Tovább a tartalomra

Thirty-second Sunday in Ordinary Time

2019/11/09

Polyandry

Some Sadducees, those who deny that there is a resurrection, came forward and put this question to Jesus, saying, “Teacher, Moses wrote for us, If someone’s brother dies leaving a wife but no child, his brother must take the wife and raise up descendants for his brother.
Now there were seven brothers; the first married a woman but died childless. Then the second and the third married her, and likewise all the seven died childless. Finally the woman also died. Now at the resurrection whose wife will that woman be? For all seven had been married to her.”
Jesus said to them, “The children of this age marry and remarry; but those who are deemed worthy to attain to the coming age and to the resurrection of the dead neither marry nor are given in marriage.
They can no longer die, for they are like angels; and they are the children of God because they are the ones who will rise. That the dead will rise even Moses made known in the passage about the bush, when he called out ‘Lord, ‘ the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob; and he is not God of the dead, but of the living, for to him all are alive.” Lk 20:27-38 Bővebben…

Thirty-first Sunday in Ordinary Time “C” year (2019)

2019/11/02

Come down!

At that time, Jesus came to Jericho and intended to pass through the town.
Now a man there named Zacchaeus,
who was a chief tax collector and also a wealthy man,
was seeking to see who Jesus was;
but he could not see him because of the crowd,
for he was short in stature.
So he ran ahead and climbed a sycamore tree in order to see Jesus,
who was about to pass that way.
When he reached the place, Jesus looked up and said,
“Zacchaeus, come down quickly,
for today I must stay at your house.”
And he came down quickly and received him with joy.
When they all saw this, they began to grumble, saying,
“He has gone to stay at the house of a sinner.”
But Zacchaeus stood there and said to the Lord,
“Behold, half of my possessions, Lord, I shall give to the poor,
and if I have extorted anything from anyone
I shall repay it four times over.”
And Jesus said to him,
“Today salvation has come to this house
because this man too is a descendant of Abraham.
For the Son of Man has come to seek
and to save what was lost.” LK 19:1-10Top of Form

Bottom of Fo

Do you see Zakeus?

Motto: “But he could not see him because of the crowd” – what do you see at mass events? – Mostly the crowd, the back of other people. This is nice for children, because they are put on their father’s shoulders. Of course, nobody helped Zakeus. Since he was a tax collector he was not and could not be popular. But Zakeus’ desire was stronger than anything else. He did not complain he did not talk badly about the organizers; rather he hurried to climb a tree. He must have been an athletic person. Or he outdone himself? His new location proved to be favorable. Not only saw he Jesus, but Jesus also saw him. It was his reward for his perseverance and his toughness. The turn of events might have surprised him: Jesus declares that he must stay at his house. What does it mean that “has to”? Because he must take a break of his pilgrimage and Zakeus seemed a good solution? Because he saw some potential for an apostolic mission? Since his name is known to us, this suggests that Zakeus became a permanent follower of Jesus. Or did Jesus want to give a lesson to the locals to stop excluding people like Zakeus? Be as it may, the joy of Zakeus was limitless. Despite of that he remained circumspect. He only distributed half of his wealth. It is a matter of imagination what happened with the other half.

For all the Zakeuses this is a nice lesson. Do I invite Jesus to come to me, or does the crowd put me off?

Thirty-first Sunday in Ordinary Time, 2019, November 4th

 

Krisztus Király “C” év (2019)

2019/10/30

Gúnyolódás

Abban az időben: Amikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták -, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,35-43

Szabadító?

Mottó: Most szabadítsa meg önmagátMintha bizony Jézus Houdini lett volna, a nagy önszabadító! Jézus azonban nem önmagát, hanem másokat, minket jött megszabadítani. Véglegesen. Különös, de a gúnyolódó tömeg elismeri, hogy másokat megszabadított! Most azonban a „mutatványt” azért követelik, hogy bizonyítsa, ő a Messiás. Sőt kétségbe vonták, hogy ő lenne a zsidók királya. Legitimációként követelték a csodát. A fordulat az, amikor maguk számára is követelték a szabadulást. Milyen szabadságra gondoltak? Csak a „másik” szenvedő társa tudott túllépi ezen az önpusztító cinizmuson. Ő megértette, milyen szabadságot tud ajándékozni neki és nekünk a mellette és vele szenvedő. S kérni merte, bűnbánattal az ajkán és alázattal. S íme, megkapta, amit kért.

2019. NOVEMBER 24. – KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA – „C” ÉV

Évközi 33. vasárnap “C” év (2019)

2019/10/30

Félrevezetés

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Lk 21,5-19

 

Félelemmentesen

Mottó: Én vagyok. – Istenkáromlás ez a javából. Akik azt állítják, „én vagyok”, nem csak azt mondják, én vagyok a Messiás, mint már korábban sok hamis próféta, hanem, egyenesen Jézusnak mondják magukat, úgy ahogy azt csak maga a Mester merte és tehette. És ezt a hamis azonosulást szolgálja az „Elérkezett az idő” szólás is, hisz ez is Jézus önazonosulása. Csak vele és benne valósul meg az ígéret. A félrevezetést elkerülendő jeleket kapunk, de íme, ezek nem a vég kizárólagos kísérői. Nagy földrengések, és egyéb katasztrófák voltak és lesznek, de csak az üldöztetéssel együtt számítanak jelnek. A lényeg: mindezek alkalmak tanúságtételre. Jézus nem arra buzdít, mint a mindenkori Nostradamus, hogy spekuláljunk a világ és birodalmai sorsán, azok valószínűségén, hanem kizárólag a régi, a megújulást megelőző, végső kudarcát jelzi előre, és félelemmentességre szólít fel. Kitartásra. Hagyjuk hát elmúlni a tüneményeket és jeleket, és az legyen a vigaszunk, ha a Mester miatt gyűlölnek minket. Az jó jelnek számítson!

.

2019. NOVEMBER 17. – ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP – „C” ÉV

Évközi 32. vasárnap “C” év (2019)

2019/10/30

Többférjűség

A szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.  Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”Lk 20, 27-38

 

Kétszemélyes sírkő

Mottó: Végül az asszony is meghalt Ebben a látszólag irreális történetben ez az egyetlen józan elem. Mindnyájan meghalunk. Ez nem spekuláció kérdése. A feltámadás viszont annak tűnhet. De mivel a test feltámadása a tétel és a tétel, a dolog jóval kacifántosabb, mint a túlélő lélek halhatatlanságának filozofikus tézise. A testiség és a test fennmaradása, szemben a megtapasztalt enyészettel, sok kérdést vet fel. A fizikusoknak is, nem csak a filozófusoknak.  Mert ha a házasságban a férfi és a nő egy test és egy lélek lesz, akkor mi lesz a mai mozaikcsaládokkal? A szadduceusok által kieszelt többférjűség – amely a föld egyes vidékein bevett gyakorlat, sőt, nem egymás után, hanem egyszerre – még talányosabb. Érthető, hogy a derék szadduceusok ezt megoldhatatlan dilemmának tartották, amit a feltámadás tagadása „megoldott”. Jézus azonban a kérdés felvetését minősíti adott formájában értelmetlennek, félreértésnek. A feltámadottak nem nősülnek, és nem is mennek férjhez. tanítja őket. Ami persze a házasság egyoldalú bemutatását, mint pusztán fajfenntartó intézményt is megkérdőjelezi. Isten Fiai előtt még maradnak misztériumok, feltáratlan rejtélyek. Úgy tűnik azonban, hogy Mohamed próféta feltétele, hogy egyformán kell szeretnünk a feleségeket, ami halandónak nem igazán sikerülhet, az Isten országában már nem okoz gondot.

2019. NOVEMBER 10. – ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP – „C” ÉV

Évközi 31. vasárnap “C” év (2019)

2019/10/30

Gyorsan gyere le!

Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt, Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett haladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Lk 19,1-10

 

Látod Zakeust?

Mottó: „De a tömeg miatt nem láthatta” – tömegrendezvényeken mit lát az ember? Többnyire csak a tömeget, a többiek hátát. Jó a gyerekeknek, mert őket apjuk vállára veszi. Zakeust persze senki sem segítette, hisz vámosként nem volt és nem lehetett népszerű. Zakeus vágya azonban mindennél erősebb volt. Nem panaszkodott, nem a szerezőket szidta, hanem sebtében f ára mászott. Sportos ember lehetett. Vagy csak meghaladta önmagát? Az új pozíciója szerencsés választásnak bizonyult. Nem csak látta Jézust, hanem Jézus is látta őt. Jutalmul kitartásáért, szívósságáért. A fordulat meglephette őt: Jézus kijelenti, hogy „meg kell szállnia nála”. Mit jelent ez a “kell?” Mert amúgy is esedékes lett volna, hogy megszakítsa a zarándoklatot, és Zakeus jó megoldásnak tűnt? Mert potenciált látott benne apostoli küldetésre? Hisz ha fennmaradt a vendéglátó neve, az arra utal, hogy tartósan csatlakozott Jézushoz. Vagy éppen meg akarta leckéztetni a helybelieket, hogy hagyjanak fel a Zakeus-félék kiközösítésével? Bárhogy is legyen, Zakeus öröme nem ismert határt. Mégis józan maradt. Vagyonának csak a felét osztotta szét. Regénybe illik, mi lett a második rész sorsa. A mindenkori Zakeusoknak azonban szép lecke. Meghívom hát Jézust magamhoz? Vagy a tömeg visszariaszt?

2019. NOVEMBER 03. – ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP – „C” ÉV Lk 19,1-10

Thirtieth Sunday in Ordinary Time “C” year (2019)

2019/10/26

Unlike others

Jesus addressed this parable to those who were convinced of their own righteousness and despised everyone else. “Two people went up to the temple area to pray; one was a Pharisee and the other was a tax collector. The Pharisee took up his position and spoke this prayer to himself, ‘O God, I thank you that I am not like the rest of humanity — greedy, dishonest, adulterous — or even like this tax collector. I fast twice a week, and I pay tithes on my whole income.’ But the tax collector stood off at a distance and would not even raise his eyes to heaven but beat his breast and prayed, ‘O God, be merciful to me a sinner.‘ I tell you, the latter went home justified, not the former; for whoever exalts himself will be humbled, and the one who humbles himself will be exalted.” Lk 18:9-14

 

Motto: „I thank you that I am not like the rest of humanity” – We can give thanks to God  for ourselves, for what we are, for who we are and for what God made us to be; obviously only if our self-knowledge is sound.  The Pharisee in the story got it wrong twice: He overestimated himself and he despised his fellow human being. Which one is the greater mistake? It is a moral defect to look down on others but overestimating oneself, misjudging oneself can cause more damage. It blocks the way to conversion and betterment. Those wo consider themselves perfect cannot improve. In fact, there is a danger for degeneration and deterioration. It might not be guaranteed that self-praise is always followed by humiliation, at least not immeadiately. „Hochmut kommt vor dem Fall.” – „Pride preceeds the fall”, my grandmother said at times. We all have experienced this before and unfortunately we usually only realise it afterwards. Except if we practice humility as a habit. Then we won’t be exposed to any unpleasant surprises.