Tovább a tartalomra

HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2021/04/01

Ismernek?

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó Pásztor életet adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas azonban elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van á hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól”. Jn 10,11-18

Mottó Ismerem enyéimet

Jó pásztor?

Hogy a jó Pásztor ismeri övéit, azt eleve feltételezzük, hisz ez a jó vezető egyik sajátja, sőt az elsődleges ismertető jele. Igaz, az nem feltétlenül általános, hogy a pásztor is elmondhatja, hogy övéi ismerik őt! Hány lelkipásztor meri ezt ma álltani? De érezzük, hogy itt kellene lennie szimmetriának, csak épp nincs mindig így. Pedig a jó vezető akkor jó, ha olyan, mint az evangélium jó pásztora. És az a bizonyos Jó Pásztor magasra helyezte a lécet! Az Atya és a Fiú kapcsolata a minta, a mérce.  S ez nem csak a mindenkori pásztornak feladat és kihívás, hanem a híveinek is. Itt az ideje, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartsunk: Kapcsolatunk a mindenkori pappal valóban a krisztusi mintát követi? Bízunk a papunkban, s ő bízik bennünk? Vagy kiderül, hogy béresek vagyunk? Aki szolgáltatást vár, és nem szolgálatot ad?

2021. ÁPRILIS 25. HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV Jn 10,11-18

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2021/04/01

Van itt valami ennivalótok?

Abban az időben az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtettek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kellett tejesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Lk 24, 35-48

Mottó: Van itt valami ennivalótok?

Érzékelés

Furcsa kérdés, nemde? De a kérdést megelőző meghívás, hogy tapintsák meg, még nem győzte meg a tanítványokat. Aki annyiszor gyógyított érintéssel, most hiába ajánlja fel a gyógyító és bizonyító érintést. Paradox módon Lukács evangélista ezt úgy magyarázza, hogy „örömükben még nem mertek hinni.” Az öröm nem volt elég. Amit láttak, az sem volt elég. De még a tapintás sem bizonyult elégségesnek! Egy emlék, a csodálatos halfogás emléke adta meg a kezdő lökést a hithez, A múlt lett a jelen tanúja. S persze a jelet az Úr foglalkozásukból merítette: Mennyi tapintat és mennyi gyöngédség! Úgy vezette őket az igazságra, mint egy csodálkozó gyermeket. Hiszen a kisgyermek mindent megkóstol, amit meg akar ismerni.

Mindazonáltal az ismeret bármennyire érzéki, szükséges az értelem igenje is. Ezért követi a közös étkezést a katekézis, a tanítás. Ez már az értelemhez szól. Az út az igazsághoz szükségszerűen az értelmen keresztül vezet, még ha az érzékelés is a nyitánya.  

2021 ÁPRILIS 18. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA “B” év (2021)

2021/04/01

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap), beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki. Láttuk az Urat. De ő így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: Békesség nektek! Tamásnak pedig ezt mondta: Nyújtsd ki az ujjadat, és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezdet, és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás így válaszolt: Én Uram, én Istenem! Jézus ezt mondta neki: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek! Jézus még sok csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20, 19-3

Mottó: Békesség nektek!

Zaklatott lélek

Shalom. Ez mindennapos köszöntés Izraelben, olyannyira, hogy a szótár „szia”, „szervusztok” jelentését is megadja. Szekularizálódott, mint a bajor „Grüss Gott”, amelyet akár ateisták is elmormolnak köszönésképpen. Jézus azonban valóban békét kívánt tanítványainak, és nem is akármilyent: Áldott békét, Isten békéjét, amit csak az Úr adhat. És a tanítványoknak szüksége volt erre a békére. Félelem, harag és tehetetlenség hármas béklyója bénította őket. Krisztus megszabadítja őket. Ennek nyitánya a Béke, az áldás, ami most rájuk köszönt. Ez előfeltétele, hogy a Feltámadott Úrral, és így a feltámadással találkozhassanak. Zaklatott lélekkel ez nem lehetséges. Ezért is kezdünk minden meditációt valamilyen gyakorlattal, amitől el- és lecsendesedünk. Ha ez megtörtént, Jézus egyszerre közénk lép. Velünk van. János Tamással illusztrálja, hogy ez mennyire fontos, Ő kimaradt a béke gyakorlatából, megtapasztalásától az első alkalommal. Lehetőséget kap, hogy pótolja a mulasztást. És lám, Jézus boldognak mondja, mert lát. Mi is akkor látunk, ha előbb beengedjük a csendet, ha kiűztük a nyomasztó gondokat. Erre a húsvét a legjobb alkalom.

