Skip to content

Nagyböjt 3. vasárnapja A év (2017)

2017/04/17

Mottó: Uram, hiszen vödröd sincs

White only

White only

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni? A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamaritánusokkal.

Bővebben…

KETTŐS MEGHÍVÓ

2017/04/12

Kettős meghívót küldök, és egyúttal kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok!

Barátotok

Ulrich

XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

2017.04.23. vasárnap 12.00–13.00

Management by Jesus (MbJ) – könyvbemutató

Kiss Ulrich SJ „Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban.”

Hess András terem

A Jezsuita Kiadó standja B25 (egész nap)

További infó a Facebookon.

 

 

 

 

Bővebben…

LEGYEN ÖN IS PRÓFÉTA

2017/04/10

LEGYEN ÖN IS PRÓFÉTA! – Mária Rádió – JEGYZETEK 110 (2017.04.13.)

Nyakra főre kapom az üzeneteket az égiektől, jóindulatú barátokon keresztül, akik a prófétai postaszolgálatot felvállalják. Ezek

Klasszikus

többsége azt üzeni, hogy ha ezt vagy azt nem teszem, nagy bajba jut a világ. Többnyire imádkoznom és böjtölnöm kéne. A nagyböjt persze erre való, de úgy tűnik, sokaknak Urunk kereszthalála nem elég ok megtérésre, kell hozzá egy vagy több látnok is. Mindig voltak ilyenek, de most az internet valóságos keltetőgép. A próféciák elszaporodtak. S közben jó üzleti érzékkel megáldott könyvkiadók újból és újból kiadják a nagy klasszikusokat, mondjuk Nostradamust. Az örökzöld prófécia egy evolúciós termék. A hidegháború idején előre látta a szovjet inváziót, mostanában az ISIS diadalát. Ami épp divat. S nem érdemes megkérdezni a benne hívőket: mit teszel ellene? Ellentétben a jámbor látnokokkal, Nostradamus & Co nem kínálnak mentőövet, mellyel túlélhetnénk a nagy katasztrófát.

A „Megmondtuk előre”- típusú előrejelzések mellett azonban néhány szerző komolyan, értsd tudományosan, próbál a jövőbe hatolni. A futurológus, ellentétben a prófétákkal, nem valami felsőbb ihletre nyilatkozik a jövőről, hanem keresi az idők jeleit, részint mert intellektuális kaland, részint mert hasznos: jobban fel tudok készülni az eseményeire, sőt hozzá is tudok járulni, akár ahhoz, hogy az események általában jó fordulatot vegyenek, akár csak szerényebben, ahhoz, hogy számomra kedvezőek legyenek.

Mérföldkőnek számít John Naisbitt Megatrends című könyve, melyet 1982-ben tett közzé.

Bővebben…

EZ ÍGY MEGY – avagy a csíki fiúk esete a multival

2017/04/03

 

Az “Igazi”, az igazi

Támogatjuk a Tiltott sört – nyilatkozta az államtitkár. A kocsma népe helyeselt. Régen, amikor még a dolgok rendben voltak, háromfajta sör létezett – már amikor lehettet kapni: tiltott, tűrt és támogatott. Támogatott volt a Kinizsi, mert ugye, az hazafias és haladó. Dunakeszin egy kézműves söröző őrzi emlékét. Jobbfajta kocsma, egy bódé, illik a nagy előképhez, míg ugye, „kézműves” az valamiféle maszek sör lehet, azaz tűrt.

Akkoriban a világ áttekinthető volt. Támogatott volt a Kőbányai sör, a szocialista söripar büszkesége, miután 1948-ban Dreher Jenővel aláíratták gyára államosítását. Tiltott lett ő is, söre is. Amúgy a háború alatt a németek rátették a kezüket a gyárra. Ott hadiipart működtettek, repülőket szereltek össze. Ez volt az első eset, hogy elvették tőlünk magyaroktól a mi sörünket.

Mi mást?

Az ötvenes években aztán rend volt: egy népgazdaság egy sört termelt egy országnak. Néha nem eleget. A Szabad Nép minden nyáron beszámolt arról, hogy nincs elég sör. Egy kapitalista ilyenkor bővíti a termelési kapacitást. Nem úgy a tervgazdaság. Annyit ihattunk, amennyit a tervgazdaság tűrt. Ezt konkrétan megértettem, amikor a nyolcvanas évek elején belga serfőző barátom, Christian, aki a Stella Artois megbízásából kulcsrakész sörfőzdéket árusított szerte a világon, megbízott, tárgyaljak a kőbányaiakkal. Amikor elmondtam az elvtársaknak, hogy a magyar sajtóból értesültünk, hogy nem elég a hazai sörkapacitás és mi ezen szívesen segítenénk, megmosolyogták naivitásomat. Egy kedvező hitelkonstrukció dacára nem haraptak rá az ajánlatra. Külkeres barátaim később felvilágosítottak, hogy ezt „nálunk” nem így kell intézni. Szocializmus ide vagy oda, magánhaszon nélkül nincs még elvi döntés sem. A korrupció szót nem használták. Tiltott volt.

Bővebben…

VIRÁGVASÁRNAP 2017 “A” ÉV

2017/03/28

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték.7Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. Mt 27,11-54

 

Mottó: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Részvét

Jézus utolsó szavai, bár tudjuk, hogy zsoltáridézet, egy szenvedő ember jajkiáltása, egy magányosan szenvedő meggyötört panasza. Még inkább megrendítő a kiáltás, ha tudatosítjuk, hogy az egész jelenetben, a kirakatpertől a halálig Jézus csak egyetlen másik mondatot mond még, és azt válaszul intézi Pilátushoz: Te mondod! A kérdés pedig ez: Te vagy a zsidók királya? A hatalom s cinkosai szemében ez vád, Szent Máté azonban drámaian mutatja be, hogy Jézus valóban a király. Ami a per nyitányaként vád volt, és ebben a minőségben felkerült a kereszt fejlécére is, a végső fohász pillanatában, az utolsó lehelettel, dicsőítésé vált, és ezt a dicsőítést a római százados mondja ki. Közben még gúnyként is elhangzik a szoldateszka ajkairól: „Üdvözlégy zsidók királya!”

Szent Ignáctól tanulhatjuk az evangélium elmélyült olvasására, hogy emeljük a szövegből, az elbeszélés folyamából, az idézeteket, azt, amit a szereplők mondanak. Máté mai evangéliuma erre különösen alkalmas. S ha kigyűjtjük a szövegből a párbeszédet, megfosztva a narratíva minden szépítésétől és magyarázatától, a tömör maradék leleplező. Én ebben az esetben a vér színével emeltem ki Jézus kevés szavát, a hatalom bíborával Pilátus szavait, és komor feketével a tömeg ordítozását. A felerősített hang, az ordibálás. a heves indulatok jele. Árulkodó. Leleplezi a tömeg alantas ösztöneit. Barabást! Keresztre vele! Keresztre vele! S végül a leghosszabb bekiabálás: Véred rajtunk és fiainkon!

Gúny

A hatalmasok ennél bőbeszédűbbek. Tudat alatt szinte bocsánatot kérnek, de legalábbis magyarázkodnak, amikor teológia mázával szépítik vádjaikat: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” Ravasz eljárás, hisz szinte védőbeszéd. Rajtad múlik, nem rajtunk – magyarázzák az áldozatnak. Bizonyítsd be, hogy méltó a hitre, és hiszünk. Így látszólag felmentik magukat, legalábbis saját szemükben. Nem sejtik, hogy amikor – épp az elbeszélés döntő pillanatában, mintegy a csúcson, – Jézus idézik, aki maga mondta, hogy „Isten Fia vagyok” – elítélik magukat, és igazolják Jézust. A teljes, a szépítgetés és „ámbár, de” nélküli végső ítéletet, mint tudjuk, a százados mondja majd ki: “Ez valóban Isten Fia volt.”

  1. ÁPRILIS 09.

Nagyböjt 4. vasárnapja (2017) A év

2017/03/24
Keze nincs, de segíti a vakot

1. Keze nincs, de segíti a vakot

Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?

Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett, ez vagy szülei, hogy vakon született?” Jézus ezt felelte: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt: „Menj, mosakodj meg a Silóé tavában.” Silóé annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette:” Én vagyok az!” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 9,1-41

 

Mottó: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?

És nevetve ültetnek fákat...

2. És nevetve ültetnek fákat…

Kevés kivétellel mindnyájan hajlandók vagyunk nagytekintélyű és nagy tudású emberektől tanulni, de legalábbis sosem vallanánk be, hogy annyira önfejűek vagyunk, hogy még rájuk sem hallgatunk. De beosztottaktól, írástudatlanoktól vagy fogyatékkal élőktől kevesen hajlandók tanulni. A farizeusok például egyértelműen felháborítónak tartották, hogy egy vaktól tanuljanak bármit, és előítéletükön, érdekes módon az sem változtatott semmit, hogy ez a vak csodálatos módon elnyerte látását, és elvileg velük egyenrangúvá vált. Vajon miért kérdezték akkor tőle, hogy Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Hisz többségük eleve elutasította még a lehetőségét is a tőle való tanulásnak. Egy koldustól? „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” Úgy állították helyre saját értékrendjüket és világképüket, hogy az annak meg nem felelőt kizárták a közösségből. Ne zavarja többé szép elméleteiket.

Jézus azonban nem zár ki senkit. Ezt látszólag cáfolni tűnik, hogy Jézus az immár látni tudó ex-vaknak azt vallja: „Ítélkezni jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” S lám, a farizeusok gyorsan megértették, hogy róluk van szó, hogy Jézus róluk beszél. Nagy pofon ez nekik, nem is fogadják el. Jézus azonban esélyt ad nekik, hogy végre kinyíljon a szemük. Vaknak mondja őket, akik tagadják a vakságukat, míg a vakon született megvallotta és meg akart szabadulni belőle. Jézus pedig párhuzamot von a bűnösökkel: aki belátja, hogy bűnös – és nem külső okokat és magyarázatot keres rá – és szabadulni is akar tőle, azt Jézus meghívja, erre a szabadságra.

  1. MÁRCIUS 26. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA „A” ÉV

Nagyböjt 2. vasárnapja A év (2017)

2017/03/10

MOTTÓ: Őt hallgassátok!

Fenn a hegyen

Fenn a hegyen

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és Illésnek egyet! Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott. Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!

Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad! Mt 17, 1-9

 

Vigasztalanság

Vigasztalanság

Őt hallgassátok! – A csapat egyfajta depresszióban szenvedett. Különösen Péter, akit Jézus haragosan elzavart, „Távozz tőlem, sátán!”, miután Péter le akarta beszélni a várt szenvedésről és halálról. (Mt 16, 22) Péter dohogott és elégedetlenkedett, és a rendreutasítás után duzzogva félrevonult. Persze reménykedni kezdett, amikor Jézus megígérte, hogy „az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16, 28). Vajon ő is egyike e „némelyeknek”? – töprenghetett. Itt a hegyen, amikor bevált az ígéret, azonban egy kukkot sem értett. A sátorépítési kísérlet egyszerre mulatságos és megható.

Bővebben…