Skip to content

FORGANDÓ SZERENCSE 2 (MR) Szerencsés János és a Z generáció

2018/02/14

A jó csere

Folytatnám Szerencsés János történetének elemzését, a 2015-ben készült film alapján. Emlékeztek, hogy János, hét évi szolgálat után busás jutalmat kap, egy hatalmas aranyrögöt, amellyel hazaindul édesanyjához. A 40 kg-os rög húzza a vállát, de szerencsére arra jár egy nemes úr, aki készségesen elcseréli lovát a kincsért, azzal az ígérettel, hogy „elszáll minden gondod”. Hans ezt el is hiszi. Még sok mindent fog elhinni, felületesen hiszékenynek mondhatnánk. „Ki ne akarna segíteni embertársát, ha ekkora bajban van”, mondja a lovas, mielőtt átengedné a vándornak a lovát. A néző nem tudja, hogy a finom úr cinizmusán vagy János naivitásán csodálkozzon jobban. Annál is inkább, mert a film elején kiderül a beszélgetésből a gazda és a legény között, hogy János okos, körültekintő segéd volt 7 kerek esztendőig, aki fejedelmi fizetését – mai szóval milliomossá lett – megérdemelte: „amilyen a munka volt, olyan legyen a bér is.”

 

Fő a boldogság

Anakronizmus, de a mi Jánosunk „Z generációs”, azaz hozzáállása a munkához nagyon elüt az idősebbekétől, akiket a filmben Elisabeth apja, a vérbeli kereskedő testesít meg. És érdemes a filmet egyszer a munkamorál és a pénzhez fűződő viszony oldaláról újra értékelni, továbbá az osztálykülönbségekre odafigyelni. Ugyanis a cserebere folyamán nem csak az „áru” piaci értéke csökken drámaian, hanem a partnerek társadalmi státusza is meredeken zuhan.

A nemes előkelőségét fitogtatja, jólesik neki a hízelgés – legalábbis lovának dicséretét szinte magára értelmezi (lovon mindenki csodásan néz ki, mondja)- és lekezeli a vándort, akit persze tegez, és érzékelteti a rangkülönbséget, amely azonban elolvad, amikor kibontja a batyuból az aranyrögöt. A rög nagyobb úr, mint önmaga. Jelképesen, a korai kapitalizmus a feudalizmus helyébe lép. Nem mellesleg, most már ő viseli a terhet. Hogy is mondta: „Az arannyal kétségtelenül az a gond, hogy nehéz. Nagyon nehéz.” Amire János is figyelmezteti: „nem lesz könnyű cipelnie.”

Így dolgoztok ti!

A következő útitárs egy szegényparaszt, minden vagyona egy tehén. Amivel csak baja van. És ezt még őszintén el is mondja Jánosnak. János azonban időközben beleszeretett a gondolatba, hogy milyen jó lenne egy tehén. A paraszt nem kereskedő, nem ügyes alkusz, de a kínálkozó lehetőséget megragadja. Cserélnek. A történetből nem derül ki, hogy vajon a ló őt is ledobja majd, mint Jánost. Mert úri lovashoz szokott. Sok szerencsét kívánnak egymásnak. A paraszt Jánosnak azt tanácsolta előtte, hogy tanuljon meg lovagolni. Pedig inkább tehenet fejni kéne tanulnia. Mert nem tud, és máris kiábrándul állatából. Közben Elisabeth, a kereskedő lánya, akivel a történet minden fordulójában újra találkoznak, kioktatja, hogy “minden gyerek tudja, hogy a ló többet ér, mint a tehén, és persze az aranyrög többet, mint a ló.” Mire hősünk: “Ezt ki mondja?” Hát például a Z generáció, mert a kosztümös film menet közben tanmesévé alakul a mai generációváltásról: így is lehet nézni és érteni. Ha így nézzük, már nem meglepő, ha János az arany és a ló értékének mércéjévé a boldogságot teszi meg, amit biztosítanak: „Jó cserét csináltam! Kinek ér többet az arany? Kinek ér többet egy ló? Mi hasznom abból, ha másnak többet ér? Engem tegyen boldoggá.” – vallja János Elisabethnek. „Miért kéne kínlódnom, vesződnöm, valamivel, ami gátol, zavar, akadályoz?” Valóban igaz, hogy az élet egyszerű? Csak nem szabad megnehezíteni? – ahogy János összegezi a beszélgetést?

Az ízig-vérig individualista nézet működik-e makro ökonómiai szinten is? Jánost, vagy a Z generációt ez nem érdekli. Még nem. Sőt, János megnyeri nézőpontjának a lányt, akiről már sejtjük, hogy a várható happyend nélkülözhetetlen kelléke, sőt alanya. Táncolni mennek. És azt se bánják, hogy a pár órája mg milliomos legény már csak fél pohár sörrel tudja megvendégelni a lányt. Drága nézetek ezek! A csapláros lány durcásan mondja is Jánosnak: Vedd el a tehenedet! A női józanság visszahozza a realitás talajára hősünket? Nem, folytatja a cserélgetést, amíg semmije sem marad, csak a boldogság. Mit szóltok a programhoz?