2021. ÁPRILIS 11. HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA – „B” ÉV Jn 20,19-31

 

HÚSVÉTVASÁRNAP – „B” ÉV

2021/04/01

“Elvitték az Urat”

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették! Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20, 1-9

Mottó: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették!

Helyszínelők

Mária Magdolna híradása kettős tévedést rejt magába. A mondat, hogy „Elvitték az Urat a sírból,” idegen – és ismeretlen tettest feltételez, míg a vallomás, „nem tudom hova tették” egyfelől megerősíti a „tettesek” ismeretlen voltát, de ezt a közlést megtetőzi az új rendeltetési hely ismeretlenségének állításával. A tény az lenne, hogy az „Úr eltűnt”. „Nincs a sírban”. Az, hogy ismeretlen tettesek vitték el ismereten helyre, feltételezés, spekuláció, nem tény. Jeruzsálem aznap tele lett ilyen rémhírekkel. Mindez mutatja, hogy a tanítványok, Jézus követői, először semmivel sem voltak tájékozottabbak, mint az átlagemberek. Péter és János azonban nem elégedtek meg a kósza hírrel, maguk is meg akartak győződni a tényről. Mint a mai helyszínelők, keresték a tettesekre utaló nyomokat. Hisz Mária Magdolnának volt egy minden vizsgálódást megelőző kettős hipotézise. A nyomozás értékelhető nyomokra vezetett, a kendőhöz és a gyorslepelhez. S lám, az azonos látlelet egymástól eltérő érékelésre vezetett. Mit gondolt Péter? – azt az evangélista nem árulja el. Az előzetes információk dacára, amelyet az „áldozat” maga adott, megjósolva a véget, amolyan végrendelet gyanánt, ami minden jó krimi kelléke, egyikük, János hitt, azaz a jelekből megértette mi is történt. Mi tette őt értővé és helyes értelmezővé? A szeretet. Ezért is nem nevezi meg magát ez a szemtanú, hanem úgy mutatkozik be, mint „akit Jézus szeretett.” A valódi tanú a szeretet volt.

2021. ÁPRILIS 04. HÚSVÉTVASÁRNAP – „B” ÉV Jn 20,1-9

VIRÁGVASÁRNAP – „B” ÉV (2021)

2021/03/23

 

Szamárcsikó

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat? Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!Mk 11,1-10

Mottó: akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna!”

Hozsanna

Az elmúlt hetekben láttuk, Jézus hogyan próbálja felkészíteni övéit, de a népet is a közelgő húsvét sokkjára. Atyja is tanúskodik mellette. De nem bíznak saját magukban sem. Nem hiszik sem a látottakat, sem a hallottakat. Továbbra is találgatnak, pletykálnak, kétkednek. Ezért Jézus úgy bánik velük, mint a gyermekekkel. Általuk ismert jelképeket használ, hogy megértesse velük, mire készül, mi is készül. Az elkötött szamárcsikó ilyen jelkép. Nekünk ma rejtélyesnek tűnhet, a kortársak azonnal azonosították: Jézus a Messiás! S íme, hozsannáznak. Nem kell nekik tolmács. A gyerekek értik meg elsőnek. De mivel hamis, politikai színezetű elméleteik vannak a Messiásról, mégsem értik, valójában mi is történik. A tanítványoknak nem csak elő kell készíteniük a nagy eseményt, hanem értelmezniük is. Mondd, leterítenéd az útra ruháidat?

2021. MÁRCIUS 28. VIRÁGVASÁRNAP – „B” ÉV (2018)

 

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2021/03/23

MENNYDÖRGÉS

Abban az időben azok közül, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, akik a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust”. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak engem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Jn 12,20-33

Halálfélelem

Mottó: „A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött.”

