbíznak, majd, amikor ezt a nagyon is élő és közérthető képet hallgatói nem fogadták be, ajtónak mondja önmagát. Hogyan lehet Mesterünk és tanítónk egyszerre az útmutató, és az út? S egyáltalán miért volt nehéz megérteni és elfogadni az első képet, a pásztorét?

Hisz Jézus csak azután mondja magát „ajtónak”, az üdvösség kapujának, miután őrként nem fogadták el? Jobban megértjük a történetet, ha visszaidézzük a sz9vegkörnyzeetet, azt, hogy milyen összefüggésben mondta mindezt! Nos, azután beszélt magáról, mint jó Pásztorról, miután a farizeusok elutasították az általa meggyógyított vakonszülött hitvallását. A vakonszülött bizony kioktatta őket, mondván, Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. Nos, Jézust minden jel szerint felháborította és elszomorította makacsságuk, és ezért erősíti meg önazonosságát, mint megbízható őrét. Juhai, hívei, bíznak benne. Nem bíznának, ha nem láthatnák egy jelből, hogy ő a vezető. A jel pedig ez: nem lopódzik be a hívekhez, rejtett utakon, hanem emelt fővel lép közéjük. Az őr is felismeri őt. Az őr is megbízik benne, míg a farizeusok nem. A farizeusok azonban értetlenül fogadják vallomását. Ezért erősíti meg újabb, még erőteljesebb képpel: ő nem csak a megbízható vezet, de egyúttal az út is, melyre vezet. És az út az ajtóval kezdődik. Ez az élet titka. Jézus megígéri, hogy bőséges élet lesz. Bővebben…

Húsvét 6. vasárnapja A év (2017)

2017/04/27

Ha szerettek engem

Engedelmesség…

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az Atyában vagyok, ti énbennem én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom és megmutatom neki magamat.  Jn 14, 15-21

 

Mottó: Ha szerettek engem

… és Szeretet

A feltételes mód szíven üt. Jézus nem szólítja fel tanítványait, hogy szeressék őt, nem is ezt parancsolja, hanem felfedi előttük az összefüggést a parancsok és szeretete között. Nem érzelmekről van szó, hanem egy hatalmas erejű kapocsról. A kapocs Isten oldalán a Lélek és az Igazság. Az örökkévalóság. Tanítványai oldalán pedig a parancsok megtartása. E kettőnek összhangban kell lennie, harmóniában. Ezért olyan fontos, hogy megtegyük a magunkét. Nem szívességet teszünk az Úrnak, amikor megtartjuk parancsait, nem is lehetne itt semmiféle egyensúly, ha Isten nem tenné bele önmagát a mérlegre. S a szeretet megnyitja látásunkat a lényegre, Istenre magára. Az egyensúly és az összhang Isten műve. Mellékhatása, hogy a Láthatatlan Isten láthatóvá válik, és látható is marad. Mindebből azonban az is következik, hogy nem láthatja Istent, aki nem tartja be parancsait. Mi azonban látunk.

 

  1. MÁJUS 21. HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA „A” ÉV

Húsvét 5. vasárnapja A év (2017)

2017/04/27

MOST

Mostantól fogva ismeritek őt,

 Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek, és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek! Ekkor Tamás így szólt: Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat? Jézus ezt felelte: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki se juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.  Fülöp megjegyezte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk! Jézus így válaszolt: Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.  Jn 14, 1-12

 

Mottó: mostantól fogva ismeritek őt,

Nem tűr halasztást

Milyen meglepő ígéret, állítás is ez! Egy adott pillanatban minden megváltozik! „Mostantól fogva” …. Fülöp a jövőbe helyezi a döntő eseményt, reményt fejez ki, és bizony, a legtöbb hívő ma is erre sóvárog! Tamás pedig tanácstalanságunkat tolmácsolja. Jézus ideje azonban MOST van. Emellett tesz hitet a titokzatos falióra szobám falán. Aki csak belép, meghökkenve bámulja. A mutató itt mindig a „most”-ra mutat. Egy lelkigyakorlatról hoztam magammal, és azóta ez az óra irányítja életemet. Ez ékesíti frisse megjelent könyvem borítóját is Nem véletlenül. MOST a cselekvés, a felelősség ideje.

Persze, sokszor azon veszem észre magamat, hogy ismét a jövőbe nézek, vagy a múltba merengek. Nem könnyű a most-ban élni. Pedig a MOST az Atya ideje. Jézus vezet el oda. Senki sem juthat el az Atyához, csak Jézus által – mondja Jézus. Ha ez így van, és nem lehet efelől kétségünk, akkor az Atyához mindig most és a mostban vezet az út. Induljunk hát! Most.

Húsvét 5. vasárnapja, 2017. május 14.

 

 

Nagyböjt 3. vasárnapja A év (2017)

2017/04/17

Mottó: Uram, hiszen vödröd sincs

White only

White only

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni? A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamaritánusokkal.

Bővebben…

KETTŐS MEGHÍVÓ

2017/04/12

Kettős meghívót küldök, és egyúttal kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok!

Barátotok

Ulrich

XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

2017.04.23. vasárnap 12.00–13.00

Management by Jesus (MbJ) – könyvbemutató

Kiss Ulrich SJ „Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban.”

Hess András terem

A Jezsuita Kiadó standja B25 (egész nap)

További infó a Facebookon.

 

 

 

 

Bővebben…

LEGYEN ÖN IS PRÓFÉTA

2017/04/10

LEGYEN ÖN IS PRÓFÉTA! – Mária Rádió – JEGYZETEK 110 (2017.04.13.)

Nyakra főre kapom az üzeneteket az égiektől, jóindulatú barátokon keresztül, akik a prófétai postaszolgálatot felvállalják. Ezek

Klasszikus

többsége azt üzeni, hogy ha ezt vagy azt nem teszem, nagy bajba jut a világ. Többnyire imádkoznom és böjtölnöm kéne. A nagyböjt persze erre való, de úgy tűnik, sokaknak Urunk kereszthalála nem elég ok megtérésre, kell hozzá egy vagy több látnok is. Mindig voltak ilyenek, de most az internet valóságos keltetőgép. A próféciák elszaporodtak. S közben jó üzleti érzékkel megáldott könyvkiadók újból és újból kiadják a nagy klasszikusokat, mondjuk Nostradamust. Az örökzöld prófécia egy evolúciós termék. A hidegháború idején előre látta a szovjet inváziót, mostanában az ISIS diadalát. Ami épp divat. S nem érdemes megkérdezni a benne hívőket: mit teszel ellene? Ellentétben a jámbor látnokokkal, Nostradamus & Co nem kínálnak mentőövet, mellyel túlélhetnénk a nagy katasztrófát.

A „Megmondtuk előre”- típusú előrejelzések mellett azonban néhány szerző komolyan, értsd tudományosan, próbál a jövőbe hatolni. A futurológus, ellentétben a prófétákkal, nem valami felsőbb ihletre nyilatkozik a jövőről, hanem keresi az idők jeleit, részint mert intellektuális kaland, részint mert hasznos: jobban fel tudok készülni az eseményeire, sőt hozzá is tudok járulni, akár ahhoz, hogy az események általában jó fordulatot vegyenek, akár csak szerényebben, ahhoz, hogy számomra kedvezőek legyenek.

Mérföldkőnek számít John Naisbitt Megatrends című könyve, melyet 1982-ben tett közzé.

Bővebben…