ARANY LAMETTA (Posta a múltból) Mária Rádió, Jegyzetek 55)

Kellemes ünnepeket! – mondja búcsúzóul a kereskedő és én bosszúsan visszaköszönök: Boldog karácsonyt! Az ünnep többes számban a posztmodern megfoghatatlanság, akármiség árulkodó jele. Kellemesnek egy beszélgetést vagy egy csésze teát – jól jönne most a hidegben – neveznék, nem a Megváltó születésének ünnepét. Nehéz persze szembeszállni a szekularizáció semlegesítő úthengerével. Ennek édestestvére a létező szocializmus meddő igyekezete, hogy a proletár internacionalizmus jegyében “forradalmi ifjúsági napok” ünnepciklussá faragja a hiteles nemzeti ünnepet, március tizenötödikét, belemosva a Tanácsköztársaságot és a Felszabadulást.

Így ünnepel(te)tek ti

Pedig paradox módon az akkori szegény karácsonyok mesze közelebb álltak a betlehemi jászol puritanizmusához, mint a mai csillogó-villogó pláza globális karácsony. Ezért nem is haragudhatok a kereskedőre a Ferenciek terén, akit valósággal felvillanyozott kérdésem, hogy van-e lamettája? „Atya, ha vár egy kicsit, elszaladok a raktárba. Magának mindent…” és már indult is, mint kiderült, a Petőfi utcába, ahol boltja van. Miközben azon töprengtem, honnan tudja az árus, hogy „Atya” vagyok, nézegettem a stand hagyományos, és a kádár-kori Közért-puritanizmusára emlékeztető karácsonyfadíszeit. Pici, meggyszem nagyságú golyók, harangocskák, liliputi karácsony.

Amikor visszatért az árus, elmagyarázta, hogy felvásárolt egy raktárnyi ilyen díszt a korabeli gyártóktól, és most mintegy monopóliuma van az egyszerű és persze olcsó díszekre. Így a szegényeknek is lehet karácsonya. Persze a fenyőfát meg kell fizetni, és annak borsos az ára.

„Itt a lametta, amit kért” –mondta diadalmasan jótevőm, és átadott egy borítékot. A lametta csomag olyan volt, mint egy postai boríték. Technikailag valószínűleg az akkori Ápisz-nak szánt tömegcikk volt, lerítt róla az eredeti rendeltetése: postát, levelet hozott magában. Ez is nosztalgia. Ma már csak akkor megyek a postára, amikor a sárga befizetőlappal kell fizetni. És jelkép. Mert a karácsony olyan boríték, amelyet a Mennyben adtak fel, és húsvétkor bérmentesítették. Az előtte fekvő borítékon zöld betűkkel egy fenyőfüzér, égő, valódi gyertyák másával, keretezi be az „ARANY LAMETTA LEGSZEBB KARÁCSONYFADÍSZ”meghatározást, Csupa nagy betűkkel. Már nem is hiányolom a névelőt a „legszebb karácsonyfadísz” előtt. A nyelvrombolás úgy látszik nem a plázákkal indult be. Inkább kibontom a borítékot. Hajszálvékony aranyszínű fémforgács, mintha aranyló cérna lenne. Nem ezt vártam. A 70-es években Németországban lamettán aranyozott alumíniumfóliákat értettek, amit vastag fürtben lógattunk le a fáról, vagy szétdaraboltuk csíkokra, és azokat egyenként tettük fel az ágakra. Ezek a vékonyka fémszálak nem is hasonlítanak a gazdag német díszre, és mégis, valahogy elérzékenyültem.

Szent Ferenc a maga szent együgyűségében szerette volna – gondoltam magamban. És ugye, a Ferenciek terén árusították? Árusították? Helyesbítek. Végül a kereskedő ajándékba adta. Boldog volt, hogy avitt áruja gazdára talált. Értő közönségre. És a kvázi múzeumi lelet postaként a múltból elhozta a rendszerváltáson túlra a szegény Jézus üzenetét! Boldog karácsonyt!

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 55 (2013.12.25.) ARANY LAMETTA