Legutóbb beismertük, hogy a fénytől is félhetünk, ha bennünk van a sötétség! Lám, a tömegek Isten szózatát mennydörgésnek vélik. Félnek tőle, s nem a világ fejedelmétől, akitől pedig kéne. Pedig épp legyőzetett! Hogyan is ismernék fel? Túlságosan félnek a haláltól, pedig az is hamarosan legyőzetik. Ebben az órában minden, de tényleg minden, megváltozik. De az emberek nem értik, hogy mindez értük van. Pedig minden okuk megvan a hálára, hogy mintegy helyszíni közvetítésen tapasztalhatják meg Isten dicsőségét. Pedig épp tanúságot kaptak az Égtől, hogy mindez értük történik. Szerelmesek lennénk ebbe az életbe, hogy elkótyavetyéljük azt a másikat, az örök életet? Meddig hiszünk inkább az „angyaloknak,” mint a Teremtőnek? Pedig többet kapunk, mint amennyit kérünk. A kérés úgy hangzott, „látni szeretnénk Jézust”. S íme, beköltözik hozzánk!

Fourth Sunday of Lent (2021)

2021/03/14

Jesus said to Nicodemus: “Just as Moses lifted up the serpent in the desert, so must the Son of Man

Light? Darkness?

be lifted up, so that everyone who believes in him may have eternal life.”

For God so loved the world that he gave his only Son, so that everyone who believes in him might not perish but might have eternal life. For God did not send his Son into the world to condemn the world, but that the world might be saved through him. Whoever believes in him will not be condemned, but whoever does not believe has already been condemned, because he has not believed in the name of the only Son of God. And this is the verdict, that the light came into the world, but people preferred darkness to light, because their works were evil. For everyone who does wicked things hates the light and does not come toward the light, so that his works might not be exposed. But whoever lives the truth comes to the light, so that his works may be clearly seen as done in God. Jn 3:14-21

Motto: “So that everyone who believes in him may have eternal life. “

Frightening light

Recently we reflected upon the fact that the Lord considers our bodies His home. Therefore, we should appreciate our bodies as they can be the abode for salvation. In today’s reading Jesus is more concerned with our souls. He uses symbolic speech and talks about light and darkness. Of course, darkness can be frightening in the physical world as well. Not without reason, young children are afraid of darkness. If we were brave enough, we would also admit that we leave the door a little bit open to let in the light which is giving security.  However, light can also evoke fear if its power exceeds what we are used to: in the form of lightning for example, or a devastating fire that paints the sky red.  A benevolent, peaceful, and liberating light has appeared in Jesus. If we have successfully retained the innocent gaze of a child, it is impossible to be afraid of it. But if darkness has moved into us, it will surely cover everything, and we are rightly afraid of the light like vampires, the sons of darkness. And yet, even the flame of a candle can bring deliverance to a person who is immersed in darkness. Therefore, let us light that candle!

 
 
 

 

Third Sunday of Lent (2021)

2021/03/07

HEAVY WEIGHT

Heavy weight

Since the Passover of the Jews was near, Jesus went up to Jerusalem. He found in the temple area those who sold oxen, sheep, and doves, as well as the money changers seated there. He made a whip out of cords and drove them all out of the temple area, with the sheep and oxen, and spilled the coins of the money changers and overturned their tables, and to those who sold doves he said, “Take these out of here, and stop making my Father’s house a marketplace.” His disciples recalled the words of Scripture, Zeal for your house will consume me. At this the Jews answered and said to him, “What sign can you show us for doing this?” Jesus answered and said to them, “Destroy this temple and in three days I will raise it up.” The Jews said, “This temple has been under construction for forty-six years, and you will raise it up in three days?” But he was speaking about the temple of his body. Therefore, when he was raised from the dead, his disciples remembered that he had said this, and they came to believe the Scripture and the word Jesus had spoken. While he was in Jerusalem for the feast of Passover, many began to believe in his name when they saw the signs he was doing. But Jesus would not trust himself to them because he knew them all, and did not need anyone to testify about human nature. He himself understood it well. Jn 2:13-25

Building a temple?