 

Mária Rádió – JEGYZETEK 124 (2018.03.01.) FORGANDÓ SZERENCSE 2 (MR)

Reklámok

FORGANDÓ SZERENCSE 3 (MR)

2018/02/14

A film

Legutóbb egy német mesefilmet kommentáltam, a Grimm-mese megfilmesítését, a Szerencsés János történetét. Csak emlékeztetőül: a látszólag együgyű legény egyre butábbnak tűnő csereüzleteket köt. Előbb egy negyven kilós aranyrögöt, hét évi munkája bérét, elcseréli egy lóra. És boldog. Amúgy 40 kiló arany ára manapság 1,4 millió euró, azaz a fiú évi 200 ezer eurót keresett, a mai német átlagbér csaknem százszorosát. Igaz mesében vagyunk. Nos, egy telivér körülbelül 10 ezer eurót kóstál, így a mi Szerencsés Jánosunk a piacon az aranyrögért akár 140 telivért is vehetne, egy egész ménest. Csakhogy Jánosunk nem piacban gondolkozik. És nem világgá megy szerencsét próbálni, ahogy a népmesében szoktak, hanem haza, a tengerhez. Édesanyja és a tenger: a szeretet és a szabadság kódjai. Bővebben…

FORGANDÓ SZERENCSE 1_NEM BIZTOS, HOGY MESE

2018/02/14

Szerencsés János

Fortuna szekerén okosan ülj (Faludi Ferenc)

Minap az M2-n egy német mesefilmet láttam, a Grimm-mese megfilmesítését, a Szerencsés János történetét. Minden gyerek ismeri, sőt minden felnőtt, így hallgatóim is. A mese maga egy klasszikus tréfa-mese,[i] megnevettet. A gyereket arra készteti, hogy elgondolkodjon, mi is a szerencse, és tanítja a polgári értékrendre is, meg a józan gondolkodásra. A főhős, János, azzal érdemli ki a Szerencsés nevet, hogy bármi is történik vele, mindig sugárzik a boldogságtól.

Bővebben…

Műhúst (v)egyetek!

2018/02/05
Das Restaurant am Ende der Welt – Magnus Nilsson verwandelt das, was das karge schwedische Jämtland hergibt, in Speisen, die Gäste von sehr weit weg anlocken. Wie irre ist das?Foto: Der Knochen einer Kuh röstet an Holzkohlenglut. Kuhfleisch und Knochen werden nicht verschmäht, sondern bevorzugt – beide bergen Geschmack und Energie.

Von Bert Gamerschlag; Foto: Erik Olsson

#stern #sternmagazin #sternfotografie #fotojournalismus #photojournalism #photography #journalism #editorial #fotografie #reportermagazin #magazine #Journalismus #fäviken #sverige #food

Hiteles – az ősember óta!

BSE test of beef

Szintetikus vagy etikus élelmiszerek? Mit hoz a jövő a termelők és a fogyasztók számára?

A sietősek kora

Mi volt előbb? Mi lesz később?

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás. 2050-ben – ez az Accelerando kor időtávlata – az iskolás gyerek értetlenül válaszolja: Mi köze a tyúknak a tojáshoz? A jövőkutatók szerint a fogyasztásra kerülő tojás – ha még annak nevezhetjük – minden állati közreműködés nélkül kerül asztalunkra. A jövőkutatók szerint táplálkozási szokásainkat drámai módon át kell állítani.

Ez az Accelerando kor megkerülhetetlen parancsa. S mielőtt gazdasági és/vagy etikai/társadalmi oldalról megközelítenénk a mezőgazdaság leendő helyzetének elemzését, mondjunk valamit erről a felgyorsulásról.

GYORSABBAN...

Szó szerint „gyorsítva” Zenei előadásban azt jelenti, hogy fokozatosan gyorsítani kell a tempót. Ez egy utasítás. A társdalomban, a kommunikációban és a gazdaságban ez tehát egy szükséges folyamat, nem igen van választásunk. A wiki szótár ennél is drámaiabb. Így értelmezi: végig gyorsítva, fokozatosan egyre gyorsabb ütemben (zenél).

 

Accelerando

A szó tudományos újraértékesítése technológiai fogalomként Charles Stross sci-fi szerző leleménye, és 1999- és 2004 között sci-fi regényként jelent meg az Asimov’s Science Fiction magazinban. Az accelerando, mely a regény címe is, arra játszik rá, hogy a folyamat során az emberfeletti intelligencia megjelenésének köszönhetően a technikai és társadalmi változások oly mértékben felgyorsulnak, hogy a jelenlegi fizikai modelljeink értelmüket veszítik.

 

 

SZINGULARITÁS

Ezért a fizikából kölcsönzött szingularitásként írja le. Nos, a szingularitás előtt élők már képtelenek eligazodni a megváltozott világban, illetve megjósolni annak fejlődési útját. S mivel a szintetikus élelmiszerek ebbe a folyamatba lépnek bele, bármit is állítunk jelenleg, az lehet, hogy nagyon, de nagyon elmarad attól, amit a következő két évtizedben megtapasztalunk.

Bővebben…

Nagyböjt 2. vasárnapja B év

2018/01/31

Csak Jézust egymagát.

a Tábor hegyén

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre.  Ott elváltozott előttük. Ruhája ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet! Nem is tudta, mit mond, annyira meg volta ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Mk 9,2-10

 

Mottó: Csak Jézust egymagát.

Eucharisztia

Miután az Atya kinyilvánította, hogy Jézus több mint Messiás: az ő szeretett fia, az egész bibliai hagyomány, a választott népnek tett ígéret, az évezredes elvárás, minden, új értelmet nyert. Minden, ami addig erőt adott a történelem viszontagságait és megpróbáltatásait elviselni, másodrendűvé vált, utalássá és előrejelzéssé, ahogy majd Jézus az emmauszi úton elmagyarázza a tanítványoknak. Egyszer már tanúságot tett az Atya: a keresztelés pillanatában. Akkor az elsősorban Jézusnak magának szólt, most az utódoknak, akik átveszik a küldetést. A stafétabotot az Atya adja át, a „törvényt és a prófétákat” megjelenítő Mózes és Illés immár csak statiszták. Az ő küldetésük itt véget ért. Mindez persze véglegesen csak a feltámadás után, annak fényében vált és válik érthetővé. Ott, Emmauszban, már nem kell az atyának megszólalnia. Az epifánia immár az eucharisztia: a valós jelenlét, amelyben felismerjük Istent. Nem felhőben, hanem a vendégségben, melyben az Őr önmagát kínálja fel eledelül.

2018. FEBRUÁR 25. NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA – „B” ÉV Mk 9,2-10

Nagyböjt 1. vasárnapja B év

2018/01/31

Vadállatokkal volt együtt

Vadállatokkal együtt

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Mk 1,12-15

 

Mottó: Vadállatokkal volt együtt, – aki életében először vesz részt Szent Ignác-i lelkigyakorlaton, könnyen elbizonytalanodik az első napokban. A sokféle divatos meditációs szessziót megelőzi a hírneve, hogy ott csodálatos béke vár ránk, és ezt a „lelkigyakorlatozó” gyakran el is várja: „jár neki.” Legalábbis azt gondolja. Pedig a brosúrákban meghirdetett csend nem akar könnyen beállni, a magunkkal hozott sok zaj és békétlenség még jó ideig velünk van. Néha végig. Nincs garancia az elcsendesedésre. Amikor mégis bekövetkezik, felujjongunk, mert azt hisszük, ez már az éden.

Kísértés

Aztán jön a döbbenet: kísértések kínoznak. Mindezek a rendellenességek a fő ok, hogy nem jó tapasztalt lelki kísérő nélkül belevágni egy ilyen lelki kalandba. A kísérők az „angyalok” akikről Márk beszél az evangéliumban. A vadállatok pedig az ösztönéletünk, a tudatalattink, mely kéretlenül is belopódzik a lelki életünkbe. Milyen vigasz tudni, hogy Urunk mindezen átment! És erőt merített belőle küldetéséhez, az örömhír meghirdetéséhez.

2018. FEBRUÁR 18. NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA – „B” ÉV 

Évközi 6. vasárnap B év

2018/01/31

Leprások

te meg tudsz tisztítani engem!  

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borul előtte, és így kérlelte: Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem! Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg! Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

 

Bűnbánat

Mottó: te meg tudsz tisztítani engem!  – „Te”, és csakis te tudsz meggyógyítani engem – ezt is jelenti a leprás határozott kijelentő mondata. Jézus nem egy lehetőség volt a sok közül, hanem az egyetlen, az igazi, a biztos megoldás. Míg a kísértő a pusztában ismételten feltételes módban beszél – „Ha Isten Fia vagy, mondd”, mintha bizony Jézusnak bizonyítania kellene, és a farizeusok is azt feszegették, „Szabad-e szombaton gyógyítani?”, a leprás kérésében nyoma sincs a kételynek. Ő csupán azt nem tudja, Jézus akarata-e, hogy meggyógyuljon? A leprás a hiteles, igaz hívő mintaképe. Jézus nem is habozott. Jézus ugyanolyan egyértelmű volt, mint az őt kérlelő szerencsétlen: „Akarom! Tisztulj meg!” Mindezt persze egyszeri, megismételhetetlen történetnek is tarthatnánk. Valójában napon ezerszer megtörténik a bűnbánat szentségében. Naponta ezer csoda történik, és ez fel se tűnik nekünk. Pedig mi nem kaptunk parancsot, hogy hallgassunk erről a csodáról. És ha már áldozatot nem is mutatunk be, mint a leprás, tudunk-e őszinte szívvel örülni a gyógyulásnak?

2018. FEBRUÁR 11. ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP – „B” ÉV