Skip to content

Volt egyszer egy ’56. Volt egyszer egy ’53.

2016/09/28

A 89. zsoltárban így szól a szentencia: Boldog az a nemzet, mely ünnepelni tud. Milyen igaz! Mi tudunk-e? Mi, mármint a magyarok. Külföldi barátaim néha elcsodálkoznak, hogy kis nemzet létünkre három nemzeti ünnepünk is van, jut egy tavaszra, egy nyárra és egy őszre, csak a tél marad ünneptelen. Igaz az egyházak kárpótolnak karácsonnyal.

A NÉPFELKELÉS SUGÁRÚT

A NÉPFELKELÉS SUGÁRÚT

Nagy nemzetek, vagy akik annak tartják magukat, kijönnek egyetlen nemzeti ünneppel. Az amerikaiak a Függetlenség Napját július 4-én ünneplik, rá tíz nappal a franciák a Bastille ostromát. A németek, amikor október 3-át tették meg nemzeti ünneppé, egyúttal a feledékenységnek adták át június 17-ét. A legtöbb német azt se tudja már, mi is volt akkor. 1953-ban Kelet-Berlin munkásai fellázadtak az éhbérek és normák. A felkelést leverték, és amíg nem egyesült Németország, az évforduló állami ünnepség maradt, és Nyugat-Berlin legszebb sugárútja e nap nevét viselte, így őrizve meg az emlékezetnek. Az egyesülést sok kritikus felvásárlásnak minősítette. Azaz a gazdag nyugat-németek felvásárolták a szegény rokont.

Euro Über Alles

Euro Über Alles

Ezt a lehetséges olvasatot valószínűsíti, hogy a tíz leggyakoribb német főnév között 5. helyezett az „euró”, negyedik a „millió” és harmadik a „százalék.” A kortárs német diskurzus csak pénzről szól. Így az sem meglepő, ha a karácsonyi időben a híradók szinte kizárólag a kereskedelmi forgalomról szólnak, csupa statisztika, vagyis rég elfelejtődött, miről is szól eredetileg az ünnep.

S miről szól Magyarországon? Ha megnézzük a párhuzam kedvéért mi a leggyakoribb öt magyar főnév, sorrendben állítva azokat, a következő listát kapjuk: kormány, év, ember, törvény, László. Elgondolkodtató, főleg összehasonlítva német listával. Ebből következtetni lehet a magyar ünnep eltérő jellegére. Valóban nemzeti ünnep, még ha a forradalmárok el is csodálkoznának a „kormány” elsőbbségén, a lista legelején.

S megszólaltak a harangok

S MEGSZÓLALTAK A HARANGOK

Volt idő, mikor ünnepeink nemzetköziek voltak, tőlünk idegenek: április 4., május 1. és november 7. A sorozatba a kenyér és alkotmány ünnepe nehezen illeszkedett bele. Az ünnepeken kerülték a himnuszt, mert túl klerikálisnak tűnt. Piros zászlók lengedeztek és kötelességből felvonultunk. Aztán egy őszi napon ismét felvonultunk. Önkéntesen. Ezúttal nem piros zászlókkal. 1956. október 23-án, a Műegyetemtől a Bem szoborig. A többi már történelem. 11 éves voltam. Amikor október végén pár napra elcsendesedtek a fegyverek, szüleimmel végiggyalogoltuk a körutat. Pontosan délben, több év némaság után megszólaltak az elnémult harangok. Mindenki letérdelt, ott az utcán. Beletérdeltünk ezer üvegszilánkba, mely az utcákat borította. Könnyek csillogtak a szemekben. Akkor ünnepeltünk nyolc napig. Szolidaritást, egységet, szabadságot. Akkor ezek nem üres szólamok voltak, hanem átélt és megosztott valóság. S ma? Minden párt külön „ünnepel”. Mindegyik mást és mást. Mind ugyanarra az örökségre hivatkoznak. Mind örökösnek mondják magukat. A hősi halottak nem tiltakozhatnak. Az ünneplés megy tovább. Ha ma betörnének a kirakatok, vajon érintetlenül maradnának-e, mint ’56-ban? Ha ma éhezne Pest, a vidékiek hoznának-e teherautó-számra élelmet az éhezőknek, mint ’56-ban? Ha ma vért kellene adni, sorban állnánk-e, mint ’56-ban? Hiszem, hogy igen. Ha lenne egy közös eszme, egy közös terv, és nem tízmillió selfie-jövő, hanem egy akarat. El tudjátok képzelni? Akkor nincs baj. Álljunk neki megálmodni a közös jövőt!

 

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 99 (2016.09.29) VOLT EGYSZER EGY ’56

Évközi 26. vasárnap C év (2016)

2016/09/23

 Az angyalok Ábrahám kebelére vitték

Ábrahám kebelén

Ábrahám kebelén

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám – emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt az életben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunka, ahol még öt testvérem van. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám azt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közüli támad is fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16,19-31

 

Mennyei fgadóbizottság

Mennyei fogadóbizottság

Az angyalok Ábrahám kebelére vitték – Milyen is lehet ott? Ez a példabeszéd, és a különös kép, amit Jézus alkalmaz a túlvilági jutalomra megihlette a középkori művészetet. A legfontosabb utalást azonban János apostol adja, hisz ő Jézus keblén nyugodott. Ez a legnagyobb közelség, amit két személy között megtapasztalhatunk: aki kebleden nyugszik, szíveden nyugszik. A te békédben. Meghitt, tökéletes békében. S lám, a koldusnak, akinek neve van – a gazdagnak nincs, ő egy névtelen gazdag – míg Lázár, azaz El(e)azár, neve annyit jelent Isten segített. Nem maga érdemeiért, nem is pusztán a szegénységéért jutott Isten békéjére egy zaklatott élet után, hanem Isten ajándékaként. Isten szerette őt, mert senki más nem szerette, és Isten senkit nem hagy teljesen szeretetlenül. A gazdag, aki nem törődött vele, családjáért viszont aggódik. De sem értük, sem magért nem tehet már semmit, ha egyszer eltemették Az élet az egyetlen alkalom, a megfelelő hely (és idő), hogy jót tegyünk. A halottak rajtunk nem segíthetnek, az élők annál inkább egymáson. Kár lenne elszalasztani az esélyeket.

Évközi 25. vasárnap C év (2016)

2016/09/16

Egyenként magához hívatta tehát urának adósait.

 

KAPÁLNI NEM TUDOK

KAPÁLNI NEM TUDOK

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:

„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.

 

Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válsz. Fogd adósleveledet. mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonéból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Lk 16,1-13

 

Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. – Elég meglepő, ma is, egykor is, hogy a gazda példaképként mutatja be hűtlen intézőjét. Az kevésbé lep meg bárkit is, hogy saját bevallása szerint nem ért máshoz, mint az intézőséghez. A kézimunkát soha nem tanulta, nem képes munkából eltartani magát, amit nem szégyell, de azt igen, hogy segítséget kérjen. Végül, ha megfontoljuk, mint munkanélküli is gazdájából él. Kinek másnak a vagyonát tékozolja, amikor ravasz számítással elengedi tartozásuk javát azoknak, akik nem neki, hanem gazdájának tartoztak? Mi itt az okosság? Az okosság talán ott kezdődik, hogy minden adóssal négyszemközt tárgyal. A nyilvánosság kerülése azzal is jár, hogy mérlegelheti, kinek mennyit enged el – a meg sem kérdezett gazda nevében. Teheti, mert addig annak bizalmát bírta. Akármilyen furcsán hangzik, így végül is a gazda javára cselekszik: az adósok talán soha nem tudták volna megadni az egész összeget. Az okosság persze abban is van, hogy hálára kötelezi őket, mármint az adósokat. A devizaadósságok leváltásánál is minden jel szerint ez volt a hátsó gondolat.

 

 

A HAMIS MAMMON ÜGYFELEI

A HAMIS MAMMON ÜGYFELEI

Immár rajtunk, hogy gyakoroljuk, amit Jézus maga javasolt: Szerezzünk magunknak barátokat a hamis mammonéból, hogy amikor meghalunk, befogadjanak minket az örök hajlékba. Akár pályázatot is ki lehetne rá írni.

2016. szeptember 18.

Ui. A képen látható nem mindennapi koldus-duónak már 600 barátja van a Facebookon. A terveik között szerepel, hogy Madridból hamarosan átteszik a székhelyüket a portugáliai Algarvébe, majd idén felkeresik még Berlint és Münchent is. A bajor városba az októberi sörfesztivál idején akarnak ellátogatni. Időközben egy japán turista szeretné Owent és Calvolt lefotózni, mire utóbbi elővesz egy papírlapot, amin ez áll: “Fotózás 278 euró!”.

Évközi 24. vasárnap C év (2016)

2016/09/14

Ha közületek valakinek

KITARTÓ KERESÉS

KITARTÓ KERESÉS

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel, és együtt étkezik velük.” Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait, és ezt mondja nekik: «Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.» Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: «Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.» Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” 

Lk 15,1-10

 

BÁRÁNYMENTÉS

BÁRÁNYMENTÉS

Ha közületek valakinek – Kiket is szólít itt meg Jézus? A farizeusokat és az írástudókat, azaz a korabeli szellemi elitet. Az ő magatartásukat feltételezi a „ha” szócska ismételt használata. Hisz nem csak azt feltételezi, hogy bizony ellenfelei tőrödnek a rájuk bízottakkal – ami valljuk be és mondjuk ki, hízelgő rájuk nézve, hanem azt is, hogy a sikeres kereső, miután a pásztor megtalálja és visszahozza a „nyájba”, azaz a közösségbe, az elveszett tagot, megünnepli a sikert, sőt a tágabb közösséget is részesíti az örömben. Mindez három, vagy négy olyan feltételezés, mely jó volna, ha igaz lenne a mai közösségre is. Bővebben…

MEGHÍVÓ 2016. október 3. KETEG

2016/09/14
MEGHÍVÓ

MEGHÍVÓ

https://www.facebook.com/events/1048997658529207/

Szeretettel várok mindenkit.

Évközi 23. vasárnap C év (2016)

2016/09/02

Ha az alapokat lerakta

A bábeli prototípus

A bábeli prototípus

Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.”  Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom.”  Lk 14,25-33

 

Befejezik valaha?

Befejezik valaha?

Ha az alapokat lerakta – Az idézet is bizonyítja, hogy Jézus kétségtelenül maradandót akar létrehozni. Mivel ezt a tanítványaival akarta megvalósítani, őket is arra nevelte, hogy biztos alapokra építsenek, ne a pillanatnyi siker mámorában éljenek. Intelmét több példabeszéddel erősíti meg. Látszólag nincs sok közük egymáshoz, hacsak nem épp az, hogy meggondolatlan akciózás helyett gondos, megfontolt és következetes stratégiát követlen meg követőitől. Ő persze Isten országáról beszél. Világi példái, az építkezés vagy a hadviselés, mégsem puszta illusztrációk egy másik valóságra, hanem önmagukban is értékes tanácsok.

Vegyük például az Uniót. Nemde, a világ most rajtunk nevet, kárörvendve,

Építgetjük

Építgetjük

mert nagy hévvel belefogtunk egy birodalom építésére, de az alapok gyengék, nem bírják el a terhet. Hadba is szálltunk, mondjuk a demokráciáért és az emberi jogokért. de sorozatosan meghátrálunk és kompromisszumokat kötünk, ott, ahol leginkább kéne ragaszkodni az alapokhoz. Minden bizonnyal találunk párhuzamokat saját családunk, cégünk, egyházközségünk történetében is. A sok befejezetlen épület városainkban és az utak mentén árulkodik. Amúgy sok középkori katedrális is befejezetlen. Elfogyott a pénz? Elfogytak maguk az építők, mert jött a pestis. Amit tőlük mégis tanulhatunk: szilárdan állnak ma is, Isten nagyobb dicsőségére. A II. Világháború végén a lapossá bombázott, romos Kölnben és Frankfurtban csak a két dóm tornyai álltak. Emlékeztettek arra, hogy az Örök mindig győzedelmeskedik a Mulandón.

 

2016. szeptember 4.

 

KAPCSOLATOK 4. RÉSZ (MR 98. JEGYZET) – MENTOROK

2016/09/01
Mi a mentorálás?

Mi a mentorálás?

Legutóbb azt tűztük ki célul, hogy egyen hat-hét megbízható, hétpróbás üzleti szövetségesünk. Ezek úgy oszlanak meg, hogy egy vagy kettő mentorunk, akik nálunk idősebbek; egy vagy három velünk egykorú és egyenrangú, míg további egy vagy két kapcsolatban mi magunk legyünJa mentor (és többnyire az idősebb).

Mentorainkat válasszuk meg nagy gonddal. Ne hagyjuk, hogy ők válasszanak ki minket! Biztosítsuk, hogy legyen meg bennük halmozottan a jó szövetségesre jellemző öt erény. Emlékeztetőül, ezek a közös öröm, a kölcsönös tisztelet, a közös tapasztalat, a kölcsönösség és a bizalom. Mentorunk legyen lehetőleg idős és tapasztalt, vagy ha még fiatal, a csúcsra törekvő, akkor rendelkezzen kiváló képességekkel és akaraterővel! Legyen kölcsönösen érdekes és gazdagító a kapcsolat! Mentorunk tanulhasson tőlünk is. A mi „hozományunk” lehetne például, friss ötletek, lelkesedés, kemény munka, új technológiák (piacok, eljárásmódok stb.) ismerete, valamilyen többlet.

Nem rájuk gondoltam...

Nem rájuk gondoltam…

A második csoport az egykorúak és egyenrangúak, a kollégák csoportja, angolul peers. Itt bizony szerencsére nagy a bőség! Legyünk hát válogatósak! Állítsuk össze azok listáját, akik az öt erényt gyakorolják. Válasszunk ki kettőt-hármat, és dolgozzunk meg értük! Keményen.

Ha viszont magunk vagyunk a mentor, ne hanyagoljuk el védenceinket. Gondolkozzunk hosszútávon, és segítsük felépíteni a karrierjüket. Holnap főnökünk vagy utódunk lehetnek!

Az egyenrangúak szövetségei idővel átalakulnak hálózattá, azaz sokan sokakkal, vagy akár mindenki mindenkivel többé kevésbé élő kapcsolatban áll. Többnyire élvezet odatartozni, de még inkább hasznos. De csak akkor lesz gyümölcsöző a kapcsolat, ha kétoldalúvá, azaz kölcsönössé válik. Ha szövetségeseink közül egyik-másik egymásnak is szövetségese, azok számítanak igazán, ahol mi is szövetségese vagyunk mindkettőnek

Amivel elérkeztünk a hálózatépítéshez, legközelebbi és utolsó jegyzetünkhöz.

Folytatjuk.

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 98

Elhangzott 2016.szeptember 1-én. A KAPCSOLATOK SOROZAT 4. része (MENTOROK)