Motto: “But he was speaking about the temple of his body.” –

Even today, we tend to look at our proud constructions as the peak performances of the human mind. It doesn’t matter whether “this temple has been under construction for forty-six years” or for centuries like European cathedrals, it makes one dizzy to look up at the arches and one becomes intoxicated by the magnitude of the performance. It is understandable that the Jerusalemites were mesmerized by the temple. Understandably, they were confused when Jesus promised to rebuild it in three days. This is impossible! But lo and behold, we who believe in understanding the symbolic nature of the revelation, what do we do with this prophecy?

We can also understand Jesus ’mysterious answer as an answer to the present fasting period! We were given forty days to rebuild the temple of the soul, which we have indeed destroyed. Bulimia, body building, body worship, overeating, alcohol and drug abuse, and not to mention lust. Surely, we launched an attack on our bodies from all sides. And what could be the temple of the soul is a market hall, a venue for carousing and attractions, a stage for wrestling matches and self-exhibition. However, we were invited to whip those out.

Third Sunday of Lent – 07.03.2021

 

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2021/03/03

Fény? Sötét?

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelt a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.  Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet von magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Mottó: hogy aki hisz benne, el ne vesszen                                                                                           

Félelmetes fény

Legutóbb arról elmélkedtünk, hogy az Úr saját otthonának tekinti testünket, melyet ezért becsüljünk meg, mert az üdvösség lakhelye lehet. Ma inkább lelkünket félti. Jelképes beszédet használ, világosságról és sötétségről beszél. Persze a sötét a fizikai világban is rémisztő lehet, a kisgyermekek nem hiába félnek a sötéttől.  Ugye, ha mernénk bevallani, mi is kicsit nyitva hagynánk az ajtót, hogy beszűrődjön a biztonságot jelentő fény. S persze a fény is kiválthat félelmet, ha ereje meghaladja a megszokottat, ha villámlik, vagy tűzvész festi pirosra az eget.

A jóindulatú, békét hozó, felszabadító fény jelent meg Jézusban. Ha megőriztük a gyermek ártatlan tekintetét, lehetetlen, hogy féljünk tőle. De ha a sötétség belénk költözött, bizony mindent ellep, és joggal félünk tőle, mint a vámpírok, a sötétség fiai. S mégis, akár egy gyertya lángja is szabadulást hozhat, annak, aki a sötétségben elmerült. Gyújtsuk meg hát azt a gyertyát!

2021. MÁRCIUS 14. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

 

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

2021/03/03
  1. MÁRCIUS 07. NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV

TÚL SÚLYOS?

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe.  A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”  Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van „Emészt a házadért való buzgóság.” A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.  Jn 2, 13-25

Mottó: Ő azonban testének templomáról beszélt.

TÚL IZMOS?

Ma is hajlamosak vagyunk büszke építményeinkre feltekinteni, mint az emberi elme csúcsteljesítményeire. S mindegy, hogy „Negyvenhat esztendeig épült az a templom,” vagy évszázadokig, mint az európai katedrálisok, szédítő feltekinteni a boltívekre, megrészegedve a teljesítmény nagyságától. Érthető, ha a jeruzsálemieket a Templom megbabonázta. S érthetően megzavarodtak, amikor Jézus azt ígérte, hogy három nap alatt újraépíti. Az lehetetlen! De lám, mi, akik a kijelentés szimbolikus voltát megérteni véljük, mit tudunk kezdeni a próféciával?

Pedig Jézus rejtelmes válaszát a mostani böjti időkre is értetjük! Negyven napot kaptunk, hogy újjáépítsük a Lélek templomát, melyet bizony-bizony leromboltunk. Bulimia, body building, testimádat, a nagy zabálás, alkohol és drog, s akkor még a bujaságról nem is beszélünk. Bizony több fronton támadást indítottunk testünk ellen, s ami a lélek temploma lehetne, immár vásárcsarnok, tivornyák és látványosságok színhelye, pankráció és magamutogatás színpadja. Mi azonban meghívást kaptunk, hogy ostorral verjük ki onnan.

 

2021. MÁRCIUS 07. NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV